Egy vérrel teli szakácskönyv

február 06, 2019

Sziasztok!

Ígértem nektek, hogy idén többet mesélek majd arról, hogy éppen milyen könyvet olvasok, illetve mi arról a véleményem. Ezt az ígéretet betartva szeretném nektek bemutatni az alábbi trilógiát:

JASON MATTHEWS - VÖRÖS VERÉB TRILÓGIA


Forrás: saját fotó

Mielőtt belemennék a részletekbe, amik ígérem, hogy spoiler mentesek lesznek (azaz nem lövök le semmilyen poént - a könyvben úgyis lövöldöznek eleget), olvassátok el az első rész hátoldalán található kedvcsinálót:

"A Vlagyimir Putyin vezette Oroszországban az orosz hírszerzés tisztje, Dominyika Jegorova keservesen próbálja kiismerni és túlélni a posztszovjet hírszerzés veszedelmes dzsungelét. Épp csak kikerült a Verébiskoláról – ahol hírszerzési célokat szolgáló csábításra képezik ki a hallgatókat –, és egyből Nathaniel Nash CIA-tisztre állítják rá. Ő a kapcsolattartója az amerikaiak egyik legértékesebb kémének, akit valaha sikerült beépíteniük az oroszok közé.

A lélegzetelállító sebességgel pörgő cselekmény Oroszországból indulva Finnországon, Görögországon és Olaszországon keresztül az Egyesült Államokba vezet minket. Jegorova és Nash halálos össztűzben találják magukat, amely már nem csak az ő életüket, hanem másokét is veszélybe sodorja. Titkos hűségeskük köttetnek és szegődnek meg, miközben minden hírszerző ügynökség veszélybe kerül Moszkvától egészen Washingtonig."

(Forrás: Moly)

Titkos találkák, életüket veszélyeztető névtelen hősök, közelharcok és váratlan támadások, mindez megfűszerezve egy kis szenvedéllyel? Ez így a legmenőbb főfogás az étlapon!

Jason Matthews igazán tudja, hogy mitől döglik a légy... vagy a veréb, ha már itt tartunk. Az író jelenleg már közel jár a hetvenedik életévéhez, ám ennek a szép kornak a megérése már csak azért is nagy szó az ő esetében, mert Mr. Matthews több, mint harminc évig szolgálta hazáját a CIA alkalmazottjaként. Ennek a karriernek köszönheti azt, hogy a Vörös veréb története rendkívül hiteles.

A kémtörténetek nagyon könnyen túlzóvá válhatnak, már-már sci-fi kategóriába kacsingatnak át néha a sok kütyü miatt. Persze néhány elképesztő technikai megoldást Matthews sem hagyhatott ki, de nem esett túlzásba, így az olvasót úgy vezeti végig a történeten, hogy ő úgy érzi, mindez jelenleg is zajlik a nagy világban. És szerintem nem is tévedünk olyan nagyot mi, olvasók.

Ez a trilógia megmutatja a hétköznapjainkat körülvevő, biztonságot, ám egyben vakságot is jelentő függöny mögötti világot. Egy olyan helyet, amit a bennünk rejtőzködő örök kíváncsi, az izgalmakat kereső énünk mindig is látni akart, ám amikor végre megpillanthatja, azt kívánja, bár soha ne látott volna semmit. Végigolvasni a trilógiát pont ilyen érzés volt.

Teljesen magába szippant, elvarázsol, elbűvöl, az író letehetetlenné tette a könyveket, míg a végén arcul csap és figyelmeztet, hogy menj csak vissza a tudatlan hétköznapjaidba, ne akarj a függöny mögött lenni. Az események rendkívül gyorsan zajlanak, ám ennek ellenére több év is eltelik a három regény ideje alatt. Annak köszönhetően, hogy hol az orosz kémet, hol az amerikai tartótiszteket figyeljük nagy rálátásunk nyílik a teljes képre. Ettől lesz kerek a történet, ez szünteti meg a hiányérzetünket. Matthews egyáltalán nem veszi félvállról a dolgot, minden mellékszálat elvarr a nagyobb eseményeknél - számol a következményekkel, a mellékszereplőkkel, a háttéresemények befolyásával.

Ám mégis érzek egy kis haragot iránta. Pont ezt az alapos elvarrást hiányoltam a befejezésnél. Az első rész többé-kevésbé egy egész történetet dolgoz fel. Érezhető a függővég, a folytatás előszele, de korántsem olyan váratlan, mint a második köteté. Az árulás palotáját olyan gyorsan tettem le, majd vettem kezembe a lezáró, azaz harmadik részt, a Kreml jelöltjét, mintha csak egyik fejezet után lapoztam volna a következőhöz. Akkor még ez megbocsátható volt, hiszen volt folytatás, amit olvashattam, azonban egy trilógia befejezésénél kissé aljas húzás az olvasóval szemben. Azt azonban el kell ismernem, hogy ezzel nálam azt érzékeltette, hogy valójában ennek soha nincs is vége. Mindegy, hogy happy end ez a sztori vagy sem, a nagy egészet nézve nem két-három ember sorsa számít, hanem millióké. És mi az a pár, ismeretlen élet a milliókkal szemben?

Forrás: saját fotó
Jason Matthews művével elnyerte az Edgar Allan Poe-díjat a legjobb első-regényes amerikai szerző kategóriában és ez vitathatatlanul jogos érdem. A történet magával ragadó, sokszor lélegzetvisszafojtva olvastam a sorokat. A karakterek rendkívül részletesen kidolgozottak - és nem csak a főszereplők! Ezzel a precizitással maximálisan tudok azonosulni, talán engem ezért vett le könnyedén a lábamról az író. Ennek ellenére igaz, hogy ez az aprólékosság megtöri a történetet. A különböző szereplők háttérsztorijai kitekintést jelentenek az aktuális események rengetegéből és ez néha valóban kissé terjengősre sikerül, ám mindeközben ezek is nagyon informatívak és érdekesek. Olyan szakmának a sajátosságait - kifejezéseket, technikákat, módszereket - ismerteti meg velünk, ami a titokzatosságról szól. Éppen ez adja meg ennek a trilógiának a sajátosságát és pont emiatt tudom ajánlani mindenkinek, akit a kémtörténetek érdekelnek.

Az ínyencek számára is sokat adhatnak ezek a regények, ugyanis Mr. Matthews nem elégedett meg az érdekes sztorival, ő még egy csavart szeretett volna belevinni a történeteibe: minden fejezet végén egy receptet olvashatunk. Egy olyan étel vagy ital elkészítésének leírását, amit fogyasztottak, vagy legalábbis megemlítettek az adott fejezetben. Mivel sok kultúrát, sok országot érint a történet, ezért nagyon színesre sikerült ez a szakácskönyv. Már önmagában ezekért is érdemes belekezdeni a sorozatba!

A könyvből film is készült (amit annak ellenére, hogy a könyvnek semmi köze nem volt kis országunkhoz, Magyarországon forgattak), és be kell vallanom: előbb láttam azt, mint hogy kezembe vettem volna a könyvet. Ennek elsősorban az az oka, hogy bár filmek terén szeretem ezt a témát, kémregényt még keveset olvastam. A mozi nagyon tetszett, így utánaolvastam, majd megtudtam, hogy ki is Jason Matthews - így kezdődött ez a szerelem. Tavaly születésnapomra végül megkaptam a trilógiát, ráadásul ez az első díszkötetes regénysorozat a polcomon. Úgy fogtam bele az olvasásába, hogy biztosra vettem, a Vörös verebet ismerem, maximum a második és harmadik rész tartogathat komolyabb meglepetéseket. Ó, én naiv! Nem meglepetés, hogy a filmben sok mindenen változtatnak, de arra azért én sem számítottam, hogy ennyi mindenen!  Szóval aki azt hiszi, hogy csak azért, mert már látta a rendezést ismeri is a sztorit, őt el kell keserítenem: nagy tévedés. Rengeteg meglepetéssel találkoztam így is, úgyhogy ez ne legyen visszatartó erő senkinél.

Mindent összevetve tisztelettel adózom Jason Matthews előtt, és a leírtak ellenére nem feltétlenül a története, a karakterei vagy a remekül csavart eseményszálak miatt, hanem a bátorságáért. Elég kényes, aktuális témákat feszeget, és keveseket tüntet fel jó színben. Kíváncsi vagyok, hogy van-e/lesz-e kormányfő, vagy bármely más politikus, aki bepereli a soraiért - lenne egy elég tuti tippem, hogy ki haragszik a trilógia megjelenéséért a legjobban. Szívesen leülnék Mr. Matthewsal iszogatni, mert biztosan rengeteg hajmeresztő sztorija van még!

Zárásként néhány személyes adat a regénysorozatról:

Trilógia elkezdésének ideje: 2019.12.25

Trilógia befejezésének ideje: 2019.02.03

Kedvenc főszereplőm: Dominyika Jegorova - Nem is kérdés. A saját országát szolgálja azzal, amit tesz, és ez olyan vakmerő bátorság, ami csak tiszteletet érdemelhet.

Kedvenc mellékszereplőm: Marty Gable - A stílusa fenomenális. Szerintem az ő megszólalásain nevettem a legtöbbet. Mindig is imádtam a kemény, de nagyszívű mentor karaktereket.

Aki a legnagyobb meglepetés volt: Nathaniel Nash - Számtalan tettével sikerült meglepnie, és tény, hogy nem minden esetben volt ez pozitív, de az események lezárása volt vele kapcsolatban számomra a legmegdöbbentőbb. Bír így utólag nem is értem, miért lepődtem meg annyira. 

Kedvenc idézeteim:

"A világ túl kicsi ahhoz, hogy el lehessen rejtőzni benne."

"De vannak a kötelességnél fontosabb dolgok. A tisztelet és becsület."

"A jövő villával van a vízre írva."

"Az ember azt fogadja empátiával, amit maga is átélt, és azt szimpátiával, amit nem ismer."


Ti olvastátok a regényt? Mi a véleményetek róla? Esetleg kedvet kaptatok hozzá?

Ezek is tetszeni fognak:

0 megjegyzés

Írásaimmal itt is találkoztok

Ha kihívásra vágysz

Világdarabok játék