A 10 napos kihívás harmadik napjánál tartunk. Ma nem másról, mint a félelmeimről kell mesélnem nektek. Talán mondanom sem kell, hogy ez ismét nem volt egyszerű feladat, bármennyire is annak hittem. Nyolc félelem felsorolása nem tűnik túl nagy kihívásnak, ám mégis az, hiszen amikor mesélsz róla, akkor egy kicsit szembe is kell nézned vele.

3. NAP

8 FÉLELEM

1. Pókok

Brrr. Ha pókokról van szó, akkor kezetfoghatok Ron Weasleyvel. Kiskoromban egész konkrétan sikítófrászban törtem ki, amikor megláttam egyet a szobámban. Az évek alatt ez a reakcióm csillapodott, de a borzongás ettől még nem múlt el. Mivel egyedül élek meg kellett tanulnom, hogyan tüntessem el én magam ezeket a gusztustalan lényeket a lakásomból, de továbbra sem bírom őket.

Forrás: Pinterest

2. Magány

Az emberek társas lények, úgyhogy aki azt mondja, nem tart a magánytól, szerintem hazudik. Ez nem azt jelenti, hogy nem találom fel magam, ha egyedül kell töltenem egy egész hétvégét. Régóta élek így, nekem ezzel komolyabb problémám nincsen. Ám attól igenis tartok, hogy életem vége felé nem lesz, aki fogja a kezemet és bátorítón megszorítsa, így kimondatlanul is azt üzenve: "Nyugi, itt vagyok, nincs mitől félned."

3. Betegség

Több családtagomat elvesztettem már a rák miatt, így pontosan tudom, hogy ennek a szörnyű betegségnek ezer arca van. Volt, akit alig fél év alatt elvitt, és az illető az utolsó hónapokban már a saját fiát sem ismerte fel. Volt, aki évekig küzdött vele, tiszta tudattal, de végül így sem ő győzött. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy vajon kiket kell még így elveszítenem, és bár nem vagyok hívő, ilyenkor mégis elsuttogok egy könyörgést, hogy ne kelljen ezen átmennie senkinek.

4. A haldokló Föld

Az utóbbi időben szerencsére egyre többet hallani olyan mozgalmakról, amik a Földünket óvják. Ám a szorgalmazott cselekedeteket véghez is kell vinni. Nagy bánat és egyben düh uralkodik el rajtam, amikor látom, hogy mennyire ostobák és felelőtlenek vagyunk, amikor a saját otthonunk védelméről van szó. Olyan sok gyönyörű hely van ezen a bolygón! Jó lenne, ha nem tennénk tönkre őket, hanem vigyáznánk rájuk. Nem kiírtanunk kellene a környezetünket, hanem minden erőnkkel védelmeznünk.

5. A maximalista félelme

A saját teljesítményemmel azt hiszem, soha nem leszek maradéktalanul elégedett. Ez részben még jobb teljesítményre ösztönöz, ám egyben azt is jelenti, hogy nehezen veszem észre az elvégzett munkám valódi értékét. Sőt, egyáltalán azt, hogy értékes. Maximalistaként ráadásul nem csak saját magamnak akarok mindenáron megfelelni, hanem azoknak is, akik bíznak a munkámban, számítanak és támaszkodnak rám. Ez az örök megfelelési kényszer többnyire azt eredményezi, hogy mindig azt hiszem, gyengének, bénának, alkalmatlannak látnak mások. Ez persze, színtiszta hülyeség. Az, hogy ezt tudom, észrevettem, felismerem, már egy apró győzelem. Innentől már tudatosan terelhetem a gondolataimat olyan irányba, amik fejlesztik és nem pedig rombolják az önbizalmamat.

6. A "valami még hiányzik" érzés

Rettenetesen szeretném elkerülni ezt az érzést életem végén. Nem szeretném úgy itt hagyni ezt az életet, hogy azt érzem, valamivel nem végeztem, valamit nem tettem meg, amit mindig is akartam. Szeretnék olyan életet élni, amivel maradéktalanul elégedett lehetek majd és ha ki is hagytam valamit a bakancslistámról, még akkor is azt mondhatom: nem hiányzik semmi, minden teljes.

7. 4-es egyik félelme

Ki olvasta A beavatatott című könyvsorozatot? Esetleg látta valaki az első részét filmen? (A többit igazán nem is érdemes megnézni.) Nos, abban a történetben a barátnőmmel csak Atyaúristennek keresztelt csodás Theo James által megtestesített 4-esnek volt ugyanaz a félelme, ami nekem is: tériszony. Az évek alatt ez is javul valamennyit, már nem kapok hányingert és nem is szédülök annyira, ha magasan vagyok, de még mindig jelen van az életemben. Most már "csak" akkor kezd el forogni körülöttem a világ, amikor ki kell hajolnom magasról. Folyton felrémlik előttem a kép, ahogy éppen zuhanok, majd nem túl vidáman és még kevésbé szépen földet érek a kemény betonon. Nem kellemes érzés erre gondolni.

Forrás: Pinterest

8. Veszteség (tárgyak, lakás pl ellopása, leégése) 

Utolsó félelmem egyik oka az, hogy eléggé ragaszkodó vagyok... mármint ha tárgyakról van szó. Talán annak köszönhető, hogy elvált szülők gyermekeként, anya és apa között ingázva hurcolásztam magammal egész kiskoromban a csecsebecséimet. Talán ez, talán nem, mindenesetre tény, hogy sok kis mütyüröm van, amikhez kellemes emlékeket társítok, így fontosak is a számomra. Így nagyon félek attól, hogy egy lakástűz, esetleg rablás áldozata leszek és elveszítem ezeket. A másik nagy aggodalmam, hogy a történeteimmel kapcsolatos jegyzeteim fognak egyszer csak eltűnni. Ennek az esélyét úgy csökkentettem, hogy vettem egy külső meghajtót, így ha a gépem váratlanul tönkre is megy, a legfontosabb dolgaim megmaradnak.

A félelmeinkről soha nem könnyű mesélni, ezt beismerem. Ha mégis van, amiről Te is mesélnél nekem, írj kommentet bátran! ;)

- Henna