Pergamen Helyett

"A rend a kisemberek mániája.

A zseni átlát a káoszon."

- Ismeretlen

Ezt az idézetet még sok évvel ezelőtt az egyik gimis osztálytársam szekrényébe írva fedeztem fel. Előszeretettel hangoztattam, amikor anyukám szólt, hogy össze kéne pakolni a szobámban. A mai napig előjön, ha éppen úgy adódik, és mivel az utóbbi hetekben ide-oda rohangáltam, amitől kissé káoszosnak éreztem a napjaimat, ezért gondoltam továbbadom nektek ezt az idézetet. Hátha valaki más is bepróbálkozik ezzel takarításnál... 😂

"Mindig keresd a jót, a szépet, mikor az ég csupa szürke felhő."

- Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg

Hát igen. Ez ennyi.

A cím láttán jogos lenne a kérdés, hogy skizofrén lettem e, de megnyugtatok mindenkit, erről - egyelőre - szó sincs. Viszont unalmas perceim egyikében (amiből nincs sok, ezért "okosan" kihasználom azokat) megint beleástam magam a Pinterest csodás bugyraiba és így szembe jött velem egy klassznak tűnő, önismereti kérdéssor.

Tudom, tudom, már nem egy hasonló témájú bejegyzéssel találkozhattatok a blogon, de szerintem ez tényleg fontos dolog. Ráadásul a mostani kérdések más szemszögből közelítették meg ezt a témát, mint az eddigiek, és nincs is olyan nagyon sok belőlük, szóval... Miért ne?

Akinek szintén megtetszenek a kérdések, IDE kattintva megtalálja a Pinteresten található, eredeti kérdéssort.

10 Önismereti Kérdés

1. Mutasd be magad 3 szóval.

Lojális.

Csapatjátékos.

Álmodozó.

2. Ha tartanál egy vacsora partit...

Tuti a Konyhafőnök című műsorból, vagy a Street Kitchen oldalról "lopnék" receptet. Valami igazán ütős ételt csinálnék, vagy például a narancsos kacsát is régóta ki akarom próbálni. A vendégek maximum italt hozhatnának, de én is készülnék Hiltop vagy Nyakas borral és nyilván egy kis röviddel, mert hát ugye az kell welcome drinknek. A terhes barátnőm és persze a szegény sofőr jelöltek részére pedig mindenféle üdítőt is kitennék. Miután jóóóóól bevacsorázott mindenki, akkor vagy Activityt játszanánk, vagy valamilyen kártyajátékot. Aztán egyre hangosabb lenne a zene és az idő múlásával minden vendég úgy érezné, hogy egyre jobban énekel és táncol. Előre imádom.

3. Írd le a számodra ideális otthont.

A főzőműsorok mellett az utóbbi időben előszeretettel nézegetek lakberendezésekkel foglalkozó oldalakat, szóval ez is egy nagyon találó kérdés számomra. Nem vágyom nagy házra. Nem igénylem a hatalmas tereket. Bennem a kisebb, talán már zsúfoltabbnak is mondható terek sokkal otthonosabb érzést keltenek. Mindenképpen szeretném, ha a fa nagy hangsúlyt kapna az otthonomban szép, mélyzöld, fehér és talán szürke színekkel. Az ablakpárkányból kialakított olvasókuckó pedig szerintem sok könyvmoly dédelgetett álma. Képzeletemben mindig látok magam előtt egy kis kertet is, aminek a nagy részét nem foglalják el virágok, hanem csak sima, zöld fű, ahol sokat lehet játszani, ki lehet teríteni egy plédet vagy bármi hasonló.

4. Írd le a számodra ideális hétvégét.

Barátokkal túrázni valamilyen erdőben szombaton, majd este egy kis faházban (távol mindenki mástól, akit zavarhatnánk...) enni, inni, szórakozni. Vasárnap pedig csak pihenni, közösen megnézni egy jó filmet, pizzát rendelni és sztorizgatni arról, milyen vicces történetek születtek előző éjjel.

5. Írd le álmaid vakációját.

Szintén nagy társasággal képzelem el. Ám a "Hol?" kérdésre már nehéz válaszolni. Először eszembe jutott Skócia (Mi más???), aztán egy egzotikus sziget, ahol a tengerbenyúló luxus házakban tengethetnénk a napokat, aztán szép sorban ezer másik hely. És akkor rájöttem, hogy igazából teljesen mindegy, hogy hol töltenénk a vakációt. Jó társasággal még a legrosszabb helyen is fantasztikusan érezheti magát az ember. Szóval nekem nem kellene más, csak az, hogy mindenki, akit szeretek körülöttem legyen. Persze ha van finom étel, ital, netalántán jakuzzi, kandalló és elképesztően szép táj is lenne, akkor az sem lenne hátrány. 😅

6. Írd le álmaid állását.

Lehessen segíteni másokon. Számomra a jelenlegi szakmám, a HR területe is ezt jelenti. Bár ha mindenképpen "álom" munkáról van szó, akkor szívesebben tölteném a munkaidőt a szabadban, utazással és írással. Ezt így mind egybe kéne gyúrni és akkor AZ lenne az én álom munkám.

7. Kit szeretnél a köreidben tudni?

Ez annyira fura kérdés. A baráti köröm, köszöni szépen, nagyon jól megvan úgy, ahogy van, nem kell valami híresség társasága vagy hasonló. Viszont azt azért nem bánnám, ha lenne valaki, akinek skóciai háza van, mondjuk Skye szigetén és felajánlaná, hogy oda menjünk nyáron túrázni. Ennek az ismeretlennek üzenném már most: még azt is megígérem, hogy egész nyaralás alatt én fogok mosogatni!

8. Kik a példaképeid?

Igazából az összes női felmenőm. Tudom, klisé, de tényleg így van. Hihetetlenül erős és kitartó rokonaim vannak, akik minden elnyomás, hátrány és nehézség ellenére a legnagyobb vihar után is talpra állnak. Az egyik nagymamám sokáig sikeresen küzdött a rákkal, a másik pedig túlélte több szerelmét is, most mégis jegyben jár azzal, akit elmondása szerint "igazán megérdemel". A dédim megélt több, mint 90 évet és úgy emlékszem rá, mint aki végig vidám és nagyon okos volt. Anyukám pedig... Ó, a drága anyukám! Szavakba sem tudom önteni. Már azért sok erő kellett neki, hogy felneveljen engem, a hisztis és akaratos kislányát, aztán a két drága kisöcsém még rápakolt erre jóóóó sok lapáttal. Ő mégis itt van, szeret és támogat minket, történjék bármi. Igen, anya tényleg csak egy van. 😍

9. Írj egy levelet a múltbeli énednek.

Igazából ez egyszer már megtörtént (IDE kattintva elolvashatod), de azt hiszem nem árt ezt a feladatot bizonyos időközönként megismételni, elvégre ahogy telnek az évek, úgy teljesen más szemmel látod a régi önmagadat, a múltadat. Szóval:

Kedves Múlt-Én!

Vigyázz magadra. Figyelj oda magadra. Tiszteld önmagad. Szeresd önmagad.

Felejtsd el a hamis mosolyokat és igenis sírj, hogy ha kell. Ám ne felejts el mosolyogni, amikor rád süt a napfény, amikor látsz egy kismadarat az ablakpárkányodra tévedni, vagy amikor hallasz egy kisgyereket énekelni a buszon. Örülj tovább az apróságoknak, de ismerd fel a nagy dolgokat is.

Ne becsüld le az értékedet, mert az felbecsülhetetlen! Tudd, hogy sokat érsz! Nekem a legtöbbet, hiszen nélküled én sem lehetnék. Sokkal többet érdemelsz annál, mint amit most kapsz. Még másokhoz hasonulsz, de ezzel árulója vagy önmagadnak. Tudd, hogy mit érdemelsz, kitől érdemled azt és soha, de soha ne add lejjebb!

Most még fáj. Tudom. Most még nehéz. Megértem.

Így kell lennie, mert olyan erőt tanulsz ezekben a nehéz években, amikből táplálkozni fogsz majd később. Amiknek hála felépítheted azt az énedet, akire büszke leszel, akit elismersz és akit teljes szívedből szeretsz.

Nem áltatlak: nehézségek és szomorú napok mindig lesznek. Ám megingathatatlan, kitartó és erős leszel, így mindig tovább lépsz majd és mindig új reményt látsz majd, ahányszor felkel a Nap.

Tarts ki. Megéri.

Én itt vagyok és örök hálával tekintek vissza rád.

Ne felejtsd el: szeretlek.

Jelen-Én

10. Írj egy levelet a jelenlegi énednek. (Oké, ez lehet már tényleg skizofrén dolog. xD)

Kedves Jelen-Én!

Szedd össze magad! Azok a porcicák nem fogják felporszívózni magukat, a szennyes sem mossa ki magát és vacsorára igenis salátát egyél!

Oké, azért plusz pont jár, hogy hetente edzésekre jársz, de komolyabban kéne venned és nem ellógni még azt az 1-2 órát sem havonta. Hát hol a kitartásod?!

És ha már kitartás...Igazán írhatnál néha pár új fejezetet. Sok történet porosodik már, és bizony, ezek a porszemek sem maguktól fognak eltűnni.

Ja, és közben ne felejtsd el, hogy mit felejtettél el tegnap a munkahelyeden! Meg azt se, hogy kinek lesz születésnapja, névnapja - igazából az a biztos, ha minden nap mindenkivel kedves vagy, így nincs esély rá, hogy pont születése vagy neve napján bántasz meg valakit.

Látogasd meg a nagyszüleidet, a szüleidet és bírd ki az esküvődről és a gyerekeidről szóló terveik végighallgatását, majd türelmesen magyarázd el - ismét -, hogy a szinglisék nem betegség. Csekkold le az öcséidet is - tudod, hogy mindig sántikálnak valamiben. Persze a barátaidat sem hanyagolhatod, velük is elég időt kell tölteni, elvégre ők tartanak egyben.

Bírod még a tempót? Jó, mert a legfontosabbat még nem mondtam: engedd el!

Engedd el a stresszes kollégák puffogását, a munkahelyi partnereid örök elégedetlenségét, a "Már megint olyan kevés időt szánsz rám" mondatokat, a tükörképed kritikus tekintetét, a mindenmentes termékek magas árát, és igen, bizony, azt a pasit is, akit magadnak akarsz, de soha nem lesz belőle semmi.

Tudod mit? Menni fog. Minden. ÉN biztos vagyok benne.

Kitartást!

Jelen-Én

"A világ valóban csupa veszedelem, és sok a sötét hely; de sok minden akad, ami szép, s bár a szépség ma mindenütt szomorúsággal keveredik, attól a szép még csak szebb lesz."

- J.R.R. Tolkien: A gyűrű szövetsége

Itt az ősz, ami csodás színekkel jár! Mivel a hétvégén szuper kiránduló idő volt, ezért azt maximálisan kihasználtam és szombaton bejártuk egyik barátnőmmel a Tihanyi-félszigetet, vasárnap pedig családdal a Prédikálószéknél túráztunk.
Mindezek fényében kész csodának tartom, hogy ma képes voltam kikelni az ágyból, de minden fáradtságot megért ez a két nap, mert elképesztően szép helyeket láthattam.

Ti is kirándultatok a hétvégén?

Forrás: Pinterest

"Majd kiderül az ég, de ha szivárványt szeretnék

számítani kell a felhőkre."

- Follow The Flow: Anyám mondta

Az együttes néhány számára teljesen beleszerettem idén nyáron, de azt hiszem, amelyik a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az az Anyám mondta című dal. Ma hazafelé a munkából ez szólalt meg a Spotify lejátszási listámban, és ez egyből megadta az ihletet, hogy mi legyen a heti idézet.

Miért pont a fenti sorokat választottam? A magaménak érzem most ezeket a szavakat. Aki ismer tudja, hogy sokat mosolygok, vidám természetem van és apróságok is meg tudnak nevettetni. Ha látok egy vicces alakzatú felhőt, már az fel tudja dobni a hangulatomat.

Mindezek ellenére van, amikor az a mosoly nem teljesen őszinte, csak felszíni, pillanatnyi boldogság. Néhányan, akik voltak már velem fent és lent is tudják, hogy mikor hihetnek a vidámságomnak és mikor nem. Néha beárnyékolja azt egy rosszindulatú felhő, egy fájdalom, egy csalódás, vagy a beletörődés egy újabb elengedésbe. Mostanában hasonló cipőben járok, ezért hoztam nektek ezt az idézetet.

Ahogy azt múlt héten elmeséltem nektek, augusztus közepén épp nyaralni voltam a barátaimmal Horvátországban. (IDE kattintva elolvashatod, ha lemaradtál róla.😉) Sok pihenést, strandolást és napozást terveztünk, így adta magát, hogy több könyvvel is készülök. Miután befejeztem Hyeonseo Lee és David John A lány hét névvel című regényét úgy éreztem, hogy szükségem van egy romantikus, könyedebb olvasmányra, ami elfeledteti velem azt a dühöt, ami az Észak-Koreából szökött lány történetét megismerve elöntött.

Már hosszú ideje fájt a fogam arra a regényre, ami végül a kezeim közé került és hála egy random Libri látogatásnak, most már a könyv egy példányának büszke tulajdonosának is mondhatom magam.

Fogadjátok szeretettel a véleményemet, amit számomra az év egyik legjobb történetéről írtam.

Mary Ann Shaffer, Annie Barrows - Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Forrás: Pinterest

A 2019-es könyv TOP listámat toronymagasan Fredrik Backman Mi vagyunk a medvék című könyve vezette eddig, de most szorosan a nyomába szegődött egy bizonyos könyvklub.

A könyvet gyakorlatilag befaltam. Régen volt már, hogy a letehetetlen jelzőt tudtam használni valamelyik olvasmányomra, de ebben az esetben ez teljesen fedi a valóságot. Amikor a barátaim megkérdezték, hogy milyen a könyv, csak egy szóval tudtam válaszolni: bájos. Még ez is olyan kevésnek tűnik! Inkább: az egyik legbájosabb, amivel valaha találkoztam. A hátulján olvasható egy kritika, miszerint ennek a regénynek minden lapjáról süt a szeretet. Ezt teljes egészében megerősíthetem, de van bennem azért egy furcsa bűntudat is emiatt.

A történet 1946-ban játszódik, nem sokkal a második világháború végét követően. Adott egy fiatal nő, Juliet Ashton, akinek a levelezéseiből alakul ki az egyszerre humoros, romantikus és mégis drámai történet, ami magába foglal több emberi sorsot is. Főhősnőnk levelezni kezd a csatorna-szigeteki Guernsey-n megalakult Krumplihéjpite Irodalmi Társaság tagjaival. Egyre jobban megismerjük a paradicsominak tűnő szigetet, amit az ott élők csak még elbűvölőbbé tesznek.

Miért van hát bűntudatom ennyi kellemes érzés mellett?

Mert az emberiség egyik legszégyellnivalóbb időszakából rengeteg életutat mutat be nekünk a regény. A csodás Guernsey ugyanis német megszállás alatt volt a háború alatt, így az ottani angoloknak el kellett viselniük az ellenséges katonák mindennapi jelenlétét. Gyakorlatilag rabként éltek saját otthonaikban. Számtalan küzdelem, amit ritkán ismerhetünk meg ennyire bensőségesen.

Olvasás közben akaratlanul is részesévé váltam a történetnek. Úgy éreztem, én magam is a szigeten élek, és közeli szomszédaim sorsáról mesélnek a betűk. Már önmagában nagy dicsérete egy könyvnek, ha az olvasók könnyen azonosulnak vele, de az írónak ez nem kis kihívást jelent. Elvégre, ahány ember, annyi különböző személyiség, így tehát nehéz elérni, hogy tömegek azonosulhassanak ugyanazzal a regénnyel. Talán annak köszönhető, hogy ez ennek a műnek sikerül, hogy rengeteg sokszínű személyiséggel találkozunk. Minden lakó egy kicsit más, így tehát mindenki megtalálja a számára kedvenc karaktert.

Észrevettem már magamon, hogy legyen szó könyvekről vagy filmekről, én általában a főszereplő legjobb barátját szoktam leghamarabb megkedvelni. Ebben az esetben azonban szinte egyből azonosulni tudtam a hősnőnkkel, Juliettel. Az eltökéltsége, kielégíthetetlen kíváncsisága, életvidámsága és játékossága mind olyan tulajdonság volt, amit jobb napjaimon magamban is örömmel fedezek fel. Még az elvágyódását is sajátomnak éreztem. A fiatal nő, aki a nyüzsgő, londoni forgatagot otthagyja egy csendesebb, de milliószor festőibb és barátságosabb környezetért. Erről én is sokat szoktam fantáziálni. Értettem a tetteit, a miértjeit, az ok-okozatait, még akkor is, amikor épp rossz döntést hozott. Lássuk be, ez nem hátrány egy főszereplőnél.

Muszáj megjegyeznem, hogy tisztelettel adózom az írónők pártatlanságáért. Félre értés ne essék, a németek a rosszfiúk a történetben, ez teljesen egyértelmű, de bizonyos szituációkban rávilágítanak, hogy az a nép is különálló személyiségekből, egyénekből áll, akik közül nem mindenki gonosz. Amikor az összes karakter, esemény és az egész környezet arra utal, hogy minden német maga az ördög, szerintem igenis nagy bátorságra vall megmutatni néhány olyan szereplőt, akik erre rácáfolnak. Megingatják egy kicsit az olvasóban gerjedő gyűlöletet, megálljt parancsolnak a vak indulatoknak és egy kis megértést, világos rálátást adnak, amiktől hacsak egy kicsit is, vagy csak egy-két személlyel szemben is, de az olvasó ráébred arra, hogy nem minden fekete vagy fehér.

Bár arra számítottam, hogy egy könnyed, romantikus olvasmánnyal találom szembe magam, a háttértörténet miatt ezt nem igazán húzhatom rá a regényre. Tény, hogy mindig nagy érzékenységgel fogadom az ilyen tragédiákat. Anyám szavaival élve, "szociálisan nagyon érzékeny" vagyok. Ennek következménye tehát, hogy idegenek fájdalmát is képes vagyok néha magaménak érezni, ami azért nem mindig jelent előnyt. Ettől függetlenül, mint mondtam, valósággal bedaráltam a könyvet és egészen biztos vagyok abban, hogy akármikor kerül még a kezembe, ez mindig is így lesz.

Saját fotó

A regényt meg is filmesítették. Kíváncsi voltam, hogy miután ilyen sokat kaptam a könyvtől, vajon mennyit fog visszaadni ebből a film, így tehát a napokban meg is néztem. Mint az várható volt, sok mindenben változtattak: szereplők rokoni szálait kavarták meg, voltak, akiket kihagytak és voltak események, amiket átírtak. Ez nem is ért nagy meglepetésként. Úgy gondolom, hogy csak annak szabad a könyv megfilmesített változatát is megnézni, aki képes elvonatkoztatni. Ebben az esetben most ez sikerült, így gazdagabb lettem egy romantikus filmmel. Nos, igen. Ez a lényeg: ez egy romantikus film volt. A könyv azért adott nekem többet, mert jobban meghatottak az emberi sorsok és a megszállás allatti időkből származó történetek. Viszont egy vasárnap délutáni, otthoni mozizásnak talán jobban is esett, mintha ennél komolyabban beleszőtték volna a háborút. A szerelmi szálat részletesebben kibontották a filmben, bár jóval klisésebben. Ettől függetlenül, ha valamiben lehetett volna erősebb a könyv, akkor az ez. Bár őszintén szólva, eszembe sem jutott volna ez a "hiányosság", ha nem látom a filmet.

Egy azonban biztos: a filmet már csak a képi világért is KÖTELEZŐ megnézni. Már a regényben leírtak alapján tudtam, hogy Guernsey káprázatos - számomra kicsit Skóciára emlékeztető - sziget, és szerencsére ezt gyönyörűen meg is mutatják a filmben. Azt azonban töredelmesen be kell vallanom, hogy egy kis utánaolvasás* rávilágított, hogy a jeleneteket nem Guernseyn forgatták, mondván, hogy az a második világháborús jelenetekhez ma már "túl modern", így a nem túl távol eső dél-nyugat angliai partok kápráztatnak el minket a vásznon. Ettől függetlenül nem kétlem, hogy a sziget csodás lehet, szóval a végtelennek tűnő utazási listámra is egyből felkerült. 😃

*Forrás: https://www.solosophie.com/the-guernsey-literary-and-potato-peel-pie-society-filming-locations/