Már javában tart az ősz, én viszont még mindig adós vagyok az idei nyár utolsó utazásáról szóló beszámolómmal. Türhetetlen. Szóval egy kis nosztalgiával hadd meséljek nektek arról, milyen élmény volt öt nap alatt három országban járni.

Tengerpart Novigradban

Hagyományörzőnek is nevezhetném már az augusztus 20-i hosszú hétvégére eső utazásokat, hiszen idén már negyedik alkalommal "támadtuk meg" Horvátországot a munkatársaimmal. Ezúttal nyolcan mentünk és a cél az északi régió volt, egész konkrétan Novigrad. Mivel 2019.08.20-a volt olyan kegyes hozzánk és most keddre esett, ezért öt naposra tudtuk tervezni a pénteken kezdődő nyaralást. Bár újra és újra rádöbbenek, hogy Horvátország mindig rejteget valami meglepetést, mi szerettük volna bővíteni a "Meglátogandó országok" listánkat, úgyhogy terveztünk szlovéniai és olaszországi kirándulást is.

Novigrád kellemes meglepetés volt a számomra. Azt hiszem, az eddig meglátogatott kisvárosok közül ez tetszett a legjobban. A város szélén volt a szállásunk, ami kívülről inkább kísértetkastélyra emlékeztetett, de szerencsére belülről egy megfelelően kialakított, kedves, kissé horvátosan giccses, de tiszta környezet fogadott minket. A legnagyobb előnye pedig vitathatatlan volt: egyetlen szántóföld választott el minket a tengerparttól. Máris nem számít annyit, hogy néz ki kívülről a ház, nem igaz? Nincs is jobb érzés, mint reggeli közben a tengert figyelni.

Szállásunk Novigradban

A partszakasz, amit néhány napra sajátunknak éreztünk sziklás volt, de elképesztő látványunk volt onnan a nyílt tengerre, amivel őszintén szólva én nem bírtam betelni. Pénteken naplementére értünk le és az a kép, ahogy az égővörös napkorongot meglepő gyorsasággal nyelik el a tenger hullámai a horizonton örökké belémégett. Elöntött az a magabiztos nyugalom, amikor érzed, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned. Amikor tudod, hogy most van lehetőséged megállni, lepakolni a terheidet, kifújni a levegőt és csak élvezni a sós szellőt, a hullámok hangját és a nap utolsó fényét.

 

Tengerpart és naplemente Novigradban

A kikötőn keresztül, körülbelül húsz perces sétával könnyen elérhető volt Novigrad belvárosa. Kicsit olaszos beütése volt számomra a kacskaringós, szűk utcáival. Lenyűgözött. Céltalanul bolyongtunk, amikor észrevettük, hogy kiértünk a város szélére. Régi várfal emelkedett az egyik oldalunkon, a másikon pedig már a tenger morajlott. Csodálatos és izgalmas volt. Rengeteg étterem várja az éhes turistákat, találni olcsóbbat és drágábbat egyaránt. Ehetsz tengeri mindenfélét, de mi megtaláltuk a város legjobb hamburgeresét is - szóval bármit is kívánsz, találsz hozzá éttermet.

A tömegből ítélve Novigrad népszerű célpont. A zaj este volt a legnagyobb, amikor a bucsura emlékeztető játékok beüzemeltek és villogón, vijjogón csábították elvetemült körhinták a bátrakat. Egyik barátnőmmel kifejezetten szeretjük az ilyeneket, úgyhogy ki is próbáltuk a legizgalmasabbnak ítélt játékot. Értsd: legtöbbet pörgött-forgott és a legtöbben sikítoztak rajta. Már mi is tudjuk, hogy miért.

Esernyős utca Novigrad belvárosában

Kilátás a belváros széléről

Kilátás várfal mellől

Piran főtere

Templom Piran tetején

Kilátás a város tetejéről

Hazafelé tartottunk már, amikor megszavaztuk, hogy átmegyünk Olaszországba, Triesztbe. Izgatottan vártam, mert rengeteg helyen hallani Trieszt nevét és sok szép képet látni róla. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy talán túl sokat is vártam tőle. A város hatalmas, számomra ipari jellegűnek tűnt. Iszonyatos tömegáradat volt szinte mindenhol és sajnos kevesebb szépséget mutatott meg nekem, mint vártam tőle. Ha kétségem támadt volna felőle, hogy milyen országban vagyok, akkor a szökőkutak mennyiségéből könnyen rájöhettem volna. Imádom őket, úgyhogy ezek ismét elvarázsoltak, ahogy a város egyik csúcspontján elhelyezett park is. Itt szétszórtan helyezkedtek el kortalannak tűnő kövek, amelyekre különböző háborús áldozatok neveit vésték fel. Ez - mivel pont akkor olvastam a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot - különösen megható volt számomra. Úgy tűnik, hogy Olaszország ha valamiben, az ételek tekintetében soha nem tud csalódást okozni, ugyanis egész nyaralás alatt itt fogyasztottuk el a legfinomabb ebédünket.

Trieszt városa

Trieszt egyik kikötőjének közelében

 

A legfinomabb ebéd a nyaralás alatt

Kilátás a város egyik magasan fekvő részéről

Emlékkő az egyik parkban

Hazafelé, amolyan grátiszként Szlovéniában megálltunk egy instagramon felkapott fánkosnál. A fánk valóban hatalmas méretű volt, de ízeit tekintve számomra átlagos. A kilátás azonban...HŰHA! Akárhányszor átutazom Szlovénián, mindig megfogadom, hogy ide egyszer még visszajövök túrázni. Azok a hegyek teljesen elképesztenek! Alig várom, hogy olyan beszámolót írhassak, hogy milyen volt arra kirándulni, raftingolni, megszállni egy erdei kisházban!

Trojane fánk

Ti hova utaztatok idén nyáron? 😊

(Minden fotó saját készítésű.)