Sziasztok Csillagok!

Ha csütörtök, akkor új fejezet! Ebben a részben megbizonyosodhattok róla, hogy bizony egy kisvárosi csaj azt csinál, ami csak akar!

Kiderül egy régi szereplő új képessége, továbbá Cassy életébe tornádóként ront be egy újabb vörös hajú szépség, aki csak káoszt és felfordulást hagy maga után.

Kellőképpen felcsigáztalak benneteket? Akkor kattintsatok és merüljetek bele Cassy Gale életének újabb fejezetébe. Kíváncsian várom a véleményeteket akár a fejezet végén feltett kérdésekkel kapcsolatban, akár bármi másról.

EGYÉB HÍR: Nem sokára megosztok veletek egy novellát, ami ugyancsak a Sagittariusokhoz kapcsolódik. Ha kíváncsi vagy Ezüst Sárkány történetére, akkor érdemes erre tévedned a hétvégén! ;)

Cassy azt hitte arra van kevés esélye, hogy meggyőzze szüleit az egyetemmel kapcsolatban. Mikor azonban a Központ előtt állt és azon gondolkodott, bemenjen e vagy sem, rájött, hogy Patricket meggyőzni arról, hogy elmenjen egy egyetemi bulira, sokkal lehetetlenebb feladat.

Azonban volt egy aprócska hang, a lelkiismerete, ami azt duruzsolta, hogy az sem valami jó ötlet, hogy barátnőjét egyedül elengedje egy tulajdonképpen ismeretlen sráccal a sötét, kivilágítatlan parkba. Bár Jason nem tűnt különösebben veszélyesnek, Terry iránt mutatott túlzott rajongása azért adott némi okot Cassynek a kételkedésre. Ezt persze Terryvel nem közölhette, de amúgy is volt még egy indok, amit magának is nehezen ismert be. Ha ez a hagyományos évnyitó buli valóban olyan fergeteges, mint ahogy Jason állította, akkor elképzelhető, hogy Cassy szempontjából egy sokkal figyelemreméltóbb pasi is ott lesz.

Soha senki nem fészkelte még be magát ennyire Cassy gondolatai közé és a lány még nem tudta eldönteni, hogy ennek örüljön e vagy sem. Egyetlen szúrós pillantásba olyan sok mindent belegondolt már, pedig ő volt az, aki óvva intette az ilyen viselkedéstől Terryt is. Erre tessék. Most pont ugyanolyan tüneteket produkál, mint ő. Nem engedheti, hogy ennyire legyűrjék az érzelmei, ha egyszer Harcosnak készül. Ideje lenne összeszednie magát.

Már épp arra készült, hogy ráveszi végtagjait a mozgásra és végre belép az épületbe, amikor a hátsó kert felől Lionel és egy ismeretlen másik férfi jött elő.

- Cassy, épp rólad meséltem Ethannek!

- Remélem, semmi rosszat – mondta a lány, miközben kezet fogott az említett férfival. – Hello, Ethan. Úgy hallottam, te leszel az edzőm.

- Részben – bólintott. Kézfogása erős és határozott volt, tenyerei nagyon érdesek és szárazak voltak. Egy igazi Harcos keze.

Ethan McGarrett magas férfi volt. Nem olyan erős testfelépítésű, mint Lionel, de nyúlánkabb volt, ami valószínűleg fürgévé is tette a terepen. Szőke haja katonásan rövidre volt vágva, barna szemei kíváncsian mérték fel leendő edzőpartnerét. Félmosolyra húzta a száját, ami csibészes, rosszfiús külsőt kölcsönzött, és az biztos, hogy piszkosul jól is állt neki.

Cassyt teljesen lefoglalta Ethan fizimiskája, ezért váratlanul érte, amikor a férfi még jobban rászorított Cassy kezére, majd hirtelen magához rántotta, miközben ügyesen megfordította. Cassy háta keményen a férfi mellkasának ütközött. Az egyik pillanatban még mosolyogva üdvözlik egymást, a következőben pedig már hátracsavart kézzel, torkának szegezett tőrrel állt a férfi fogásának csapdájában.

- Első lecke kicsi lány: mindig légy résen!

Bár a férfi szorosan tartotta, Cassyben volt annyi erő, hogy a derekához szíjazott Ezüst Sárkány nyelét megmarkolja. A pikkelyeket mintázó, érdes felület ismerős tapintása egyből magabiztossá tette. Egyetlen szemvillanásnyi alkalma volt csak kihúzni a tokból, de sikerült, és most egyenesen a férfi hasához tartotta. Éles helyzetben nem tudott volna halálos sebet ejteni támadóján, ahhoz túl kevés volt a mozgástere, de annyira azért megsebezhette volna, hogy kiszabaduljon.

- Taníts valami újat! – mondta diadalittasan.

Ethan a következő pillanatban már el is engedte. Nem mosolygott, de elismerően nézett rá. Lionel ezzel szemben könnyeit törölgette a nevetéstől.

- Barátom – vágta hátba Ethant -, úgy látom túlságosan alábecsülted Miss. Gale képességeit.

- A reakcióidőd elég jó.

Elég sovány dicséret volt, de Cassy olyan elégedett volt magával, hogy ezzel is bőven beérte.

- Köszönöm – mondta, miközben visszatette Ezüst Sárkányt a tokjába.

- Gyere, biztosan nehéz volt az első nap. Inaya isteni ebédet főzött, meg kell kóstolnod! – Lionel maga előtt engedte be a házba, a sort Ethan zárta. Cassy figyelmét annyira lekötötte egész nap Nathaniel, hogy eszébe sem jutott enni és egészen eddig a pillanatig nem is érzékelte, mennyire éhes.

Besétáltak a konyhába, ahol Inaya éppen mosogatott. Cassy soha nem látott még ekkora konyhát. A falat félig apró, vörös csempe díszítette, amit bizonyos időszakonként napraforgó minta szakított meg. A sötét fa pult és szekrények melegséget árasztottak, a széles ablakon beömlő napfény pedig csak fokozta azt. Középen széles konyhaszigetet alakítottak ki, aminek az egyik oldalánál négy bárszék kapott helyet. Ezek közül kettőt elfoglalt Theo és Penelopé. Úgy tűnt a kislány feszülten figyeli Theo kezét.

- Itt van ez az érme, látod? – kérdezte a fiú. – És most pedig csiribú-csiribá! - Egy ügyes kézmozdulattal elrejtette az érmét, mire a kislány eltátotta a száját.

- Anya, anya láttad? Theo varázsolt nekem!

- Hűha, ezt nekem is meg kell tanítanod – ült le a fiú mellé Cassy.

- Csak egy látványos trükk, semmi mágia nincs benne – magyarázta elvörösödve mindkettejüknek Theo.

- Anya pedig tud igazából is varázsolni ám! – mondta büszkén Penelopé.

Cassyt meglepte, amit hallott. A mágia régen sokkal több Sagittarius vérében folyt. Manapság már rendkívülinek számított, ha valaki tudott bánni vele. A mágia sok féleképpen megmutatkozhatott a Sagittariusoknál. Voltak, akik csak ügyesen bántak a gyógynövényekkel, de voltak, akik akár tárgyakat is tudtak mozgatni elméjükkel. Cassy nem ismert egyetlen ilyen személyt sem, de a könyvekben olvasta, hogy akiben felfedezik a mágiára való hajlamot, ő az Ősök elrejtett városában, Menedékben tanulhatott maguktól az Ősöktől. Bennük még nem kopott meg ez a tudás, így ők tudták megtanítani ennek az erőnek a megfelelő irányítását.

Inayának feltűnt Cassy kíváncsi tekintete, ezért miután lerakott a lány elé egy adag spagettit, ő is helyet foglalt a pultnál.

- Ha legközelebb nem eszed meg a zöldséget, téged foglak békává varázsolni – dorgálta Penelopét, aki azonban csak jót mosolygott anyja szavain. – A képességem eléggé behatárolt, de Gyógyítóként nagy hasznát tudom venni. Sagittariusként így is hamarabb gyógyulunk, mint a Kívülállók, de a mágiám segítségével még ezt az időt is képes vagyok lerövidíteni.

- Hűha! – bukott ki Cassyből két falat között. – Ez igazából elég menő képesség Inaya. Nem is csodálom, hogy ezek után Gyógyító Mester lettél.

- Nos, igen elég egyértelmű volt, hogy melyik területen fogok kitűnni a Vizsgán – értett egyet. Cassynek feltűnt, hogy miközben mesél, folyton a nyakában lógó ékszerrel játszik. Két vékonyszemű aranylánc volt. Az egyiken egy apró nyíl, a másikon hasonló méretű csillag medál függött.

- Hogy működik pontosan?

- Leegyszerűsítve úgy, hogy a saját energiámat át tudom adni a betegnek, aki ebből táplálkozva gyorsabban felépül. Nagy koncentrációt igényel a részemről és eléggé kimerít, de ha megfelelően irányítom ezt a képességet, akkor tényleg komoly segítséget jelent.

- Kár, hogy a holtakat nem támasztja fel – szólt közbe Theo. Bár nem ez volt vele a célja, a hangulat így is megfagyott a konyhában.

- Igen – értett egyet vele halkan Inaya. – Sajnos vannak begyógyíthatatlan sebek.

- Ha már a sebeknél tartunk – szólt váratlanul közbe Ethan, megtörve ezzel a szomorkás pillanatot -, mikor is jössz le edzeni Theo?

Az ebéd ezután már kellemesebb hangulatban telt. Cassy megtudta, hogy Theo a könyvek világában érzi otthon magát, és láthatóan kellemetlen téma volt számára a testedzés, ezért Lionel gyorsan terelte is a témát Ethan nagy bánatára.

Inaya valóban istenien készítette el Cassy kedvenc fogását, és a baráti csevej is feldobta kicsit a hangulatát. Úgy gondolta, ha most nem megy be Patrickhez, akkor soha. A dolgozószobája a könyvtárszobából nyílt. Apró helyiség volt, de azért egy széles íróasztal, két könyvespolc és két karfás fotel könnyedén elfért benne.

A Vezető az asztalnál ült, amikor Cassy belépett az irodájába.

- Szervusz, Cassandra! Hogy telt az első napod?

- Egész jól – mondta Cassy, miközben helyet foglalt az egyik sötétkék fotelben. Nagyon ügyelt rá, hogy egyenletesen lélegezzen és ezzel szívverését is normál tempóra ösztökélje.

- Örömmel hallom. Legalább annyi előnyöd származik az egyetemi tanulmányaidból, hogy fel tudjuk mérni a Kívülállók jelenlegi tudását. Ez akár még hasznos is lehet nekünk a jövőben. Ha megismerjük a tudásukat, akkor könnyebben elrejtjük előttük a titkainkat.

Patrick szavai egyből Nathaniel mindentudó, átható tekintetét juttatták eszébe, és hirtelen nagyon melege lett a kis szobában. Azonban ekkor meglátott egy kiskaput, amin kilépve talán elérheti célját.

- Valóban – sietett egyetérteni. – Hiszen az elsődleges célom az, hogy a lehető legjobban kiismerjem a Kívülállókat, hogy később könnyebben meg tudjam őket védeni.

Patrick figyelmét felkeltették a lány szavai. A Vezető pontosan tudta, hogyan érje el valaki azt, amit akart, és a hízelgés ennek egyik bevált módszere volt. Letette az eddig kezében fogott tollat, hátradőlt a székében és teljes figyelmét Cassynek szentelte.

- Bölcs gondolat Cassandra, még ha a módszered merőben szokatlan is.

- Talán pont ezért hoz majd sikereket. A Vizsga után egyértelmű, hogy a küldetésemre kell majd koncentrálnom, és mivel olyan kevés idő van hátra addig, szeretném azt maximálisan kihasználni. Minél több időt töltök Kívülállók között, annál több tudást szedhetek össze. Pontosan ezért szeretnék elmenni a ma esti összejövetelükre is. Ott sokkal több lehetőségem nyílik rá, hogy a Kívülállók valódi személyiségét megismerjem. Rengeteg információt gyűjthetnék ma este, ha elmehetnék.

Cassy igazán büszke volt magára. Szerinte sikerült tökéletesen becsomagolnia a kérdést. Legalább egy másodpercig ezt gondolhatta… Aztán ránézett Patrickre. Felemelte szemöldökét és apró mosolyra húzta száját. Kinevette. Nem a szó szoros értelmében, de Patrick jól átgondolt mozdulatai és arckifejezései mögé nézve tisztán látszott, hogy mélyen elrejtve magában bizony nevet.

- Nos, Cassandra, bár becsülöm az elhivatottságod, javaslom, azt inkább a Vizsgára való felkészülésbe fektesd bele, ne a Kívülállók világába.

És ennyi volt. Néhány szó elég volt hozzá, hogy Cassy gondosan felépített érvelését úgy eltapossa, akár egy cigarettacsikket.

- Egyetlen estéről lenne szó. Valójában csak néhány óráról! Ha néhány órányi magoláson múlik a Vizsgám sikeres végkimenetele, akkor akár el is áshatnám magam a kertben most rögtön!

- Határozottan úgy emlékszem, hogy azt mondtad, tanulni szeretnél jönni az egyetemre. Márpedig ha jól sejtem, a ma esti „összejövetel” nem éppen tanulócsoport lesz, nem igaz? Én felügyelek a biztonságodért, márpedig egy esti buli nem éppen azt szolgálná.

- De…

- Cassandra, akár egyetértesz a döntésemmel akár nem, az mindenképpen végleges.

Patrick ezzel lezártnak tekintette a témát, amit azzal is kifejezett, hogy ismét kézbe vette drágának tűnő tollát és az előtte lévő iratnak szentelte figyelmét. Cassy megpróbálhatta volna tovább győzködni, de tudta, hogy semmi értelme nem lenne. Valószínűleg csak még inkább felbosszantaná, ami pedig további szankciók bevezetéséhez is vezethet.

Felállt a karosszékből és köszönés nélkül távozott a szobából. Annyira elvakította a düh, hogy a könyvtár ajtajában egyenesen beleütközött egy karcsú, nagyon vörös és nagyon göndör hajú lányba. Magasabb volt nála, bár Cassy termetét figyelembe véve ez nem volt túl meglepő. Nyúlánkabb alkata miatt vékonyabbnak is tűnt, de mikor beleütközött és gyakorlatilag visszapattant róla, érezte, hogy mennyi erőt rejt a nőies külseje.

- Figyelj a lábad elé!

- Bocs – szabadkozott Cassy. Az indulatai kicsit sem hagytak alább, ezért több szót nem fecsérelt a lányra, inkább elindult az emeletre, megcélozva szobáját.

A lépcsőfordulóban járt már, amikor meghallotta a lányt.

- Fel is adod? – kérdezte gúnyosan.

Cassy megtorpant. Vajon hallotta, hogy mit beszéltek Patrickkel? Tudomása szerint minden helyiség hangszigetelt volt, hogy a Sagittariusoknak is lehessen némi magánélete, így elképzelése sem volt, hogyan hallhatta őket a lány.

- Hogy mondod? – kérdezett vissza.

- Ha abból a szobából jöttél ki – intett a dolgozószoba irányába -, és ennyire feldúlt vagy, akkor biztosan valami szabályba ütközőt szeretnél tenni. Nem kaptál engedélyt, ezért felmész durcáskodni a szobádba? Ez nagyon… aranyos. – Az utolsó szót már inkább köpte, mint mondta.

A stílusa kicsit bicskanyitogató volt Cassy szerint, de azt el kellett ismernie, hogy átlátta a helyzetet. Ezúttal jobban megfigyelte a lányt. Hajkoronája Terry egyik kedvenc meséjének főszereplőjére, Meridára emlékeztette, és az is biztos volt, hogy körülbelül ugyanolyan makacs és önfejű. Szemeit vastagon kihúzta fekete szemceruzával és tussal, száját vörösre rúzsozta, ami kiemelte ajkának szép vonalát. Az erős smink alatt lágy vonású arca volt, de ezt nyilvánvalóan minden eszközzel igyekezett leplezni. Fekete tépett szélű farmer sortot viselt, magas sarkú bokacsizmával. A rajta lévő vörös trikó Cassy szerint néhány mérettel kisebb volt, mint kellett volna, de nem igazán volt mit takargatnia a lánynak, mert alakján látszott a rendszeres testedzés. Derekára egy vörös-fekete kockás inget kötött, de Cassy gyanította, hogy sokkal inkább a divat miatt viseli, mint inkább azért, mert annyira hideg lenne szeptember elején.

Határozottan készült valahová.

- Sasha, igaz? – tippelt Cassy. A vörös Miss. William csak kurtán bólintott. – A tanévnyitó buliba készülsz? – Feleslegesen tartotta kerülgetni a forró kását, inkább a közepébe vágott. Sasha olyan lánynak tűnt, aki ezt értékeli.

- Te nem? – Szélesen vigyorgott. Provokálta Cassyt, de a lány úgy döntött, nem hagyja magát.

- Úgy tűnik nem – intett a dolgozószoba felé. – Korai lenne még kihúzni a gyufát.

Sasha hangosan nevetni kezdett, és színpadiasan eljátszotta, ahogy letörli nevetéstől kicsorduló, nem létező könnyeit.

- Cassy, Cassy! Minden pillanat tökéletes arra, hogy kihúzd a gyufát. Ezt nem lehet beidőzíteni, egyszerűen csak… megtörténnek a dolgok és kész. Sodródni kell az árral. – Szenvedélyesen, hevesen gesztikulálva adta elő monológját, de aztán leengedte karját és felemelt szemöldökkel nézett Cassyre. Abban a pillanatban rettenetesen emlékeztetett apjára, Patrickre. – Ugyan, minek is jártatom itt a számat? A kis városi lányok örökre apuci kedvencei akarnak maradni.

Sasha hátat fordított, majd elindult a bejárati ajtó felé. A nappali boltíves bejáratából Theo kukucskált ki a folyosóra. Nyilvánvalóan mindent hallott, mert aggodalmas tekintettel nézett Cassyre. A lány mozdulatlanul állt a lépcsőfordulóban, és egyre csak Sasha utolsó szavai ismétlődtek a fejében. Tudta ő, hogy provokálni akarta, de a fenébe is, sikerült neki.

- Cassy, ne… - kezdte Theo, de Cassy már rohant is felfelé a hálóba. Ezúttal azonban egészen más cél vezérelte, mint pár perccel ezelőtt.