Sagittarius - 5. fejezet

szeptember 21, 2017

Az utca végében, nem messze a Központtól volt egy buszmegálló. Körülbelül húsz perc volt az út a Pandora szívében található parkig. Azon átvágva lehetett a leggyorsabban eljutni az egyetemre. Cassy egy lila apró virágokkal díszített szoknyát és egy fehér blúzt vett fel, mire Terry figyelmeztette, hogy ez már nem Green Village, és sürgősen el kell menniük vásárolni. Cassy szerint nem volt semmi probléma a szettjével, de minél később kellett visszamennie a Központba, annál jobb volt.

Barátnője kifaggatta az új lakótársairól, és a szobáról készült képeket látva sajnálkozott, hogy nem mehet el Cassyhez látogatóba.

- Oké, akkor majd te jössz hozzám, a kollégiumba. Elképesztő, hogy micsoda élet van ott! Még hajnali kettőkor is a társalgóban ültem egy csapat sráccal és arról folyt a vita, hogy a nagyképernyős tévén milyen filmet nézzünk meg ma este. Alig tudtam elaludni, annyira zsongok. Érzem Cassy, hogy olyan sok jó dolog fog történni velünk ebben a városban!

- Így legyen! Viszont ha ki akarunk tartani az egyetemen, nem ártana időben beérni az órára, úgyhogy csipkedd magad!

A Pandora Egyetem kocka épület volt, aminek a közepén egy nagy kertet alakítottak ki. A kert dísze a centrumban elhelyezkedő csillagvizsgáló volt, amit a régi történetek szerint egy Sagittarius építetett már legalább száz éve. Az egyetemet körben korinthoszi oszlopok díszítették és széles, hosszú lépcső vezetett a bejárathoz. Az előcsarnok hatalmas belmagasságú volt és Cassyék minden szava visszhangzott ott.

A nyár végén minden gólya kapott egy elektronikus üzenetet, amiben megtalálták többek közt az órarendjüket is. Ezen szerepelt az előadóterem száma is, de sajnos Cassyéknek ez nem sokat segített. Egyre kevesebb diák lézengett a folyosókon, ami riasztó jele volt annak, hogy a lányok egyre nagyobb eséllyel fognak elkésni.

Terry találomra választotta a folyosókat és fel-le robogott a lépcsőkön, de Cassy úgy érezte így lassan már az épületből sem tudnának kijutni, nem hogy egyetlen termet megtalálni a több százból. Terry épp azon tanakodott, hogy balra vagy jobbra forduljanak, amikor valaki a hátuk a mögött kilépett az egyik ajtó mögül.

Cassy már azelőtt hallotta a szívverését, hogy meglátta volna. Kissé ütemesebben dobolt a mellkasában, mint ahogy az általában a Kívülállóknál lenni szokott, úgyhogy arra gondolt, biztosan ő is siet valahová. Az emberek illatából elég könnyen meg tudta állapítani az illető nemét még látatlanban is, így nem lepődött meg, amikor megfordulva egy fiatal sráccal találta szemben magát.

Szőke haját engedte hosszúra megnőni, így az már a vállára lógott. Kék tekintete Cassyt egy pillanatra Theora emlékeztette, de ennek az ismeretlennek valamivel sötétebb árnyalatú volt a szeme, mint a Sagittarius fiúé.

Egyértelmű volt, hogy késésben van, mert óráját nézve, lehajtott fejjel ment el Cassy mellett és ütközött bele egyenesen Terrybe, aki tőle szokatlan módon, némán figyelte a srác minden apró mozdulatát.

- Bocsánat! – szabadkozott.

- Egy ilyen helyes srácnak semmiért sem kell bocsánatot kérnie tőlem – mondta Terry búgó hangon.

Nagyon kevesen múlott, hogy Cassyből ne bukjon ki a nevetés. Sokszor látta már barátnőjét „akcióban”, így jól tudta, hogy ezt a hanghordozást igazán különleges alkalmakra tartogatta. Nem kellett a mágia képességével rendelkeznie ahhoz, hogy megjósolja, mi lesz köztük a beszédtéma a következő pár órában. Terry meg akarja majd szerezni a szőke jóképű srácot, aki tökéletesen beleillett eddigi hódításainak sorába. Mindig is odavolt a szőkékért. Terryhez nem csak a vörös hajkoronája miatt illett igazán a tűz eleme, hanem temperamentuma miatt is. Nem kellett félteni őt egy percig sem. Cassy tulajdonképpen már előre sajnálta a fiút, aki észrevétlenül sétált bele egy hatalmas csapdába. Bár nem úgy tűnt, hogy ő ezt nagyon bánta volna.

- Nem gondoltam volna, hogy ekkora szerencsém lesz már a suli első napján – vágta rá Mr. Szőke, bevetve a jól begyakorolt vigyort, ami természetesen telibe talált Terrynél. – Jason vagyok.

- Terry – nyújtott kezet a lány.

- Cassy – mondta ő is a miheztartás végett, majd elszámolt magában tízig. Ennyi időt engedélyezett barátnőjének a szemezésre, majd úgy döntött, vállalja a kockázatot és belerondít a pillanatba. Köhögött egyet-kettőt, hátha ennyi is elég lesz, de tévedett.

- Bocs, hogy közbe szólok, de eléggé sietünk – mondta, nem törődve Terry bosszús pillantásával.

- Igen-igen nekem is mennem kell – felelte a srác, de tekintetét le sem vette Terryről. Cassy már inkább ijesztőnek gondolta a túlzott érdeklődést, de be kellett látnia, hogy paranoiásabb az átlagnál.

- Talán tudnál nekünk segíteni – vetette fel Terry.

- Bármiben!

- Ezt a termet keressük. – A kezében tartott telefon képernyőjén az órarend volt. – Elsőévesek vagyunk és az épület kész labirintus.

- Á, csillagászat alapjai? Nem jártok már messze. Menjetek el ott balra és szemben, a folyosó legvégén megtaláljátok a termet.

- Örök hálám üldözni fog – kacsintott Terry.

- Nem fogok messze menekülni előle.

- Aha, oké. Hát, köszi – szólt Cassy, majd belekarolt barátnőjébe és a mutatott irányba húzta.

- Sok sikert Mr. Rayfusszal! – kiabált még utánuk Jason. Egészen addig követte őket tekintetével, amíg be nem kanyarodtak a folyosón.

- Te is láttad, amit én? – Terry levakarhatatlan vigyorral az arcán megpördült párszor a folyosón. Léptei olyan légiesek voltak, hogy Cassy egy pillanatra azt hitte, barátnője nem is sétál, hanem repül.

Sokszor látta már Terrytől ezt a reakciót, így nem voltak olyan illúziói, hogy a lány első látásra beleszeretett élete párjába. Az érzései még Cassynél is könnyebben eluralkodtak rajta, akár jók voltak, akár rosszak. Barátnője számtalanszor volt már visszavonhatatlanul szerelmes és legalább ugyanennyi alkalommal tört össze a szíve örökre. Cassy teljesen a másik végletet képviselte. Soha nem érezte még, hogy szerelmes lett volna és Ryan Goslingon kívül nem is rajongott egy pasiért sem. Azt pedig határozottan számításba se akarta venni, amikor egyik gimnáziumi osztálytársa házibuliján a szekrénybe bújva megcsókolta Liam Wilkint.

A Sagittariusok közé tartozott, ám világából kevés másik személyt ismerhetett. A farmon elég elszigetelten éltek, és bár ennek biztonsági szempontból megvoltak az előnyei, a lány azért sajnálta, hogy nem voltak Csillagifjú barátai. Az emberek között sokkal jobban érezte magát, de egyetlen szemvillanásnyi időre sem felejtette el, hogy mennyire más, mint ők.

Annak ellenére, hogy sejtette, barátnője ismét szárnyra kapott érzései gyors zuhanást eredményeznek majd, engedte, hogy Terry boldogan és súlytalanul lebegjen egy ideig. Miközben barátnője áradozott, Cassy megtalálta a termet. Halk duruzsolást hallott bentről, amit határozottan rossz jelnek vett. Ha nincs hangzavar, zsivaj, akkor valószínűleg az óra elkezdődött.

- Elkéstünk – állapította meg hangosan. Ezzel már Terry figyelmét is sikerült felkeltenie.

- Tényleg? – kérdezte, majd ő is fülelni kezdett. – Basszus. Nem hallok semmit. Tutira elkezdték már.

- Oké, semmi gond. Ez nem a gimi – nyugtatta magukat Cassy. – Nem fognak leszidni, vagy kihívni felelni, csak mert elkéstünk.

- Igen, igazad van. Ne legyünk már betojik! – Mielőtt Cassy bármit is reagálhatott volna rá, Terry megtalált önbizalmával karöltve lendületesen benyitott az előadóterembe.

Cassy vett egy mély levegőt, majd követte barátnőjét. A teremben két oldalt széles lépcsősor vezetett lefelé a professzor asztalához és a táblához. Az emelkedő padsorokban ülő diákok kíváncsi és hű-ezt-megszívtátok tekintettel fordultak a késők felé. Hasonló érdeklődést mutatott irántuk az ősz hajú, magas, szétálló fülű és lapátkezű Mr. Rayfus is, aki magyarázás közben hagyhatott félbe egy kézmozdulatot, mert a táblára kivetített anyagon mutatott valamire, de közben Cassyéket figyelte némán.

Terry lendülete is megtört egy pillanatra, de próbált úgy viselkedni, mint akinek nem tűnt fel, hogy ők vannak a figyelem középpontjában. Tekintetével szabad helyet keresett, de Cassy már rég megállapította a szomorú tényt, miszerint az első sorba kell helyet foglalniuk.

- Segíthetek hölgyeim? – tette fel a kérdést mély, szinte már dörmögő hangján a professzor.

- Nem, köszönjük, találunk helyet – felelte Terry. Cassyt lenyűgözte, hogy mennyire fesztelen tud lenni.

- Nem kell tovább keresgélniük. – Mr. Rayfus rámutatott az első sorban látható két üres székre.

- Köszönjük! – mondta Cassy, majd lesütött tekintettel elindult lefelé.

- Mivel ez a legelső óra még elnéző vagyok, de félre értés ne essék, ha még egyszer valaki késik az órámról, nem leszek vele ilyen előzékeny.

Miután leültek az első sor szélén, Cassy előhalászta válltáskájából jegyzetfüzetét és a Terrytől kapott kabala tollat. Rózsaszín volt természetesen. Legelső nap a gimnáziumban Cassy azért ült le Terry mellé, mert egyszerűen az ő kisugárzását érezte a legpozitívabbnak. Aztán amikor látta, hogy a lány mormol valamit, miközben a tenyerébe firkál három egymásba fonódó kört, gyorsan arrébb is ült, mert azt hitte, szüleinek igaza volt az őrült emberekről, és biztosan Terry is valamilyen sátánista szekta tagja. Azóta persze kiderült, hogy a lánynak ez amolyan szerencsehozó rituáléja. Olyan, mint másnak valamilyen kabalafigura vagy ékszer, amit mindig visel, ha nagy nap elé néz. Aznap a gimnáziumban szerencsére Terry nem hagyta menekülni Cassyt, mellé ült, majd a kezébe nyomta a rózsaszín tollat.

- Mindenkinek szüksége van a saját babonáira – mondta. Cassy azóta nem ír mással.

- Nos, mielőtt kedvesen félbeszakítottak volna – folytatta előadását Mr. Rayfus, és nem sok jót ígérően nézett a lányokra -, épp be szerettem volna mutatni Önöknek a tanársegédemet, Mr. Nathaniel Brentet.

A kínos belépő után Cassynek fel sem tűnt, hogy a tőle távolabb eső sarokba valaki támasztja a falat. Amikor azonban részegezte tekintetét, úgy érezte, többet le sem veszi róla.

Nathaniel körülbelül vele egykorú lehetett, bár egy Kívülálló szemével borostás arca miatt biztos idősebbnek tűnt. Határozott vonásai voltak, kissé markáns álla és csokoládé szemei. Éjfekete haja valószínűleg hosszabb lehetett a megszokottnál, mert kezével párszor próbálta hátrasimítani. Cassy jól hallotta, hogy a teremben több lány is felsóhajtott és abszolút egyet tudott érteni velük.

- A fogadóórámon kívül elsősorban hozzá forduljanak a kérdéseikkel, és csak akkor jöjjenek hozzám, ha az a lehetetlen szituáció fordulna elő, amikor Mr. Brent nem tud kielégítő választ adni.

- Ó, nekem aztán adhatna kielégítő választ – mormolta mellettem Terry. Cassynek muszáj volt elmosolyodnia barátnője piszkos fantáziáján. – Kár, hogy nem szőke.

Cassy egy cseppet sem bánta ezt, ahogy azt sem, hogy széles vállai és erős karjai voltak. Nyugodt szívveréséből ítélve egyáltalán nem zavarta, hogy a teremben minden szempár rá szegeződik. Ha igazán koncentrált volna, akkor Nathaniel minden egyes hajszálát külön-külön megnézhette volna. Soha nem örült még ennyire Sagittarius képességeinek.

Mr. Rayfus vagy túl figyelmetlen, vagy túl figyelmes volt, amikor a tisztán kivehető sóhajokat tudomásul sem véve folytatta az előadást. Nathaniel visszament a sarokba és leült egy székre.

Ekkor találkozott a tekintetük. Cassy érezte, ahogy szíve egy nagyot dobban, majd olyan tempóban kezd dübörögni a mellkasában, mintha ki akarna onnan törni. Valami Nathanielnél is megváltozott. Olyan áthatóan nézte Cassyt, mint aki belelát a lelke legmélyére is. Az ő szíve is gyorsabb iramot vett fel, de a lány alig tudott erre figyelni. Még ahhoz is komoly erőfeszítés kellett, hogy emlékezzen, hogyan vegyen levegőt.

Nathaniel kemény tekintete nem azt a romantikus üzenetet hordozta magában, hogy mindent tudni akarok rólad, meg akarlak ismerni. Nézésével mintha kijelentette volna, hogy ő bizony már mindennel tisztában van. Cassyt kirázta a hideg.

Túl sok titkot rejtegetett, amikről egy Kívülálló sem szerezhetett tudomást. Azt a luxust, hogy valaki kiismerje nem engedhette meg magának. Nathaniel tekintete pont ettől volt olyan ijesztő a lány számára, valahogy mégsem tudott elszakadni tőle. Mintha összekötötte volna őket valami láthatatlan cérnaszál, ami vékony volt ugyan, de elszakíthatatlan.

Végül Nathaniel fordult el először, de Cassynek feltűnt, hogy az óra végéig csak az ablakon bámult kifelé. Még így is annyira lekötötte a figyelmét, hogy ha Terry nem szól rá, akkor észre sem veszi, hogy vége az órának. Kábultan pakolta össze a füzetet és a tollat, amiket még csak nem is használt.

- Föld hívja Cassyt!

- Mi?

- Ó, kisanyám, te aztán nagy bajban vagy, mi? – nevetett, miközben a tömeggel együtt araszoltak felfelé a teremben. Nathaniel a tanárok által használt hátsó ajtón szinte kimenekült a teremből, miután Mr. Rayfus befejezte az órát.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz – hazudott Cassy, bár ő maga is tudta, hogy barátnőjét ennyivel nem veri át.

- Mr. Nathaniel Tanársegéd Brentről természetesen. Nem csodálom, hogy elakadt a szavad, lehetetlenül jól néz ki. Hozzáhasonlóval soha nem találkoztunk volna Green Villageben.

- Hát az biztos – mondta Cassy, bár valójában azt gondolta, hogy egyszerűen nincs még hozzá hasonló sem. Volt valami ijesztő, de mégis lenyűgöző benne, amitől Cassy képtelen volt másra gondolni.

- Nocsak, nocsak – mondta Terry, mikor kiértek végre a teremből. Cassy követte barátnője pillantását. Jason állt a folyosó másik oldalán és a tömeget fürkészte.

- Nem hiszem el, hogy két mondattal az ujjad köré csavartad – mondta bosszúsan Cassy, de Terry csak mosolyogva legyintett.

- Hello lányok! – köszönt oda nekik Jason, mikor végre észrevette őket.

- Szia Jason – válaszolták kórusban.

- Reméltem, hogy még itt talállak titeket.

- Máris hiányoztam? – incselkedett Terry, amitől Cassy határozottan kezdte felesleges harmadiknak érezni magát.

- Percről percre egyre jobban – ment bele a játékba Jason is. Úgy tűnt, valóban megtalálta zsák a foltját. – Ezért is gondoltam rá, hogy meghívlak a ma esti tanévnyitó bulira. Kint leszünk a parkban a kilátónál, ahogy minden évben. Fergeteges szokott lenni!

- Jól hangzik! – Ha a fergeteges és a buli szó elhangzott, az olyan volt Terrynek, mintha bekapcsoltak volna rajta egy gombot, ami kimeríthetetlen energiával látja el. – Mindenképpen ott leszünk, ugye Cassy?

Amellett, hogy amúgy sem Cassy szokott lenni a buli királynő, azt sem szabadott elfelejtenie, hogy jelenleg milyen szabályok között él.

- Nem biztos, hogy el tudok menni.

- Jesszusom, Cassy ne csináld már! Az év első bulija! A mi legelső egyetemi bulink! Ezt soha nem tudjuk már bepótolni. Ha ezt kihagyod, örökre bánni fogod!

- Megbeszéljük, jó? – Nem feltétlenül Jason előtt szerette volna megtárgyalni a dolgot.

- Én ott leszek Jason – szögezte le Terry.

Miután megbeszélték, hogy mikor és hol találkoznak, Jason elbúcsúzott, a két lány pedig elindult abba az irányba, amerre a kijáratot sejtették. Persze Cassy nem is remélte, hogy ennyivel megúszta, és nem kellett csalódnia.

- Drága barátnőm, ugye nem gondolod komolyan, hogy nem jössz el velem?

- Tudod, hogy szigorúak a szabályok Patricknél. Nagyon kicsi az esélye, hogy már az első este elenged bulizni.


- Ha valaki jól ki tudja használni a bolhányi esélyeket, az te vagy.


Mit gondoltok Terry új játszópajtásáról Jasonről? Hosszú távú kapcsolatuk lesz, vagy hamar ki fog hunyni a láng? Vajon Cassynek tényleg van félnivalója a titokzatos Nathanieltől? Na és mi lesz a bulival? Cassy vajon el tudja majd érni, hogy elengedjék?
Kíváncsian várom a véleményeteket, spekulációitokat! :) 

Ezek is tetszeni fognak:

0 megjegyzés

Írásaimmal itt is találkoztok

Ha kihívásra vágysz

Világdarabok játék