Igen-igen, szeptember van. Központi téma most mindenhol, ami nem is csoda, hiszen akár közép-, akár felsőoktatásban is vesz részt az ember, sajnos ez a hónap valami napsütésesnek a végét és túl sok beadandónak az elejét jelenti. Én nem tudom, miért van ez, de a munkás élet sem sokkal könnyebb. Olyan, mintha mindenki megtébolyodott volna, és mivel emberekkel foglalkozom, ez eléggé bezavar a hétköznapjaimba.

Talán pont emiatt, alig várom, amikor kicsit elrugaszkodhatok a valóságtól és kiszakadhatok a kaotikus mindennapokból. Hiszen miért is olvasunk? Miért is írunk? Miért van hobbink? A legjobb esetben azért, mert mindezzel olyasvalamit csinálunk, ami eltereli a figyelmünket a hétköznapiról, és egy számunkra érdekes, izgalmas dologra fordítja azt.

Az, hogy létrehoztam egy blogot, számomra egy ilyen hobbi, ami napról napra fontosabb lesz nekem, hiszen minél több idő telik el, annál inkább a szívemhez nő. Az írásaim megosztása fűszerezi meg ezt az élményt, add hozzá egy olyan gyomorszorító várakozó érzést, ami arra ösztönöz, hogy tovább üssem a klaviatúrát.

Minden történet, minden sor és szó mögött ott van belőlem egy darabka, és nem hazudok, ez nagyon ijesztő gondolat az elején. Talán ezért is húztam olyan sokáig a blog megalkotását. Hiszen most sincs több szabadidőm, mint évekkel ezelőtt - sőt! Fantáziám ugyanolyan színes, mint gyermekkoromban és a történeteimbe vetett hitem is csak erősödni látszik. Így hát nincs más kifogásom a kései blogolásra, mint az, hogy a vélemények gondolata rémisztően hatott.

Jelenleg sikerült odáig eljutnom, hogy szomjazom a hozzászólást, a kritikát, legyen az bármilyen. A blogot magam miatt hoztam létre, mert kikapcsol, amikor foglalkozhatom vele és kiszippantja belőlem a napközben belém költöző stresszt. A kommentek abban segítenek, hogy tudomásomra jut, ha más is csatlakozik hozzám útitársként a csillagok között tett utazásomhoz. Ha másnak is segíthetek elrugaszkodni a földtől és kicsit a csillagok fölé emelkedni, akkor az örömöm csak még nagyobb, hiszen osztozhatom valakivel/valakikkel ebben a mosolyra fakasztó pillanatban.

Remélem hasonló pillanatot sikerül megosztanom veletek legközelebb csütörtökön, amikor mentrendszerűen kikerül a Sagittarius harmadik fejezete. Alig várom, hogy ti is megismerjétek a Gale család rejtegetett múltjának egy szeletét, és találkozzatok egy új szereplővel, akiről még Cassy sem sejti először, hogy milyen szerepet fog betölteni az ő életében.

Mi a ti hobbitok? Mi kapcsol ki igazán benneteket? Esetleg van tippetek, mi is fog történni a következő fejezetben? Ne fogjátok vissza magatokat, nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! ;)

✩