A Pergamen Helyett szülihetének alkalmából szerettem volna elárulni nektek néhány olyan szabályt, amit saját magamnak állítottam fel a blog működtetésével kapcsolatban.

Ezek a szabályok (vagy nevezhetjük őket elveknek is) azért születtek meg, mert úgy gondolom, hogy így tartható fent egy igényesnek mondható oldal. Én is még csak törekszem erre a fenntartható igényességre, de úgy gondolom, hogy vannak alapok, amiket érdemes megfontolnia annak, aki blogírásba kezd. Nyilván mindenki magából indul ki, tehát én is csak a saját tapasztalataim miatt fontosnak gondoltakat tudom veletek megosztani, de hátha ez is segítséget nyújt majd.

Forrás: saját készítés a canva.com segítségével

Az élet sok területén tartom ezt egy nagyon fontos szabálynak, de a blogszerkesztés esetében ez különösen lényeges. A következetesség miatt nem csak az olvasók tartják majd megbízhatóbbnak és ezáltal hitelesebbnek az oldaladat, és nyilván téged, hanem azt is könnyebb elkerülni, hogy teljesen beleőrülj az ezerfelé cikázó gondolataidba.
Például, ha egyszer kitaláltam, hogy szeretném külön oldalon is feltüntetni a novelláimat, akkor minden alkalommal, amikor kirakok egyet, akkor ott is elérhetővé teszem a linket. Az én menetrendem egy új írás közzététele kapcsán az alábbi: felrakom a blogra - írok róla a facebookoldalon és belinkelem az elérhetőséget - a fejlécen található megfelelő oldalra is kirakom a linket. Amennyiben szükséges, hogy az adott bejegyzést más oldalnak is elküldjem (például egy kihívás esetén), akkor azzal még bővül a teendők lista.
Ez minden alkalommal így működik. Ez az a következetesség, ami számomra biztosítja azt, hogy ne felejtsek el semmit, az olvasóknak pedig azt, hogy mindent megtaláljanak a megfelelő helyen.
Ugyanakkor következetesség az is, hogy ha kitalálom, hogy hetente fogok idézeteket hozni, akkor azt tegyem is meg. A blogregények fejezetei kapcsán már nekem is problémám van ezzel, de az jóval nagyobb háttérmunkát igényel, mint egy idézet kirakása, így megtanultam, hogy legalább ne ígérjek olyat, amit nem biztos, hogy be tudok majd tartani.

Talán a munkám miatt ragadt rám, hogy az efféle dolgokra is kínosan ügyeljek. HR területén dolgozom, ahol a papírmunkát rengeteg szabályhoz kötik.
A blogon a legtöbb esetben az oldalon látható képekkel kapcsolatban merül fel ez a kérdés. Tudtátok, hogy hivatalosan csak olyan weboldalakról lehet letölteni, majd más célra felhasználni ingyenes képeket, mint például a freeimages.com vagy a pixabay.com/hu/? Ezekről használ fotókat több képszerkesztő is, mint mondjuk az általam kedvelt canva.com. Tehát ha én beütök valamit a google keresőbe, letöltöm, majd felrakom az oldalamra, az úgy nem teljesen szabályos. Tény, hogy a hivatalos oldalakon is véges az ingyenes képek száma, ráadásul nem is a legjobbak. Pontosan ezért alkalmazom azt a köztes megoldást, hogy minden alkalommal megjelölöm a forrást. Legyen szó Pinterestről vagy saját képről, vagy egyből a fotó alatt, vagy a bejegyzés végén megtalálható az információ.
Más kérdés, amikor egy személyre vagy oldalra kell hivatkozni. Minden alkalommal, amikor egy olvasott cikkből kapok inspirációt valamire, az ahhoz elvezető linket valahogyan belecsempészem a szövegbe. Ha valamelyik másik blogról másolok át magamhoz valamit, mint mondjuk egy játékot vagy kihívást, akkor azzal is így teszek.
Úgy gondolom, hogy ezzel nem csak magunkat tudjuk védeni, de egyfajta tiszteletet is mutatunk mások munkája iránt.

Ha rákattintotok egy új blogra vagy bármilyen weboldalra, akkor átlagosan hány percet töltötök ott? Bár talán jobb lenne, ha azt kérdezném: hány másodpercet? Ma már hajlamosak vagyunk egyetlen pillantás alapján eldönteni, hogy mi érdekel minket és mi nem. Viszont ennyi idő alatt még nem olvasunk el semmit, nem igaz? Nem, ez a pillanat arra elég, hogy a külső alapján ítélkezzünk. Persze, mind tudjuk, hogy ez nem szép dolog, de ne álszenteskedjünk: akkor is ezt tesszük.
Valójában nem tudom, mennyire hibáztathatjuk magunkat ezért. Olyan felgyorsult világban élünk, amelyben mindenhol azt halljuk, hogy az idő értékes dolog. Így nem természetes, hogy belénkívódott az, hogy gyorsan döntünk? Már pedig a tartalmasabb ismeretséghez idő kell, amiből ha nincs sok, akkor marad a felszínesség.
Fokozottan igaz ez az internetre. Minden oldal abból él, hogy mennyire tudja kelletni magát az olvasó előtt. Ha már első ránézésre belezavarodom, szabályosan eltévedek az oldalon, akkor ugyan minek szánjam rá a marha dárga időmet, hogy kibogarásszam a lényeget? Inkább kattintok egy másik oldalra, ami átláthatóbb és könnyebben felfogják szegény túlterhelt érzékeim és elfáradt agyam.
Ha így indulunk neki a blogkészítésnek, akkor máris könnyebben szelektálunk. Az első saját oldalamon minden létező dolgot kitettem az oldallécbe, a fejlécbe és még ki tudja hová. Azt szerettem volna, ha gyorsan elérhetővé válik az összes lényeges dolog. Csak nyilván a saját oldalán az ember MINDENT lényegesnek gondol. Ám ezzel csak azt értem el, hogy mérhetetlen lett a zsúfoltság, ami már számomra volt riasztó. Nehéz eldönteni, hogy mi az igazán fontos és mi nem. Én azt a taktikát választottam, hogy próbáltam "menőbb" oldalakból inspirálódni. Amikor láttam, hogy a több ezer követővel büszkélkedő oldalak milyen letisztultak, akkor én is könnyebben határoztam el magam.

Senki sem tökéletes és pont így tökéletes minden - nagyjából ez alapján élem az életem és vezetem a blogomat. Elég jól ismerem a hibáimat, tehát tudom, hogy mennyire figyelmetlen és szétszórt tudok lenni, ám azt nem engedhetem meg a drága maximalizmusom miatt, hogy ez a minőség rovására menjen. Tehát tisztában vagyok vele, hogy ha kell, akár ötször is újra ellenőrzöm a munkámat.
Amikor végzek egy bejegyzés megírásával, akkor félrerakom egy-két órára vagy akár napra - ahogy az időm épp engedi. Hagyom, hogy egy kicsit leülepedjenek a dolgok, lecsillapodjon az agyam. Utána újra átolvasom az írásomat és máris több elütést, ismétlést, helyesírási hibát (kifejezetten rossz a helyesírásom már általános óta -.-') fedezek fel, mint előtte. Ha tehetem, akkor ezt megismétlem többször is, majd mielőtt közzétenném, használom azt a csodálatos "Előnézet" gombot. Akkor újra elolvasom az írást úgy, mintha azt egy erre tévedt blog olvasó tenné és csak akkor hozom nyilvánosságra, ha már így is rendben találok mindent.
Persze, minden igyekezetem ellenére így is becsúsznak hibák, de azon vagyok, hogy ez egyre kevesebbszer forduljon elő.
Ezen felül nem csak a bejegyzésekre, de a blogra is ráfér az ellenőrzés. Ilyenkor végigmegyek az oldalakon, megnézem, hogy minden link odavezet e, ahová én azt szeretném. Egységesítem az esetlegesen eltérő betűtípusokat vagy formátumokat. Mindez a már említett átláthatóságnak is jót tesz, de egyben ez is következetesség. Számomra ez az igényesség jele. Azé, hogy a blogger igenis megtiszteli az olvasót azzal, hogy a munkáját szépen tárja elé.

Ez az utolsó olyan szabályom, amit komolyan veszek. Minden kommentre vagy egyéb megjegyzésre a chaten válaszolok. Lehet, hogy néhány nappal később, ha éppen akkor van rá lehetőségem, de akkor is megteszem.
Ezzel kapcsolatban elmesélek egy történetet, ami tavaly itt, a Pergamen Helyetten esett meg. Már nem is emlékszem, hogy pontosan melyik bejegyzés alá, de kaptam egy elég negatív hangvételű kommentet. Sértő volt, bár inkább az sértett, hogy egyáltalán nem építőjellegű kritikának szánta az illető, hanem csak pusztán bántásnak. Én legalábbis így éreztem. Az első kommentet egyszerűen kitöröltem. Nem akartam "felvenni a kesztyűt", időt és energiát pazarolni egy ilyen személyre. Aztán valamivel később újra kaptam tőle egy hasonlóan kedves hozzászólást, és akkor már tudtam, hogy hiba volt az ötödik szabályomat figyelmen kívül hagynom az első alkalommal. Muszáj volt reflektálnom rá, így hát megtettem és szeretném hinni, hogy a lehető legkedvesebb stílusban. Több komment nem érkezett az illetőtől.
Ekkor kaptam egy emlékeztetőt arról, hogy mennyire fontos is ez a szabály. Teljesen mindegy, hogy pozitív vagy negatív hangvételű e a hozzászólás, ha az illető vette a fáradtságot és bepötyögte a szavait, majd elküldte egy bejegyzés alá vagy a chaten, akkor nekem bizony kötelességem minimum ugyanennyit beletenni a válaszadásba.


Ez az én öt "aranyszabályom", amiket remélem legalább hasznos tippnek találtok majd. :)

Annak, akinek van saját blogja, van bármilyen hasonló szabályzatotok, ami alapján próbáljátok kézben tartani a dolgokat?