Sajnos a technika ördögének köszönhetően a tegnapi szülihetes bejegyzés elmaradt, de ezt ma pótolom is. Így a mai napon rögtön két újdonsággal is találkozhattok az oldalon. A mostanit még tavaly év végén írtam, így bár kissé megkésve mutatom meg nektek, de azért fogadjátok szeretettel. 

Az év vége akarva akaratlanul is egyfajta számvetéssel telik nálam. Belegondolok, hogy milyen érzés volt január elején rátekinteni az akkor még végtelennek tűnő évre, aztán keresem a tolvajt, aki azt a sok időt elrabolta tőlem. Akkor: nagy tervek, hatalmas lendület és motiváció! Most? Nem értem, hogy az "Elvégzendő Teendők" listám miért lett hosszabb, amikor határozottan emlékszem, hogy az eredeti elképzelés szerint ennek egyre rövidebbnek kellett volna lennie.

Amikor ráébredtem, hogy a új évi elhatározások megvalósításáról sincs még fogalmam, akkor elgondolkodtam azon, hogy vajon milyen egyéb események "áldozata" lettem, amiket könnyen elkerülhettem volna, ha meglenne az a hasznos képességem, miszerint tanulok a hibáimból. Ezeket szedtem most össze öt pontban. Ez részben önszidalmazás, részben viszont rendkívül nagyvonalúnak tartom magam, amiért csak ötöt tűztem ki célul.

1. Hogyan legyen több időm olvasni?

Valamiért azt képzeltem, hogy idén könyveket fogok enni reggelire. Sőt, ebédre, uzsonnára és még vacsorára is. Nem értem, hogyan sikerült ennyi regényt felhalmoznom, azt pedig már végképp nem, hogy még most sem jönnék ki üres kézzel egy könyvesboltból, ha betévednék egybe. 2018 év végén kapott el az olvasási láz, ezért mindenkitől könyveket kértem a karácsonyfa alá. Megkaptam. Hát, egyem meg, amit főztem. Továbbra sem tudom, hogyan fogyhatna az olvasandó listám. Vannak időszakok, amikor egyszerűen nem tudok olvasni. A szellemi kimerültség leginkább az őszi időszakban ütközött ki rajtam 2019-ben, és ez bizony azzal járt, hogy a munkából hazaérve inkább néztem egy filmet vagy sorozatot. Szégyellem is magam. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem olvastam volna szuper köteteket, de úgy érzem, nem eleget. Bár, kezdem gyanítani, hogy ettől az érzéstől sosem fogok szabadulni.

2. Ó, Halál, időmenedzsment a neved!

Minden évben a munkahelyemen, a teljesítményértékelésemkor fejlesztendő területként jelölöm be saját magamnak az időmenedzsmentet. Nem akarok szakmázni, de ez sajnos a magánéletemre is igaz. Imádom a barátaimat, a családomat és sok időt szeretnék együtt tölteni velük - ám nem tudok egyszerre több helyen lenni. 2019 januárban megfogadtam, hogy megpróbálom egyenlő arányban elosztani az időmet, hogy senki hiányát ne érezzem, illetve senki ne érezze magát elhanyagolva. Csak nekem hangzik ez lehetetlen küldetésnek? Most, visszagondolva év eleji ábrándomra, nevetnem kell. Természetesen most is voltak személyek, akikre sajnos kevesebb időt szántam, mint amennyit igazán akartam volna és ezt bánom. Fontos különbség, hogy nem azt sajnálom, ami megtörtént, nem azok miatt a személyek miatt bánkódom, akikkel együtt töltöttem az évem nagy részét. Csak kár, hogy mindemellett nem jutott több energiám/időm/lehetőségem másokra is.

3. Szerelem, szerelem, te átkozott szerelem!

Hát igen, nem titok, hogy párkapcsolati analfabéta vagyok és bár megérdemelném, hogy erről legyen szó, most mégsem így lesz. Legalábbis nem teljesen. Az van, hogy az elmúlt nagyjából tíz évben újra és újra beleestem ugyanabba a hibába: nem olyan embert szerettem, akit kellett volna. Nem, nem a családom esküdt ellenségébe szerettem bele, ennyire nem drámai az életem. Egyszerűen csak azt kell újra és újra észrevennem magamon, hogy nekem az a személy kell, akinek én nem. Hallottatok már mazochistább dolgot? És igen, valóban azt gondoltam, hogy a korábbi nem egy és nem is csak két esetből tanultam már. Határozottan hittem, hogy többé ilyen nem fordulhat velem elő, mert érettebb, bölcsebb, tapasztaltabb és magabiztosabb vagyok. Ja, ez mind igaz is lehet, csak a szívemnek nem szólt erről senki. Szóval ismét megtaláltam az egy évtizede kiásott gödröt, aminek a pontos helyét úgy látszik, még nem jegyeztem meg, ezért újra és újra sikerül belelépnem. Ez azért szívás, mert fél év a "bele" és fél a "kifele" állapot, szóval helló 2019! Bár, azt hiszem, túl szigorú vagyok magammal, mert régebben ez nem csak hat hónapba telt. Egyik szakasz sem. Szóval tulajdonképpen fejlődöm.

4. A tested egy templom!

Oké, oké ezt eddig is tudtam. Viszont ezzel a csatakiáltással gyakran elhatározok olyan dolgokat, mint hogy többet sportolok, kevesebb húst eszem, eljárok masszőrhöz és ha fáj valami, akkor nem hosszú hetekig gyógyszereket kapkodok be, hanem fogom magam és elmegyek orvoshoz. Jelenleg egy hónapja fáj az egyik térdem, Bengay a legjobb barátom, ám orvoshoz még csak holnap megyek. És ezzel az egyhónappal gyanús, hogy megdöntöm a saját rekordomat. Tény, hogy ez a problémám jelenleg pont kihatással van a sportolásra is, de előtte is sokkal aktívabbnak kellett volna lennem idén. Pláne, hogy pont ezt ígértem meg magamnak. Nem szépítem: lehetőségem, időm és ha nagyon akarom energiám is lett volna hozzá. Elszántság és motiváltság - ez a kettő hiányzott a legtöbb esetben, ami azonban csak rajtam múlt, szóval bármennyire is örülnék, ha mást is hibáztathatnék, nem tehetem. Az étkezési szokásaim sokat változtak az elmúlt években, és arra tényleg próbáltam odafigyelni idén is, hogy egészségesebben egyek. Sokat főzök, mert élvezem is csinálni. Azonban a húst nehéz kiszeparálnom az étrendemből. Nem szeretnék vegetáriánus lenni, mert nincs meg bennem az ahhoz kellő elhivatottság, azonban arra jobban figyelnem kéne, hogy az elfogyasztott hús mennyiségét csökkentsem. Ebben sajnos 2019-ben is megbuktam.

5. Helgának Hennának lenni

Mielőtt bármit mondanék, tisztáznék valamit a biztonság kedvéért: Helga az igazi nevem, a Henna pedig az, amivel vezetem ezt a blogot, vagy amit használok, ha más oldalakra írok.

Az egész a 2-es pontból indul ki: fránya időmenedzsment. A blog kapcsán is azt hittem, hogy ez már jobban fog menni, aztán kiderült, hogy mégsem. Rengeteg nagy tervvel vágtam bele a Pergamen Helyettbe, és azok elhanyagolható része valósult csak meg. Senkit nem akarok megijeszteni (vagy megnyugtatni xD), az oldal továbbra is működni fog, de folyamatosan próbálom magam tréningelni azért, hogy jobban működhessen. A magánéletemet idén különösen nehéz volt összeegyeztetnem a blogolással, mivel rengeteg minden történt velem. Számtalan szuper helyre utazhattam, sok közös időt tölthettem barátaimmal, családtagjaimmal (kivel többett, kivel sajnos kevesebbet), ám ezzel és persze mindeközben a munkám elvégzésével nagyon kimerítettem saját magamat. Szellemileg és sokszor fizikailag is. Az íráshoz, egy blog vezetéséhez kreativitás kell, számomra nyugalom és nyilván ihlet, meg egyfajta hangulat. Ha ez a bizonyos hangulat eláraszt, akkor leülök és megírok egyből nyolc fejezetet a Sagittarius folytatásából. (Megtörtént eset!) Ám másnap, amikor elszáll az extázis, akkor marad a maximalista énem örök elégedetlenkedése, maradnak a "még nem elég jó", "ezt máshogy kéne" mondatok és az ezek által elindított, fejemben létező problémák, amik megoldásához már nem maradt elég adrenalin bennem. Így hát ülök rajta és várom a következő löketet, ám közben a magánéleti események sem lassulnak. Bíztam benne, hogy a Helga-idő és a Henna-idő között megtalálom a jó egyensúlyt. Biztos érzékeltétel, hogy ezt még most is keresem. Remélem, hogy némiképp megnyugtat benneteket az az ígéretem, hogy ennek a megtalálását nem fogom feladni.