"... a tanács veszélyes ajándék, még akkor is, ha bölcsek adják bölcseknek, mert minden szándék rosszra fordulhat."

- J.R.R.Tolkien - A Gyűrű Szövetsége

Néhány évvel ezelőtt egyik ismerősöm valami hasonlót mondott nekem. Az életem épp egy kritikusabb szakaszában jártam - olyanban, amit nem szívesen él meg az ember, mégis utólag rájön, hogy az erősítette meg igazán. Akkor sokszor kaptam kért vagy épp kéretlen tanácsot barátoktól és barátoknak hitt ellenségektől is.

Aztán előfordult persze, hogy én magam kértem ki egyesek véleményét erről vagy arról. "Mit kellett volna tennem? Mit tegyek most?" és hasonló kérdések merültek fel bennem a legtöbbször. Mindannyian megküzdünk ezekkel, ráadásul többször is életünk során. Aztán az egyik ilyen kérdésnél a fenti idézethez hasonló választ kaptam.

"Ki vagyok én, hogy tanácsot adjak neked? Honnan tudhatnám, hogy amit mondok, az jó vagy rossz irányba fog e vinni? Csináld azt, amiről úgy érzed, hogy tenned kell. Így ha rossz következménnyel is találod magad szembe, akkor is tudni fogod, hogy csak saját magadat hibáztathatod. Te hoztad meg a döntést, így viszont te is fogsz belőle tanulni. Ha én rosszat mondok neked, akkor csak annyit tanulsz, hogy legközelebb ne engem kérdezz."

Az ironikus az egészben, hogy az illető bár nem akart tanácsot adni, mégis életem egyik legjobb tanácsát adta. :D