Sziasztok!

Cesky Krumlov Csehország déli részén, az osztrák-cseh határhoz viszonylag közel található apró kis gyöngyszem. Sokan mondták már róla, hogy "meseváros", amit csak megerősíteni tudok, azonban az "életre kelt" jelzővel saját tapasztalataim alapján már vitatkoznék.

Oké, talán ahhoz, hogy ezt a kritikát jogosnak ítéljétek, illene elmesélnem az utazásomat az elejéről.

Egyik jó barátom hozta fel a város nevét, mondván, hogy csak jót és szépet hallott róla. Mit is? Sok a sör és finom is. Innen indultunk. Kivételesen csak két délutányi szervezés kellett a rögtönzött hosszú hétvégénk részleteinek tisztázásához. Először lefoglaltunk egy apartmant, ami bár nem teljesen lehetett csak a miénk, cserébe viszont kényelmes közelségben volt a belvárostól és még kulturáltan is nézett ki. Második alkalommal megdőlt az eredetileg tervezett közlekedési eszközeink listája, így egy gyors átszervezés után végül két autóval indultunk el tizen, "Elő a cseh sörrel!" felkiáltással. Bár odafelé még be kellett érni a jól ismert magyar folyékony kenyérrel, de panaszkodás nélkül és szorgalmasan elvégeztük a feladatunkat.

Az odaúttal kapcsolatban egy eseményt említenék meg. Már közel a cseh határhoz, de még osztrák területen jártunk, apró kis falvakon át vezetett a kanyargós utunk, miközben nem győztünk betelni a csodás tájjal. A szükség úgy hozta, hogy egy kis, vidéki panzióval egybekötött kocsmánál megálltunk, hogy használjuk a mosdót. A fogadós - vagy maga a tulaj volt, ez nem derült ki - azonban olyan ellenségesen állt hozzánk, hogy mire dolgom végeztél visszaértem a bejárathoz, már őrjöngött, hogy mi takarodjunk onnan. Nem értettük a miértjét, a rendőrséggel való fenyegetése pedig egyenesen nevetségessé tette. Többen, akik azóta hallották a sztorit állították, hogy elég indok volt számára az, hogy külföldiek - pláne, hogy magyarok! - vagyunk. Nagyon szomorú, ha ez igaz.

Végül este érkeztünk a szállásra, amit néhány vargabetű megtétele után találtunk meg. 80%-ban azt kaptuk, amire a képek alapján számítottunk, egy-két pótágy minősége és elhelyezése volt kissé kifogásolható, de három éjszakára a tökéletesnél is jobbnak éreztük akkor.

Hamar nyakunkba vettük a várost, viszont már akkor feltűnő volt, hogy mekkora a csend. Igaz, hétköznap, egész pontosan csütörtök este volt, de mivel annyira felkapott turista célpontként festették le előttünk korábban, nem teljesen erre számítottunk. Egy kis kóválygást követően megtaláltuk A helyünket, ahol megismerkedtünk a cseheknél népszerű sörökkel és a becherovkával. (Meglepő újdonság magamról: szeretem a becherovkát! :D)

Másnap délután megnéztük a nappali fényben pompázó mesevárost. Ezzel a jelzővel egy percig sem vitatkozom. A kis utcáival, szorosan egymás mellé épülő, aranyos házaival, magasra nyúló templomtornyokkal abszolút megérdemelte ezt a címet. Ahhoz, hogy körbejárd a területet tényleg elég egy nap - ha nem csábulsz el és nem ülsz be valahova sörözni. :D Estére kinéztünk magunknak egy szórakozó helyet; részben azért, mert érdekelt minket, hogyan buliznak a csehek, másrészt meg mert mi magunk is táncra és zenére vágytunk. Végül azonban egy tinibuliba csöppentünk egy nagyon minőségi (értsd: drága) diszkóban, amit pár kör alkohol után ott is hagytunk. Az épület előtt kígyózó sorról azonban az jutott eszembe, hogy "Hé, hát akkor ide tűntek az emberek az utcákról!".



Olyan nagyot nem is tévedtem. Annak ellenére, hogy péntek este volt, a kocsmák ugyanolyan korán zártak, az utcák már-már kihaltak voltak és nem egyszer lepisszegtek bennünket. A vendéglátó helyeken többször éreztük azt - és sajnos ez nem csak éjszaka fordult elő -, hogy szinte derogál a felszolgálóknak, amiért mi oda mertünk ülni az ő asztalukhoz és még rendelni is van képünk! Az egyik kocsmában egyszer konkrétan nagyot sóhajtott a pultos, amiért kértem tőle egy sört és megkérdeztem, hogy van e esetleg valamilyen rágcsálnivalójuk. "Örüljek, hogy sört kapok" - nagyjából ezt olvastam le az arcáról.

Sajnos emiatt vendégszeretőként nem jellemezhetem a várost. Ha életvitelszerűen ott élnék, lehet nekem is elegem lenne a turisták százaiból, akik megisszák a teljes sör készletet, hangoskodnak és szórakozni akarnak. Ám a város nem keveset profitálhaz ezekből a vendégekből, ráadásul egy központi helyen, konkrétan egy kis szigeten van minden, így egyértelmű, hogy oda fognak ellátogatni az emberek. Nem szeretnék általánosítani, mikor Krakkóban jártam egyáltalán nem tapasztaltam ilyen ellenérzést a vendéglátósok, vagy bárki más részéről, így tehát nem gondolom, hogy ez általánosságban jellemezné a cseheket. Cesky Krumlovban mindenesetre én ezt tapasztaltam.

Szombaton nem hagyhattuk ki a "kötelező programot", azaz a "raftingot". Az utolsó szó nem véletlenül van idézőjelben. Inkább nevezném csónakázásnak, de a fenti címszóval adták el a programot. Máig tisztázatlan, hogy mi akkor vagy nagyon túlmentünk a kitűzött célállomáson vagy nagyon lassan haladtunk és még nem értük el azt, de a lényeg, hogy nyolc órán keresztül (!!!!!) haladtunk a folyón. Este tízkor "menekítettek ki" minket. Egy rögtönzött kikötőben kellett kiszállnunk a csónakból és kisbusszal vittek minket vissza a városba. Mire beesteledett már kezdtük kicsit unni a dolgot, ráadásul hideg lett, nekünk nyilván mindenünk vizes volt és sokféle bogár is életre kelt. Ám egészen addig fantasztikus élmény volt! Annyira elképesztően csodálatos helyeken mentünk keresztül, hogy én csak ámultam és bámultam. Oké, oké, tudjátok, hogy erdő és hegy mániás vagyok, szóval naná, hogy odavoltam, amikor az ezeket átszelő folyón csordogáltunk lefelé, de szerintem itt még azok szíve is megdobbanna, akik alapvetően nem hívei a természetnek.

Igen, az ott nem messze egy vaddisznó! :D

Mindent összevetve ez is nagyon mozgalmas kirándulás volt. A társaságra semmilyen panaszom nincsen, imádok velük utazni. Nyilván egy jó hangulat megalapozza a jó utazási élményt is és sok, egyébként lehet, hogy kevésbé tetszetős eseményt megszépít. A rossz tapasztalatok ellenére Cesky Krumlov egy gyöngyszem, amit egyszer mindenkinek meg kell ismernie. Lehet, hogy ha kisebb társasággal, kicsit "romantikusabb" nyaralást tervezve megy oda valaki, akkor jobban szimpatizálnak vele az ottani vendéglátósok is, de ha tehetném, már csak azért is ugyanezzel a társasággal mennék vissza. :D

Felirat a falfestményen: "Kérlek, fotózd ezt le: a boldogság a képeken nem valóság, te hülye!"