Egy háromszázas novellát szeretnék veletek megosztani, ami a "Boldog vagyok ennyivel" jeligére íródott.

Mikor először megláttam a címet, valami megfogott benne és biztos voltam abban, hogy írni fogok rá, de fogalmam sem volt, hogy mit. Ugyan volt egy tervem, egy kezdetleges elképzelésem a témával kapcsolatban, de végül csak egy rövid vázlat erejéig maradt életben ez az ötlet. Félretettem kis időre, mert abban reménykedtem, hogy az elültetett mag végül kikel, és egy ragyogó történetet hoz majd magával.

Azonban a dolgok ritkán mennek az elképzeléseim alapján, és ez persze most sem volt másképp, ám ezúttal mégis valami jó született belőle. Egyik este váratlan indíttatásból újra elolvastam a címet, és írni kezdtem. Teljesen mást, mint amit eredetileg akartam, az ujjaim mégis megállíthatatlanul ütötték a klaviatúrát, én pedig hagytam, hadd tegyék a dolgukat és vártam, hogy mi sül ki belőle.

Hát, ez sült ki. A különlegessége talán az, hogy még soha nem írtam olyan alkotást, amiben csak párbeszéd volt, de úgy gondoltam, egyszer mindent el kell kezdeni. Úgy tűnik, ennek most jött el az ideje.

Ennél a novellánál kicsivel meggyűlt a bajom a háromszáz szó limittel, úgyhogy párszor át kellett fogalmaznom egy-egy részt, de bízom benne, hogy a végeredmény nektek is tetszeni fog.

Írjátok meg, ha kitaláltátok kik a szereplők a mesében, és kíváncsian várom a véleményeteket is az olvasottakkal kapcsolatban. :)

Jó olvasgatást!

✩