Szülinapi Henna
december 02, 2017
Sziasztok Fecnikukkolók!Képzeljétek, ma negyedévszázados lettem!
Minden évben újra és újra elképedek ilyenkor, hogy mennyi minden történhet az emberrel egy év alatt. Ma óhatatlanul is ilyen gondolatok tolakodtak a fejembe, és ennek hatására írni kezdtem. Suprise!
Tinédzser korában az ember kialakít magában egy tervet, hogy hogyan fog kinézni az élete, de legalábbis a húszas évei. Aztán közbe szól az Élet, jól kiröhögi, majd félrelöki az elképzeléseidet. Feltűri az ingujját és azt mondja flegmán: "Majd én megmondom, mit csinálj!" Ez mindig így van. Talán így is kell lennie. Neked pedig nem igazán marad más választásod, mint alkalmazkodni és remélni, hogy a lehető legtöbbet hozod ki az adott szituációból.
Persze, nekem is volt egy listám, egy ütemtervem... egy álomvilágom. Soha nem merültem bele túlságosan abba, hogy a karrieremről, a jövőbeli állásomról fantáziálgassak. Család centrikusként sokkal jobban érdekelt, hogy huszonnégy évesen házasodjak, huszonhat évesen pedig szüljek először.
Jelenleg a könnyeimet törölgetve nevetek, ahogy visszaemlékszem ezekre a tervekre. Persze a család centrikus felfogás nem szűnt meg, de sokkal reálisabbá formálódott és most már eszem ágában sincs előre eltervezni mindent. Már tudom, hogy úgysem úgy alakulnak majd a dolgok.
Ha valaki azt mondta volna tinédzser énemnek, hogy munkamániás leszek, valószínűleg kinevetem. Oké, talán a "mánia" kicsit erős kifejezés, de tény, hogy életem legnagyobb százalékát jelenleg az állásom teszi ki. Szeretem, amit csinálok, imádom a kollégáimat és úgy érzem, fontos feladatom van. Ez mind elégedettséggel tölt el, de be kell ismernem, néha rám tör a gondolat, hogy talán kicsit túlságosan e körül forog az életem.
Mindent egybevéve nem számítottam arra, hogy mikor betöltöm a huszonötödik életévemet, akkor itt fogok tartani, de ez már mindegy is. Itt vagyok. Büszkén, amiért olyannal foglalkozhatok, amit szeretek. Büszkén, amiért megállok egyedül a lábamon. Büszkén, amiért nem hagytam magam mögött gyereklelkemet. Büszkén, amiért még mindig imádok írni. És idén először büszke lehetek azért is, mert belevágtam a fejszémet nem is egy, hanem kettő blog üzemeltetésébe, és eddig egész jól alakulnak a dolgok ezen a téren is.Szóval lehet, hogy nem sikerült tartanom az eredeti tervet, de tudtam alkalmazkodni az újakhoz!
Nektek milyen fiatalkori elképzelésetek, tervetek alakult végül máshogy? Megbántátok, hogy a dolgok más irányt vettek? Meséljétek el a Ti történeteteket is!
- Henna
3 megjegyzés
Kedves Henna!
VálaszTörlésUtólag is nagyon-nagyon boldog szülinapot! ^^
Én is hasonlóképpen vélekedtem a dolgokról, mint te, bár még mindig is áll az az elkpzelésem, hogy 30 fölött nem szeretnék szülni, ki tudja, mit hoz a jövő. :D
Gyerekként a sok lovas könyv miatt lovas farmot akartam alapítani, 20 évesen már férjnél lenni... :D Micsoda vad tervek. XD
Azért örülök, hogy végül lovas farm helyett egyetemen vagyok. XD
Moro
Kedves Moro köszönöm a köszöntést! :D :D
VálaszTörlésAzért ha egyszer tényleg lesz egy lovasfarmod, hívj meg. :D :D
Mindenképpen szólok! :D
Törlés