Az egyik leglelkesebb kommentelő - és ezzel persze leginkább támogató - blogger társam, Moro egy rendkívül kreatív kihívásra invitált engem. Még ilyen jellegű - azaz book tag - kihívással nem volt dolgom, ezért különösen izgalmas. A drága puszedlisütő blogját a nevére kattintva kóstolhatjátok meg. ^^

Arról nagyon sokat beszéltem már, hogy mennyit jelent nekem az írás, arról azonban már kevesebbszer esett szó, hogyan viszonyulok az olvasáshoz. Persze adja magát, hogy maga az írás is csak akkor tud elvarázsolni, ha előtte olvastál olyan könyveket, amik nagy hatással voltak rád, és amikre példaképként tekinthetsz.

Tipikusan az a fajta olvasó vagyok, aki ha belemerül egy jó történetbe, akkor megszűnik körülötte a valódi világ. Nem viccelek, enni, inni, néha talán még levegőt venni is elfelejtek. xD

Vannak időszakok, amikor egymás után szinte falom a könyveket. Ez tinédzser koromra volt a legjellemzőbb. Hetente három-négy könyvet elfogyasztottam, és egyik sem volt kevesebb, mint 200-300 oldal. Aztán jött az egyetem, a munka és kevesebb időt tudtam erre szakítani. Így sajnos vannak olyan időszakok is, amikor egyáltalán nem olvasok, akár hónapokig is. Ilyenkor rendszerint inkább az írásba feledkezem bele. Ha újra elkap a hév, akkor pedig sokszor olvasom újra a már ismert, de imádott könyveket. Így persze az sem meglepő, hogy R-E-N-G-E-T-E-G könyv szerepel még az elolvasandó listámon, és néhány bizony annyira klasszikus, hogy szinte szégyellem bevallani, hogy még nem került a kezeim közé.

Pontosan ezért nagy kihívás számomra ez a feladat, no de, nem kenyerem a könnyű utat választani, úgyhogy fogjunk is bele.

Ladies and getlemen...

A következő kihívás a cirkusz téma köré épült. Elképesztően régen voltam már cirkuszban, de emlékszem nagyon vegyes érzelmeim voltak ezzel kapcsolatban. Nos, ez mostanra sem változott. Egyrészről persze bennem is - akár a legtöbb emberben szerintem - ott van az ellenérzés az állatok ilyesféle kihasználásával kapcsolatban. Plusz a hideg kiráz a bohócoktól. Másfelől viszont ők egy olyan zárt közösség, akiknek a valódi világába nem tekinthet be akárki, így persze nem is ítélkezhetünk, hiszen nem tudhatjuk, mi történik a háttérben. Nem szeretek úgy egyértelmű véleményt alkotni, hogy nem ismerek minden részletet. No meg persze lenyűgöző, amiket a különböző akrobaták, mutatványosok csinálnak. Olyan látvány, amikről azt hinné az ember, csak filmekben lehetséges, de közben ott történik minden a szemed előtt! Elképesztő teljesítmények, erőfeszítések, reeeengeteg munka és áldozat van mind e mögött. Nem tudok mit tenni, ezt bizony tisztelnem kell.

Na, de hogy visszakanyarodjak, ez a book tag most kifejezetten a cirkuszi szereplők köré épült, ami nagyon kreatív - ésaztugyeszeressük -, úgyhogy persze egyből megtetszett. Moro, ismét hadd mondjam el neked, mennyire hálás vagyok, hogy rám gondoltál!

És akkor csapjunk a lovak közé! (Tudom,tudom, bocsánat!)

1. Konferanszié - Egy könyv, amit mikor először megláttál, tudtad, hogy olvasnod kell

Monica McCarty - A Felföld rettegett fiai

Ez egy könyvsorozat. Nos, én ezt először nem tudtam. A kezembe akadt teljesen véletlenül "A Szent" című könyv. Elolvastam a tartalmát, és tudtam, hogy imádni fogom. Romantikus kaland regény. Tökéletes. Tudom, hogy sokak szerint lagymatag, erőltetett vagy nemistudommilyen ez a kategória, de ha jól választ az ember, akkor igenis bele lehet szerelmesedni ebbe a stílusba. Monica McCarty az 1300-as évek Skóciáját mutatja be, ahol nagyban dúl a háború a csúnya angolok ellen. SKÓTOK, VIKINGEK! (Meg néha beköszön egy-egy ír szereplő is!) Nem tudom elmondani, leírni, de még elmutogatni sem, hogy mennyire magával tud ragadni ez a kultúra. A mondák, a mítoszok földje. Ahol a varázslat örökké él. És mégis, ezek a könyvek a - többé-kevésbé - valós történelembe repítenek vissza. Szóval akárki, akármit mond, bármikor el tudnám olvasni ezeket a könyveket újra és újra. Ja, mert aztán rádöbbentem ám, hogy A Szent a sorozat ötödik része. xD Szerencsémre olyan nagyon szorosan nem függnek össze, hogy ez kárt tett volna bármelyik másik részben, de azért jót szórakoztam magamon, mikor kiderült. Ez viszonylag friss élmény, jelenleg a sorozat harmadik részét olvasom. Annyira magával ragad egy-egy könyv, hogy egy nap, rosszabb esetben egy hétvége alatt már be is falom az egészet. Ha egy kicsit elragadtattam volna magam, bocsi. :D

2. Bohóc - Egy könyv, amin végig nevettél

Clara Bensen - Poggyász nélkül

Hát ez elég fura lesz. Ugyanis nem azért nevettem sokat a könyvön, mert olyan humoros volt a téma, vagy akár a karakterek, hanem mert azt hittem, magamról olvasok - részben. Jó, nyilván én még nem utaztam egy pasival sem poggyász nélkül Európa egyik országába sem, de Clara, aki saját történetét meséli el ebben a könyvben, nagyon hasonló gondokkal küzdött, mint jelenleg én. Ahogy a sztoriban Clarát az őrült utazás, úgy engem maga az írónő állított kicsit talpra. Azért nevettem annyit a könyvön, mert megkönnyebbültem, hogy másoknak is vannak hasonló érzései, tapasztalatai, problémás gondolatai és időszakai az életben, mint nekem. És hé! Tudjátok mit? Nehezen, de talpra lehet állni!

3. Akrobata - Egy könyv, amin végig visszatartottad a lélegzeted

Nora Roberts - Korallzátony

Tudom, hogy Nora Roberts műveit sokan a "limonádé" kategóriába sorolják, de nekem egy időben az ő könyvei jelentették a világot. Mamám ugyanis nagy gyűjtője - de persze ezer másik könyve is van. Amikor épp nem tudtam mit olvasni, mert még nem volt olyan, hogy ebook, meg  hát nem ülhettem annyit a család közös asztali gépe előtt, hogy ott olvassak kényelmesen, akkor a mamámtól kértem kölcsön könyvet. Hetente jártam hozzá és három-négy könyvet mindig elvittem. És mind ki is olvastam egy hét alatt. Ebben az időszakban szerintem 99%-ban Nora Roberts könyveket olvastam. Kiszámítható a vége? Kit érdekel? Arra voltam kíváncsi, hogyan jutnak el oda, ahova kell. Romantika, kaland, gyilkosság, nyomozás... Ahogy írtam feljebb: nekem ez tökéletes! Azért pont a Korallzátonyt emeltem ki, mert ez "tipikusan" egy napos olvasmány nekem. Ha például utazunk valahová, vagy strandra megyek, vagy csak teázni és olvasni akarok egész nap, akkor ezt a könyvet választom. Fogalmam sincs, hányszor olvastam, de mindig izgatottan teszem. Egyszerűen nem tudom letenni, pont ezért van az, hogy mindig gyorsan a végére érek. Ráadásul búvárkodás, kincskeresés van benne, ami szintén mindig vonzott. Ez van.

4. Elefánt - Egy könyv, ami megijesztett a méretével

Jókai Mór - A kőszívű ember fiai

Vicces, hogy Moro pont írt róla, hogy szerette ezt a könyvet, mert izgult a szereplőkért. Engem annyira megrémisztett, hogy soha nem olvastam el végig. xD Szégyen gyalázat az lehet, de egyszerűen nem ment. Persze az is tény, hogy elég régen próbálkoztam meg vele, de nem igazán lettem motivált azóta sem. xD Inkább elolvasom az Odüsszeiát - ami egyébként tervben is van. 

5. Oroszlán - Egy könyv, ami megrémisztett

Stephen King - A hosszú menetelés

Hát nem nagy meglepetés, hogy Stephen King helyet kap az én listámon is. Sajnos nem sok könyvét olvastam - MÉG! A hosszú menetelésre teljesen véletlenül, indokolatlanul esett a választásom a könyvesboltban. Nagyon nehezen olvastam végig, pedig abszolút rövid kis könyvről beszélünk. Mégis olyan nyomasztó hangulatot keltett bennem, hogy ez az érzés volt az, ami megijesztett. Féltem, hogy a végén még depresszióba esek ettől a könyvtől. xD Persze ez nem történt így, de még mindig beleborzongok, ha eszembe jut.

6. Zsonglőr - Egy könyv, ami játszott az érzelmeiddel

Elizabeth Gilbert - Eat, pray, love

Azaz érdekes ebben a könyvben, hogy néhány éven át, akárhová utaztam - akárcsak a Balatonra -, mindig ezt vittem magammal. Azonban mindig csak a könyv két harmadáig jutottam. A "love" részre nem jutott idő, vagy fene tudja már, miért halogattam olyan sokáig, de tudom, hogy az "eat" fejezetet már vagy ötödszörre olvastam, amikor végre teljesen befejeztem a könyvet. Oké, imádom az olaszokat, úgyhogy talán - talán! - nem véletlen, hogy azt olvastam el a legtöbbször... :D Viszont akárhányszor nekiveselkedtem, mindig mutatott valami újat. Attól függően, hogy éppen milyen érzelmi állapotban olvastam, mindig mást találtam benne érdekesnek, meggondolandónak, fontos üzenetnek. Sok idézetet kiírtam ebből a könyvből. Pár mély pontból kiemelt. Örökké hálás leszek ennek a könyvnek.

(Apró, vicces tény: úgy álltam neki először, hogy unalmas, önfejlesztő bullshit lesz, aztán tessék...)

7. Illuzionista - Egy könyv, ami nem az volt, amit reméltél

Veronica Roth - A hűséges

Láttátok már azt a félistent aki a megfilmesített változatban játszik??? Oké, összeszedem magam, mert tudom, hogy most nem erről van szó, de... ATYAÚRISTEN!

Na, szóval! A könyv befejező része számomra hatalmas csalódás volt. Értem én, hogy nem lehet mindig boldogság, öröm és szivárvány, de akkor sem tetszett. Az Éhezők viadalától kirázott a hideg, a legjobb értelemben, mikor végig olvastam, pedig aztán annak sem mondanám a végét boldognak. Ettől viszont fintorogni támad kedvem minden alkalommal, amikor eszembe jut. Megcsalva éreztem magam. Nincs rosszabb, mint egy jó sorozat, béna befejezése. Bár lehet, hogy a béna megfilmesítés vetekszik vele, de az gyakoribb. És azt legalább felhúzta Ő! xD :D 

8. Ágyugolyóember - Egy könyv, amin végig izgultál

J.K. Rowling - Harry Potter sorozat

Kell ezt részleteznem? A legmeghatározóbb könyvsorozat az életemben - és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A varázsvilág akkor szippantott be magába, és még nem köpött ki, úgyhogy gondolom már itt ragadok. :D Össze sem tudom számolni hányszor olvastam el a részeket. És még most is nekiállnék. Sőt, képzeljétek, egy-két éve a mamám is elolvasta és ő is imádta! :D 

9. Kígyóember - Egy könyv, sok csavarral

Dan Brown - A Da Vinci-kód

Nem sokat konyítok a művészetekhez, de Da Vincire mindig nagy tisztelettel és döbbenettel gondoltam. Elképesztő, milyen ötletei voltak! Olyan sok mindenben volt tehetséges, hogy fogalmam sincs, hogyan tudott aludni, hiszen azok a bizonyos fogaskerekek szerintem folyamatosan extra sebességgel forogtak. Ez tehát megadta az alapot ehhez a könyvhöz, de miután elolvastam, csak még jobban imádtam. Izgalmas kincsvadászat tele rejtjelekkel és veszéllyel...Jaj nekem, azt hiszem, kincsvadász akarok lenni, ha felnövök! *-* :D

Kétszer kellett elolvasnom ezt a könyvet ahhoz, hogy igazán értékelni tudjam. Elsőre csak egy kötelező volt, ami elfogadható hosszúságúnak tűnt és gyorsan túl akartam lenni rajta. (Nem szerettem a kötelező olvasmányokat; nekem ne mondja meg senki, mit olvassak! xD ) Aztán körülbelül egy évre rá véletlenül a kezem ügyébe akadt otthon és valamilyen furcsa sugallat miatt ismét elolvastam. Aztán valamivel később újra. Akárhányszor nekiveselkedem, tanít valamit, amit előtte nem. Ilyenkor mindig csodálkozom, hogy hé, ezt az üzenetét a könyvnek eddig miért nem vettem észre? Az élet nem habos torta. Soha nem is volt, és valószínűleg soha nem is lesz az. Viszont abból kell a legjobbat kihozni, amit kaptunk. Nem csak akarni, de törekedni is kell a jobbra. Tenni és küzdeni - baromirasokatküzdeni! - kell minden jóért, amit kapsz. És ha ezt elfogadod, ha ezt megérted, akkor rengeteg jó fog érni az életben! És igenis az tölt el a legédesebb elégedettséggel, amiért te, önerőből megharcoltál. Ez egy olyan fontos tanítás, amit bármelyik életszakaszban hasznosítani tudok.

Néha még nekem is meglepő volt, hogy hirtelen melyik könyv ugrott be egy-egy témánál! Izgalmas volt ez a kihívás, köszönöm Moro, hogy részt vehettem benne!

Akit pedig szeretnék megajándékozni - ha már karácsony van ;) - egy ilyen kreatív és érdekes kihívással az az a személy, akinek nagyon szeretem olvasni a kritikáit, és akitől bármikor szívesen fogadnék el tippet arról, hogy mit érdemes elolvasni:

Remélem, te is annyira élvezni fogod az előadást, mint én! :D

- Henna