Sziasztok Fecnikukkolók!

Szerintem nem árulok el túl nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy imádok írni! :O Tudom, döbbenet, mi?:D

Viszont az már kicsivel megfoghatatlanabb kérdés, hogy pontosan miért is van így. Egy ideje próbálom magam meggyőzni arról, hogy nem kell mindennek a miértjét kutatni. Néha elég, ha egyszerűen elfogadom ami van, egyszerű tényállásként és ezzel élek tovább. Néha ez meglepően könnyű, néha nevetségesen nehéz. Az írással kapcsolatban azonban talán soha fel sem merült ez a kérdés, ami magamat ismerve elég meglepő.

Minden ember törekszik rá, hogy valamilyen úton-módon kifejezze magát. Az érzéseit, a gondolatait, az álmait és a vágyait. Ezeket nem mindig könnyű szavakba önteni, bár nekem határozottan könnyebb ezt megtenni, ha a kezembe vehetek egy tollat és magam elé vehetek egy darab papírt. Előfordult már olyan is, hogy fogalmam sem volt, mit akarok írni, csak annyit tudtam, hogy magát az érzés akarom átélni. Csupán a cselekvés öröméért valamit, bármit meg akartam fogalmazni. Mint egy bagós, akinek nem csak a nikotin hiányzik, de maga a mozdulat is, ahogy előhúz egy cigarettát és meggyújtja azt. Igen, ha az írás káros szenvedélynek számítana, akkor egy elvonó sem segíthetne rajtam!

Kezdetben csak firkálgattam, próbáltam naplót írni, majd apróbb kitalált jelenet kerekedtek ki az egymás mellé vetett szavakból. Aztán ahogy teltek az évek, kialakult egyfajta "rituálé". Tudom, hogy milyen az a környezet, amikor a leginkább át tudom magam adni az írás örömének és a történet izgalmának.

Nem szeretem a csendet magam körül. Zajos, hangos család vett körül mindig is, és akkor érzem magam jól, ha valami szól a háttérben. Lehet ez zene, akár egy film vagy sorozat. Legvégső esetben pedig a tévé. Még takarítás közben is szól valami valahol. Mindig.

Így persze nem meglepő, hogy írás közben is szól valami a háttérben. Még gimnazista koromban jöttem rá, hogy rontja a koncentrációmat, ha olyan zenét hallgatok, amiben szöveg van. Akaratlanul is énekelgetni kezdek ebben az esetben és inkább a dal szövegére figyelek, mint másra. Így aztán elkezdtem olyan műveket hallgatni, amiben csak a hangszereké a főszerep.

A kedvenc hangszerem a zongora, bár én magam játszani nem tudok rajta. Hallgatni mindenesetre imádom, és meglepően hatékonyan tudok tanulni, dolgozni vagy írni, ha a háttérben különböző zongoraművek szólnak. Emellett nagy ösztönzők számomra a különböző filmzenék is. Ha kezdek fáradni és tudom, hogy még sok a dolgom és muszáj "felpörgetnem" magam, akkor mindig meghallgatom Hans Zimmer Karib-tenger kalózai filmhez írt zenéjét. Máris olyan, mintha öt kávét és legalább ennyi energiaitalt megittam volna.

Szerettem volna nektek is megmutatni néhány bevált kedvencemet, hátha elnyeri tetszéseteket valamelyik dal.

Hans Zimmer - Pirates of the Caribbean Theme Song

Ludovico Einaudi - Nuvole Bianche

SYML - Where's my love

John Powell - How to train your dragon flying theme

Ti is szoktatok zenét hallgatni tanulás, írás vagy olvasás közben? Ha igen, ti milyen zenéket kedveltek? Esetleg jobban koncentráltok teljes csendben?

- Henna