A Sagittarius lét talán egyik legnagyobb előnye az, hogy nagyobb állóképességük miatt, sokkal később fáradnak el, mint az emberek. Legalábbis Cassy így vélte; egészen addig a pillanatig, amikor Lionel közölte vele a Harcosok egyik legegyszerűbb, ám egyben legfontosabb szabályát: „Addig küzdesz, ameddig bírod szusszal!” Cassy nyolcvan százalékig biztos volt benne, hogy nem teljesen ugyanez a megfogalmazás szerepel a Harcosok Kódexében, de a mondanivaló ugyanaz maradt. Lionelről pedig kiderült, hogy meglehetősen szabálykövető személyiség.

Mivel egy Sagittarius később fárad el, ezért Cassyt sokkal tovább nyüstölték, mint azt bármelyik ember elviselte volna. Eddig édesapjával edzett, és bár ő is szigorú tanárnak bizonyult, Cassy mégis visszasírta a bálacipelést és az erdőben futást. Fogalma sem volt róla, hogy mi az a kimerülés. Az a fajta, amikor szó szerint meg kell erőszakolni magunkat egyetlen levegővétel kedvéért.

Ám Cassyben olyan nagy volt az elhatározás, hogy az újra és újra feltöltötte energiával. Akárhányszor a földre rogyott volna, erőt vett magán és csinált még egy sorozatot az adott feladatból. A Harcos Mester fukarkodott a dicséretekkel, de Cassy abból tudta, hogy elégedett a teljesítményével, hogy egyre kevesebbet szekálta. Ethan továbbra is kislánynak szólította, de ez idővel átalakult ösztönző kifejezéssé Cassy szemében. Be akarta bizonyítani, hogy ő jóval több egy kislánynál.

Az sem volt elhanyagolható szempont, hogy Cassy legtöbbször úgy edzett, hogy Sasha is jelen volt. A William lány kimondatlanul is mindenből versenyt csinált. Melyikük futja le hamarabb az ötven kört? Melyikük lő pontosabban a terem végéből? Vajon ki marad talpon közelharcnál?

Cassyben fele akkora sem volt a versenyszellem, mint Sashában, mégis ujjongott, amikor egyszer-egyszer ő lett a győztes. Persze Sasha ilyenkor mindig hangsúlyozta, hogy senki sem mondta, hogy versenyeznek.

A gyakorlóterem, a fegyverraktár, Lionel szűk irodája és egy kisebb öltöző a ház alatt kapott helyet. Ezt a részt nem tartalmazta egy eredeti tervrajz sem. Patrick vezetésével építették hozzá a Sagittariusok, mielőtt ide költöztek volna. Szükség volt egy helyre, ahol a Harcosok zavartalanul fejleszthetik képességeiket. Cassynek korábban a farm, a természet volt a tornaterme. Így hiába volt hatalmas és tágas a gyakorlótér, ő eleinte bezártság érzéssel küszködött; Lionel azonban tett róla, hogy hamar elterelődjön a figyelme erről a szorongásról.

Cassy aznap este is az ebédlőasztalnál ült és egy fagyasztott borsót szorított kézfejére. A hideg enyhítette a fájdalmat, de teljesen nem mulasztotta el.

- Olyan, mintha egy betonfalat püföltem volna egész délután – panaszkodott Theonak. – Ja, várjunk csak, hát pontosan ez történt!

A fiú elmosolyodott, majd elment a hűtőhöz és kicserélte a kiolvadt zöldséget egy fagyottabb zöldbabra.

- Te akartál még egy órát ott maradni – dorgálta meg Theo. – Most már tudod, hogy ha Lionel azt mondja „mára elég”, akkor szótlanul el kell hagyni a termet és kész.

- Mindig is tudtam, hogy Theo okos gyerek. – Lionel lépett be az étkezőbe. Megpaskolta Cassy hátát, majd leült mellé. A lány összeszorította fogát, nehogy felszisszenjen. Minden izma sajgott, így egy enyhébb vállon veregetést is szörnyű kínként élt meg.

- Apa, holnap én is lemehetek edzeni Cassyvel? – Penelopé az asztal másik felén ült és vadul színezett valamit.

- Te is tudod kincsem, hogy még nem jöhetsz a gyakorlótérre. Anyád bele is őszülne, ha fegyverek között látna.

- Pont úgy, ahogy apád is – egészítette ki férjét Inaya. Épp egy nagy tál sült húst tett az asztal közepére.

- Inaya, ez fantasztikusan néz ki! – Cassynek hiányzott az édesanyja főztje, de ha már azt nem ehette, akkor Inaya volt a tökéletes választás. Ügyes szakácsnak bizonyult és szívesen foglalatoskodott a konyhában, így az esetek nagy részében neki köszönhették Pandora Központ lakói, hogy teli hassal állhattak fel az asztaltól.

Inaya hívására szép sorban megjelent Patrick, Ethan és Sasha is. Penelopé elrakta remekművét, majd kikönyörögte édesapjától, hogy hadd üljön ő Cassy mellé. Fogalma sem volt róla, hogy a legifjabb Sagittarius miért rajong érte ennyire, de ha tehette, akkor folyton követte. Cassy szívesen mesélt neki a farmról és az ottani állatokról, bár ilyenkor mindig összeszorult a gyomra a honvágytól. Alig várta, hogy elkerüljön onnan, mégis hiányzott neki minden recsegő deszka, nyikorgó ajtó és a bogarak örökös zümmögése.

- Pszt! – Mindenki valaki mással trécselt, így viszonylag nagy volt a hangzavar. Penelopé pisszegése így csak Cassynek tűnhetett fel. – Elárulhatok egy titkot?

- Hát persze!

- Voltam már lent a teremben. – A kislány egészen belepirult az őszinte vallomásba, de tekintetén izgatottság látszott. Bízott abban, hogy Cassytől nem szidást kap majd ezért.

- Ugye tudod, hogy a gyakorlótér veszélyes? Rengeteg fegyver és más tárgy van, amivel sérülést okozhatsz magadnak vagy másoknak.

- Tudom, de olyan gyönyörűek.

Cassy meghökkent a választ hallva, és egy kicsit össze is zavarodott.

- Micsodák?

- Hát a tőrök! Olyan szépen csillog mindegyik!

Cassy akaratlanul is elmosolyodott: Penelopé fiatalkori énjére emlékeztette. Ugyanígy rajongott az erőt sugárzó, fényes szúrófegyverekért, mint ő. És igen, arra is volt példa, hogy már akkor belopózott a pajtában található fegyverraktárba, amikor még tiltott volt. Sőt! Amint engedélyt kapott rá, már nem is volt olyan izgalmas bemenni oda. Ennek ellenére most ösztönösen védeni akarta Penelopét, így az első gondolata az volt, hogy elég egy rossz mozdulat és a lánynak baja eshet. Törte a fejét, hogy mi egyébbel kelthetné fel a lány érdeklődését, amikor beugrott neki, hogy hol láthat még csillogást.

- Tudod, mik csillognak fényesebben a fegyvereknél? – súgta vissza Cassy. Tartott egy kis hatásszünetet, majd amikor Penelopé már izgat-mozgott a székén, folytatta. – A csillagok. Mutathatok neked egy helyet, ahol ezernyi csillag vehet körül!

Penelopé tátott szájjal hallgatta Cassyt, de mielőtt folytathatta volna, valaki beleszólt a beszélgetésükbe.

- Hát ti meg miről pusmogtok? - Inayának feltűnt, hogy gyermeke mindjárt ugrándozni kezd izgatottságában és kérdésével a többiek figyelmét is felhívta a két lányra.

- Csillagokról – vágta rá azonnal Penelopé.

- Arról meséltem Penelopének, hogy van egy hely, ahol nagyon közel kerülhet a csillagokhoz: az egyetem planetáriuma.

- Anya, anya, menjünk el! – Cassy belátta, hogy kissé meggondolatlan tett volt ilyesmire buzdítani Penelopét a szülei tudta nélkül, de már nem volt mit tenni.

- Szívesen elkísérnélek benneteket egyszer, ha nem bánod Inaya. - A gyógyító anyuka gondolkodott pár pillanatig, majd beleegyezően bólintott. – Remek! Biztosra veszem, hogy imádni fogjátok azt a helyet! Ha jól tudom, Sagittarius építmény és higgyétek el, fantasztikus! Nem igaz, Theo?

Cassy csak akkor jött rá, hogy rossz embert kérdezett, amikor Theo szégyenlős tekintetébe ütközött.

- Én is azt olvastam, hogy az a Sagittarius építtette hozzá az egyetemhez pár évtizede, aki az akkori Vezetője volt a Központnak.

- Olvastál róla, de még nem jártál ott?

- Ha Theot kérdezed, ő azt fogja mondani, hogy már mindenfelé járt a világban – szólt közbe Sasha. – Egész nap a könyveit bújja, de egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor hagyta el a Központot. Neheze viseli el mások közelségét.

- Itt ülök ám pont melletted Sasha – szólt rá a vörös hajú lányra Theo.

- Látlak. Attól, hogy te nem akarsz látni másokat, ők még láthatnak téged. És mondd, hogy nincs igazam!

Theo néma maradt, ami felért egy válasszal. Cassy mérges volt Sashára, amiért elrontotta Theo hangulatát, de ha mindenképpen őszinte akart volna lenni, akkor be kellett volna látnia, hogy igaza van.

- Elég lesz Sasha! – szólalt meg végül Patrick, lánya azonban csak dacosan, felszegett állal nézett farkasszemet apjával. Végül Patrick egy nagy sóhajjal feladta a hangtalan párbajt.

A kínos pillanatot Lionel törte végül meg.

- Egyébként Cassy nagyon szépen halad az edzésekkel. Látszik rajta, hogy jó tanára volt korábban. – Cassy nem is lepődhetett volna meg jobban. Biztos volt benne, hogy a Harcos Mesternek egyszerűen csak nem jutott eszébe más, amivel elterelhette a figyelmet, mert máskülönben aligha dicsérte volna meg.

- Köszönöm – hebegte Cassy.

- Azért még van hova fejlődnöd kislány – szólalt meg Ethan. Cassynek attól egy percig sem kellett tartania, hogy a Harcos akár direkt, akár véletlen kedves szavakat intéz hozzá mindenki előtt. Egész hozzászokott már a stílusához, de azért örült neki, hogy nem Ethan az egyedüli lakótársa.

A vacsora ezt követően békésen zajlott tovább. Penelopé körülbelül ezer kérdést tett fel a Planetáriummal kapcsolatban, és Cassy meglepetésére a legtöbbre nem ő, hanem Theo tudta a választ. Mindenki maradt a biztonságos témáknál, amikből nem kerekedhet vita vagy nézeteltérés és ennek hála sikerült úgy befejezniük a közös vacsorát, hogy nem folyt vér.

Az asztal leszedése és a mosogatás ezúttal Cassy és Theo feladata volt. A lány feltűrte fekete pólójának ujját és a mosogatószivaccsal elkezdte sikálni az ételmaradékot a tányérokról. Theo mellé állt egy tiszta konyharuhával és komótosan törölgetni kezdte az edényeket, majd mindent elrakott a helyére. Némán dolgoztak együtt összhangban, mintha soha nem is csináltak volna mást. Cassy azonban hamar megunta, hogy a saját gondolatait hallgathatja csak, úgyhogy próbált beszélgetést kezdeményezni.

- Tudod, nem igazán értem, hogyan csináljátok.

- Mit is kik?

- Ti, mindenki! Úgy marjátok egymást, mint a veszett kutyák, de mégis együtt éltek. Olyan, mintha egy gondosan megtervezett koreográfiátok lenne. Mindenki tudja a feladatát, segítitek és óvjátok egymást. Közben mégis mintha bármelyik pillanatban bárki a másik torkának tudna ugrani.

- Hát… - Ritkán esett meg, hogy Theonak nem volt kész válasza egy kérdésre, de most megakadt egy pillanatra. Végül csak megvonta a vállát és annyit mondott: - Egy család vagyunk. Ez ilyen egyszerű.

- Nekem a család eddig három emberből állt. Ha ér beleszámolnom Terryt, akkor négyből. Most pedig idecsöppentem, még épp csak tanulom az alaplépéseket és közben attól félek, hogy belerondítok a tökéletes koreográfiátokba.

- Közel sem tökéletes, ahogy azt te magad is láthattad már. Viszont ebben az a legjobb, hogy senki nem is várja el, hogy tökéletes legyen. Lehet, hogy néhány pillanatra megakasztott mindenkit, hogy közénk csöppentél, de megtanultuk, hogyan kell gyorsan alkalmazkodni a változó körülményekhez. Úgyhogy ne aggódj emiatt!

- Félelmetesek az érveid! – nevette el magát Cassy.

- Valamiben muszáj jónak lennem. Hamar egyértelművé vált, hogy a küzdősportok nem férnek meg az én világomban. Pedig én nagyon igyekeztem az elején! Kezdetben azt hittem, hogy nincs előttem más út. Harcosnak kellett lennem!

- Miért?

- A szüleim miatt – vallotta be szomorúan Theo. Cassy elképzelni sem tudta, micsoda szűnni nem akaró fájdalmat jelenthet neki a szülei hiánya. – Tudod mi a teljes nevem?

- Azt mondtad jobb, ha minél később tudom meg.

- Theobald. Azt jelenti: bátor ember. Az édesanyám és az édesapám is Harcos volt. Azért neveztek el így, mert hitték, hogy kettejüknek csakis egy erős, rettenthetetlen Harcos fiuk születhet. Szerencsére nem kell látniuk, hogy mekkorát tévedtek.

- Theo… - fogott bele Cassy, de nem jutott eszébe semmi vigasztaló. Így inkább habos, vizes kezével magához ölelte a fiút egy pillanatra. Pár másodperc erejéig így álltak, egymás támaszaiként, majd Theo elcsent egy kis habot és Cassy arcára kente nevetve.

- Ha így haladunk még holnap reggel is mosogatni fogunk, úgyhogy csipkedd magad!

- Tudod, segíthetnénk is egymáson – töprengett Cassy, miközben újra az edényeket kezdte tisztítani. – Te eszes vagy, én meg edzett. A Vizsgán minden területen a maximumot kell kihoznunk magunkból, úgyhogy korrepetálhatnánk egymást.

- Ha a Lionel-féle edzéstervet követed, akkor jól fog jönni Inaya mágiája, mert tuti, hogy sok csontom fog törni.

- Nyugalom, majd eltérek a diktátor módszertől. Hidd el, ez egy fantasztikus ötlet! Az Ősöktől kitör a frász, úgyhogy nem akarom felidegesíteni őket a bénázásommal.

- Cassy, neked is elég félelmetesek az érveid! – nevetett Theo.