Olvasnivaló, avagy első "találkozásom" Agatha Christie-vel

május 31, 2019

Sziasztok!

Egy nap csúszásszal ugyan, de elhoztam nektek a heti idézet alkalmával "rejtélyesen" megemlített bejegyzést. Ez pedig nem más, mint egy újabb könyv vélemény.

AGATHA CHRISTIE - GYILKOSSÁG AZ ORIENT EXPRESSZEN

Forrás: Pinterest
A történetet már-már lerágott csontnak is hívhatnánk, így nem hiszem, hogy sok újat tudok mondani a cselekményt illetően, de a mihez tartás végett azért röviden megpróbálom összefoglalni, hogy miről is van szó Agatha Christie alapművé vált történetében.

A már ismert nyomozó, Hercule Poirot egy sürgős üzenetnek köszönhetően az utolsó pillanatban felkerül az Orient Expressz utasainak listájára. A Törökországból induló luxusvonaton szokatlanul nagy a tolongás, de hősünknek jókor és jó helyen bukkan fel befolyásos barátja. Néhány nap elteltével azonban a kényelmesnek és csendesnek induló utazás tragédiába torkolik. Nem elég, hogy hatalmas hóakadály állja a vonat útját, az egyik utast ráadásul holtan találják a fülkéjében. A kabin ajtaja belülről zárva, a holttesten rendkívül furcsa és ellentmondásos sebek éktelenkednek, az utasok ideges és zavart vallomásai pedig egyáltalán nem segítenek a helyzeten. Szerencse, hogy Poirot a világ legjobb detektívének hírében áll.

Ennyit már nagyjából a könyv elolvasása előtt is tudtam, de többet szerencsére nem.  Mindenképpen pozitív csalódás volt. Arra számítottam, hogy vontatott lesz, de egyáltalán nem éreztem annak. Volt, hogy nem tudtam követni a szálakat, teljesen belekavarodtam a történetbe és csak kapkodtam a fejemet, de aztán rájöttem, hogy pontosan ez volt az írónő célja. "Hiszen egy krimit olvasol!" - csaptam a homlokomra a ráeszmélés pillanatában. Naná, hogy az a lényeg, hogy össze legyek zavarodva, hiszen így a végén már egyszerre tűnt mindenki és senki a tettesnek. Már-már abban is kezdtem kételkedni, hogy egyáltalán létezik a holttest. xD

Mindig nagyon óvatos voltam ezzel a történettel kapcsolatban: hosszú évek óta tudom, hogy egyszer ezt el fogom olvasni, ezért SOHA nem néztem meg egyetlen megfilmesített változatát sem. Hatalmas szerencse. Valószínűleg, ha tudom a megoldást, akkor kevésbé lett volna érdekfeszítő - gyanítom, hogy ez lehetett a háttere annak is, hogy sok olyan kritikát olvastam/hallottam, hogy a sztori elég unalmas. Az elővigyázatosságomnak köszönhetően azonban úgy tudtam élvezni ezt a könyvet, ahogy azt egy jó krimit kell.

Poirot karaktéréről és nyomozási módszeréről sokszor beugrott a ballonkabátos Calumbo - azt a sorozatot nagymamámnál többször láttam, így nem olyan meglepő. Tetszett a stílusa, a kommunikációja. Az, hogy határozott, mégis óvatos. Néhol nyíltan megsért valakit, máskor pedig tökéletes úriember. Olyannak képzelem el, aki még azt is jól átgondolja, hogy mikor vegyen éppen levegőt, aki minden mozdulatával és kiejtett szavával azt szolgálja, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból (ahogy azt a könyvben egyszer az ő szájából is "hallhatjuk"). Sokkal savanyúbbnak képzeltem, bár okom különösebben nem volt rá, de a képzeletem mégis ezt a képet vetítette a lelki szemeim elé.

A többi karakter leírása kissé tárgyilagossá vált a kihallgatásoktól. Olyan volt, mintha valaki egy papírról felolvasta volna a pontokba szedett személyiségjegyeket. Ettől mindenkit egy sakkfigurának képzeltem el egy olyan táblán, amely fölé Poirot magasodik. Holott ő végig másokat les, a többiek lehetséges indokait kutatja, számomra mégis ő volt az, aki teljes mértékben ellopta a figyelmemet. Gyanítom emiatt is lepődhettem meg a végén, hiszen a gyilkos kilétén én magam nem is gondolkodtam, inkább csak "néztem", ahogy Poirot gondolkodik.

Agatha Christie csavaros elmét alkotott meg, aki úgy gondolom, méltó helyére emelte az írónőt a világunkban. 

Forrás: Pinterest
A könyv elolvasása után azonnal meg akartam nézni a megfilmesített változatot is. A legújabbnak (2017-esnek) álltam neki, mert a sztárparádé miatt nagyon felkeltette a figyelmemet. Valószínűleg azt éltem át, amit sokan mások a könyvvel: tudtam, hová fogunk kilyukadni, ezért már nem kötötte le annyira a figyelmemet. Nagyon ritkán csinálok ilyet, de most töredelmesen bevallom: a felénél kikapcsoltam. Természetesen nem voltak naiv elvárásaim. Tudtam, hogy egy ilyen történetet csak akkor tudnak jól eladni a mozivásznon, ha belecsempésznek egy kis izgalmat, így ez sem meglepő, sem elkeserítő nem volt. Amit viszont sérelmeztem, hogy a karakterekben is történtek változások. Egy személybe gyúrtak két karaktert, ami tulajdonképpen csak arra volt jó, hogy egy színésszel kevesebbnek kellett kifizetni a gázsit, de a történet szempontjából szerintem semmilyen egyéb haszna nem volt, és így ez kissé szúrta a szememet.

Mindenesetre nem hagyom, hogy ez beárnyékolja az élményt. Első találkozásom a méltán híres Agatha Christievel határozottan jól sült el, így kíváncsian várom a következő közös kalandunkat.

Nektek mi a véleményétek a krimik koronázatlan királynőjéről? Melyik a kedvenc könyvetek tőle?

Zárásként pedig néhány személyes adat a könyvről:

Könyv elkezdésének ideje: 2019.05.07

Könyv befejezésének ideje: 2019.05.22

Így jutott hozzám: Az Elolvas-Lak szuper oldalán keresztül kaptam meg. :) 

Kedvenc főszereplőm: Talán nem lepődtök meg: Hercule Poirot. Miért? Pár bekezdéssel feljebb megtaláljátok a választ. ;)

Kedvenc mellékszereplőm: Bouc - Az a bizonyos befolyásos barát, akinek köszönhetően Poirot a vonatra került. Teljes ellentéte a nyomozónak, így tökéletes kontraszt volt és sokszor szórakoztatott az ő "egyszerűsége", ami kimagasló volt a kiváló detektív mellett.

Aki a legnagyobb meglepetés volt: Azt hiszem, erre a kérdésre ebben az esetben nem válaszolhatok, mert a végén még lelőném a poént.

Kedvenc idézeteim:


"És a lélektan szabályait tiszteletben kell tartani."

"Mondjon már valamit, barátom! Könyörgök, bizonyítsa be, hogy a lehetetlen miért nem lehetetlen!"

"Az jár a fejemben, madame, hogy a maga ereje nem a kezében rejlik, hanem az akaratában."

"Aki magamagát mentegeti, magamagát vádolja."

Ezek is tetszeni fognak:

0 megjegyzés

Írásaimmal itt is találkoztok

Ha kihívásra vágysz

Világdarabok játék