"Útban a csodálatos felé át kell haladnunk az Elfogadhatón.

Amikor odaérünk az Elfogadhatóhoz, nézzünk körül alaposan és igyekezzünk megszokni, mert lehet, hogy nem is jutunk tovább."

- Bill Withers

Ezt az idézetet legalább tíz éve hordozom magammal, de őszintén szólva arról már fogalmam sincsen, hogyan jutott el hozzám. Ettől függetlenül eltérő időközönként a kezem ügyébe kerül az a kis füzet, amelybe ezt feljegyeztem, és újra és újra elmosolyodom rajta. Különböző életszakaszaimban eltérő dolgokkal, személyekkel vagy eseményekkel kapcsolatban, de ezek a szavak mindig bizonyítják érvényességüket.

A legtöbbször arra emlékeztetnek, hogy tanuljam meg értékelni a hétköznapi, apró pozitívumokat is. Annyira hajszoljuk a Tökéleteset állandóan, hogy a nagy hajkurászásban észre sem vesszük, hogy milyen csodálatos az, ami a jelenben vesz minket körül. Lehet, úgy élünk a tökéletesben, hogy közben észre sem vesszük, mert azt hisszük, ennél lehet még több, jobb és szebb. Ezért szokták a barátaim mondani, hogy engem könnyű boldoggá tenni; a napomat egy finom kávé vagy egy jó ebéd is képes feldobni, nem kell hozzá nagy dolog. Hiszem, hogy ennek köszönhetem, hogy még nem őrültem bele az életbe. :D :D