Egyre csak szaporodnak a teljesítetlen kihívások a virtuális polcomon, úgyhogy ismét elérkezettnek láttam az időt, hogy egyet levegyek a helyéről, leporoljam és az "elvégzett" kupachoz tegyem.

Ezt a taget - mint ahogy azt a legtöbb esetben :D - Morotól kaptam, aki immáron Hana névvel háborúzik tovább Nessával a híres tag-háborúban! Ennek egyik következménye a Writer's book tag, ami nagyon ötletes kérdéseket tartalmaz. Olvassátok el Hana válaszait is IDE kattintva.

És akkor lássuk, én milyen válaszokat adtam:

Egy élet nem lenne elég, hogy felsoroljam azokat a könyveket, amiket el szeretnék még olvasni, és azokat a sorozatokat, amiket meg szeretnék még nézni. Komolyan. Nagyon hosszú lista lenne, és komoly kihívás ezt most lerövidíteni, de azért megpróbálom.

Mivel nem szeretek több könyvet egyszerre olvasni, ezért meglehetősen lassan szoktam haladni a könyvlistámmal, mert mostanában hajlamos vagyok ezer oldalas olvasmányokat választani. Ennek ellenére, amit már előre kitűztem magamnak az Agatha Christie Gyilkosság az Orient Expresszen, Jason Matthews Vörös veréb és Margaret Atwood A Szolgálólány meséje című könyv. Célom, hogy ezeket még idén kiolvassam.

Sorozat tekintetében pedig a többek által ajánlott Frontiert, Britanniát és szintén A Szolgálólány meséjét szeretném elkezdeni, de ez abszolút attól függ majd, hogy éppen milyen kedvem lesz. Jelenleg a több, mint tízéves Robin Hoodot nézem, mert hiányzik az erdő. -.- :D 

Talán könnyebb lenne arra válaszolnom, hogy melyik az, ami második elolvasásra megtetszett. Én szeretek többször olvasni egy könyvet. Mindig új, apró, de érdekes vagy vicces részleteket találok bennük, és ezekért szerintem megéri. Viszont általában olyan könyveket veszek ismét a kezembe, amik nagyon megfogtak elsőre és ezekben utólag sem szoktam csalódni. Tényleg nem jut most eszembe egy ilyen könyv sem.

Sorozatok közül kettő ugrott be, amit már kétszer elkezdtem, pár évadot megint megnéztem belőle, de aztán ismét félbehagytam: Rejtjelek és a Feketelista. Valahogy nem tetszett amilyen irányba haladtak a dolgok, és ahelyett, hogy kivártam volna, hogy mi lesz, inkább mást néztem.

Én rendkívül hajlamos vagyok fellángolni egy-egy történetért, teljesen belészeretni és másról sem beszélni hetekig, aztán persze szép lassan kihuny a láng. Ennek ellenére egy olyan történetet sem felejtettem el, ami tényleg nagy hatással volt rám. Erre a kérdésre azonban egyből a Harry Potter könyvsorozat jutott eszembe, bár tudom, hogy ez klisének számít már. Viszont ha belegondolok, hogy tizenegy-tizenkét évesen Harry varázsolt el először annyira, hogy órákig a könyv mögé szegezzen, és a mai napig képes vagyok újra és újra elolvasni, akkor igenis megérdemli, hogy ő legyen a válaszom. Össze sem tudom már számolni melyik részét hányszor olvastam.

Sorozatból talán a legrégebbi amit szeretek az a Bones. Megunhatatlan.

Ide is beírhatnám Harry Pottert, mert Sirius halálán a mai napig képes vagyok elsírni magam, de a változatosabb válaszok miatt kerestem egy másik könyvet is, ez pedig az Eat Pray Love. Tudom, ez is kissé klisé, de nekem határozottan lélekmasszírozó könyv, úgyhogy általában akkor veszem elő, amikor úgy érzem, hogy nagyon a padlón vagyok. (Szerencsére már jó pár éve, hogy utoljára elolvastam.) Nyilván ennek az egyik oka, hogy elsírtam magam a könyvön az első elolvasásakor. Nem is igazán a sztorin, inkább azon, hogy mennyire igaza van az írónőnek, és össze kéne kapni magam. xD 

Sorozatoknál? Ez könnyű: bármiben, bármilyen módon és bárki halt meg, én tuti, hogy pityeregtem rajta. Ez van, elég szentimentális vagyok.

Ellis Henican, Naveed Jamali könyve a Hogyan lettem orosz kém. Megfogott a hangzatos cím, még a fülszöveg is egész csábító volt, de ahogy haladt előre a történet úgy éreztem, hogy alig-alig történik valami. Félbehagytam, azóta sem kezdtem el újra. Furcsán hangzik, de nekem túl nyugis könyv volt, pedig épp az ellenkezőjére számítottam.

Amiben határozottan csalódtam, pedig nagy reményeket fűztem hozzá, az a Szex és New York sorozat. Nézem, értem, szórakoztató, de pont elég belőle annyi, hogy szól a háttérben, miközben mosogatok. Arra tökéletes.

Ha-ha. Ismét írhatnám a fent említett regényt, de most is előszedek valami mást az emlékezetemből. Könyvek közül elkezdtem, de nem jutott túl messzire az Across the Universe című könyvvel. Bár nem ilyen történetre számítottam, igazából ezen még túl is tudom tenni magam. Viszont közbeszólt Diana Gabaldon, úgyhogy azóta sem folytattam. Majd valamikor megint nekiveselkedem.

Sorozatok közül rengeteg van nálam függőben. Mindig belekezdek valami újba, ami miatt a korábbiakat felfüggesztem egy kis időre. Amit már szeretnék tényleg befejezni az a Westworld és a Gyilkos elmék. Jelenleg ezek állnak a lista élén, de mind a kettőhöz szükséges egyfajta lelkiállapot.

Jelenleg abszolút kedvencemet bátran ajánlom mindenkinek. Ami azt illeti, pont a mai napon dolgoztam egy bejegyzésen, ami pontosan erről fog szólni. Ráadásul ebben az esetben félelem nélkül mondom bárkinek, hogy olvassa el a könyvet ÉS nézze meg a sorozatot is. Nem fog csalódni. Ó és miről is van szó? Diana Gabaldon Outlander című "rövid" írásáról. Nem is ragozom tovább, mert ezt megteszem majd egy másik alkalommal. ;)

Ismét hálával tartozom Hana, amiért gondoltál rám a kihíváskor. Elnézésedet kérem, amiért ennyire későn teljesítettem azt, de próbáltalak kárpótolni hosszabb válaszokkal. :)