Mostanában - szerencsére - kissé nagyobb hangsúlyt kaptak az utazással kapcsolatos bejegyzések. Azért írtam, hogy ez jó dolog, hiszen ez azt jelenti, hogy az utóbbi időben ismét lehetőségem volt eljutni csodás helyekre.

Sokszor mondom, hogy egy utazás alkalmával az ember koncentráljon a jó dolgokra, legyenek bármilyen aprók is azok, mert akkor ezeket a szép emlékeket raktározza el. Márpedig sokkal jobb, ha egy ilyen kalandra pozitív élményként tudunk visszagondolni. Elvégre azok a problémák, amik az út során felmerültek, az időtől megkopnak, majd teljesen el is tűnnek, ha igazán úgy akarjuk.

Ám a jelenben, amikor ott gubbasztunk a szállodai szobánkban, ami közelébe sem ér a foglaláskor látott képek mutatta pompának, akkor azért lefelé konyul a szánk. Márpedig ilyen és ehhez hasonló negatív tényezők is az utazás velejárói. NINCSEN olyan, hogy "hibátlan" vagy "tökéletes", a kérdés csupán az, hogy képesek vagyunk-e felülkerekedni ezeken, és már csak azért is jól érezni magunkat!

Én igyekszem minden esetben e szerint hozzáállni a dolgokhoz, viszont úgy gondoltam, hogy akkor vagyok hozzátok teljesen őszinte, ha egy kicsit mesélek nektek a kellemetlen dolgokról is.

Az ihletet a múlt hétvégém adta. A szeptemberrel meglehetősen viharosan indult a kapcsolata sok embernek, ám abban tényleg nagy mázlim volt, hogy úti célomon, azaz Miskolctapolcán a korábbi aggasztó időjárásjelentések ellenére egész hétvégén olyan erővel sütött a nap, hogy én játszi könnyedséggel égtem le - ismét. (Látjátok, ennek egy kritikus bejegyzésnek kellene lennie, de még így sem tudom megállni, hogy ne egy pozitívummal indítsak! xD)

Az egyik legjobb barátnőm jött el velem erre a mini nyaralásra. Még tavasz végén fejembe vettem, hogy nekem minél messzebb kell mennem a lakhelyemtől - és persze a problémáimtól -, mert szükségem van egy kis kikapcsolódásra. Hát, nem siettem el az biztos. Úgy alakult, hogy erre most, az ősz beköszöntével volt lehetőségem. Célnak Miskolctapolcát tűztem ki, mert a híres Barlangfürdőjéről nagyon halvány emlékképeim voltak, és abban a hitben éltem, hogy legutóbbi látogatásom óta (ami szerintem simán lehetett vagy tizenöt éve) sokat újjítottak a helyen. Ezért hát nekivágtunk az autópályának - bocsánat, autópályáknak -, és egy irdatlan nagy dugó, no meg három óra zötykölődés után végre megérkeztünk a hotelbe.

Szó se róla, kuponos hétvége volt, így alapból nem indultam el hatalmas elvárásokkal - amúgy sem szoktak azok túl nagyok lenni a részemről. Ennek fényében az nem lepett meg, hogy egy tipikus "szocis" szálláson találtuk magunkat. Nem fényűzésre, hanem egy nyugis, pihentető, "semmit sem csinálunk csak a napon heverészünk egész nap" hétvégére vágytunk. Ezt egyébként meg is kaptuk, de a körülmények nagyon azon voltak, hogy elrontsák a kedvünket.

Annak érdekében, hogy egy kicsit összeszedettebben tárjam elétek a leggyakrabban előforduló, problémának megbélyegzett körülményeket, amik egy utazás során meglephetik az embert, katonás sorrendbe parancsoltam őket.

Amikor lefoglalsz magadnak egy szállást, akkor bármennyire is célod a költséghatékonyság, azért van egy bizonyos szint, ami alá nem akarod adni, mert az már az alapvető komfort érzetedet sérti. Márpedig egy relaxálós hétvégének ez nem túl jó alapja. A mi esetünkben a szoba meglehetősen szűk volt és sötét a magasan elhelyezett, az átlagosnál kisebb ablakok miatt. Ettől nyomasztó hangulatot árasztott magából az ideiglenes lakhelyünk, és ez minden belépéskor újra és újra képen vágott minket. Mivel a matracok kényelmesek , a zuhanyfülke pedig - a legtöbb szállodától eltérően - nagy volt és egyébként tiszta, ezért kibékültünk voln a kevés fénnyel és hellyel. Viszont nagyon sok zaj volt a szobában. Csöpögött a wc és zúgott a hűtő. Legalábbis ezt a két hangot tudtuk beazonosítani, a többiről a fene se tudja, honnan jött. Ezek még akkor is idegesítőek, ha az ember csak két éjszakát van a szállodában.

Viszont ne csak a mostani szállásunkat szapuljam: Krakkóban sem úgy nézett ki az apartman, mint a képeken. Kényelmetlen, kicsi ágyak voltak olyan szűk helyen, hogy az egyik hálószoba ajtót ki sem lehetett nyitni teljesen, mert az egyből beletüközött az egyik ágyba. Továbbá a beígért két fürdőszoba helyett egy volt, közös mosdóval. Felfrissítem mindenki emlékezetét: tizenhárman voltunk. El tudjátok képzelni a szitut? Kellemetlen. Enyhén szólva.

Bár az ételallergiáim miatt egy külső megfigyelőnek biztosan túl válogatósnak tűnök, ennek ellenére azaz igazság, hogy szeretem a finom ételeket, de mégsem vagyok annyira finnyás. Én akkor is hajlandó vagyok megenni egy tál ételt, ha az csak közepesen sikerült megfelelően. Ezúttal azonban mondhatom, hogy inkább éhen haltam volna, mint hogy harmadik nap is azt egyem, amit a  reggelinél és a svédasztalos vacsoránál tettek ki. A "választék" olyan szegényes volt, hogy nem igazán tudok tényleges választási lehetőségekről beszélni. Vagyis inkább nem merek, mert a végén még abba az illúzióba ringatnátok magatokat, hogy az alapvető étel lehetőségek fel voltak kínálva, pedig valójában nem. Talán szőrszálhasogatás, de eddig akárhol jártam, a reggelinél volt valamilyen gyümölcs kirakva. Vacsoránál pedig többnyire hosszabb szokott lenni a kínált ételek sora a rizs, krumpli, saláta, natúr és rántott hús kínálta menünél. Ja és a hőtartós edényekbe rakott ételek melegek voltak. Itt nem.

Kitehették volna ezt a feliratot, mert bár a fürdőszobára tényleg nem volt komolyabb panasz a félrecsúszó ülőke és a csöpögő mosdón kívül, a szálloda egyéb területeire ráfért volna egy alapos takarítás, de talán még egy szellemirtás is. Például az étkezőben a kávé gép mellett ott hevert egy döglött darázs. A földön ott gurult egy uborka szem, a pincér azonban ahelyett, hogy felvette volna és kidobta volna, inkább belerúgott egyet. Akár észre vette a mutatvány során azt a szerencsétlen kovászos uborka karikát, akár nem, nincs mentség. Szerintem az egyik legrosszabb dolog, ha a szállásadónk nem ad a tisztaságra. Ez a minimum, amit elvár a vendég, ha már egyszer azért fizet, hogy ott lakhasson néhány napig.

Na, ez a típusú hozzáállás hozza ki belőlem a támadó vadócot, aki képes az illető torkának ugrani. A nem törődöm, pofavágós recepciósoktól mentsen meg az Isten! Oké, a hétvége során három recepcióssal találkoztunk, és a leírás csupán az egyikükre volt igaz, de ettől függetlenül egy szállás értékéből nagyon sokat le tud vonni - vagy hozzá tud adni - az ott dolgozók munkamorálja és úgy általában a másik ember felé tanusított jómodoruk.

Akinek nem lenne ismerős a fenti idézet sürgősen nézze meg a Családi üzelmek című filmet! És miért pont ez jutott eszembe? Mert azt hiszem, bármilyen rossz szállást is sikerül kifognia valakinak, tulajdonképpen nem a hotel miatt utazott oda, hanem a látnivalókért. Azonban ha azok sem felelnek meg a vártaknak, akkor már komoly energiába telik, hogy tényleg pozitív gondolatokkal térj haza.

A mi esetünkban a Barlangfürdőre vonatkozik a kritika. Tévedés ne essék, a világ legjobb dolga volt szombaton délelőtt 11 órától délután 18 óráig a napon hesszelni és csak az idióta embereket bámulni, de azért ennél többet vártam a 3800 Ft-os belépőmért. (Persze, nem több idiótát, mert abból volt bőven...) Tény, a barlangon belül kialakított részen voltak igazán szép, meglepő és elképesztő részek. A fényjátékokkal nagyon ügyesen megoldották, hogy még varázslatosabbnak tűnjön a hely, mintha ömagában nem lenne elég az, hogy egy barlangban fürdesz. Ám sajnos az általam legjobban várt része, a Csillagterem (ki gondolta volna, hogy az érdekelt a leginkább? xD) nem üzemelt vagy elromlott. Akármelyik is legyen az igaz a lényeg ott és akkor nekem csak az volt, hogy nem látom a csillagokat. Ezt hatalmas csalódásként éltem meg sajnos.

Így tehát azzal az érzéssel távoztam a fürdőből, amit a filmben is olyan találóan, de mégis egyszerűen megfogalmaztak.

Úgy gondolom, hogy a fent említett problémákkal már mindenki találkozott, aki valaha elutazott valahová, vagy akár csak részt vett egy osztálykiránduláson. Azonban abban is biztos vagyok, hogy még számtalan dologgal ki lehet egészíteni ezt a listát! Nektek milyen negatív élményeitek voltak egy-egy utazásotok alkalmával? Megérte ezeket "elviselni" vagy rányomta a bélyegét az egész kalandra?