Sagittarius - 24. fejezet
június 28, 2018Sziasztok csillagok!
Tudom, hogy korábban két hetente csütörtökön érkeztek a Sagittarius fejezetek, azonban az utóbbi időben alaposan megvárattalak benneteket, ezért úgy gondoltam, ti is örülni fogtok, ha egy hétre redukálódik az idő két fejezet között. Nos, szerintetek ez jó ötlet? :P
Az előző fejezetben meglehetősen nagy hullámok csaptak össze Cassy feje felett. Derítsétek ki, hogy a Sagittarius lány vajon belefullad-e az események háborgó tengerébe, vagy sikerül a felszínre kapaszkodnia és levegőért kapkodhat! Esetleg egyik sem?
Kíváncsian és izgatottan várom a véleményeteket a 24. fejezetről, szóval ne kíméljetek! ;)
Jó olvasgatást, és tudjátok: csillagos estét!
Tudom, hogy korábban két hetente csütörtökön érkeztek a Sagittarius fejezetek, azonban az utóbbi időben alaposan megvárattalak benneteket, ezért úgy gondoltam, ti is örülni fogtok, ha egy hétre redukálódik az idő két fejezet között. Nos, szerintetek ez jó ötlet? :PAz előző fejezetben meglehetősen nagy hullámok csaptak össze Cassy feje felett. Derítsétek ki, hogy a Sagittarius lány vajon belefullad-e az események háborgó tengerébe, vagy sikerül a felszínre kapaszkodnia és levegőért kapkodhat! Esetleg egyik sem?
Kíváncsian és izgatottan várom a véleményeteket a 24. fejezetről, szóval ne kíméljetek! ;)
Jó olvasgatást, és tudjátok: csillagos estét!
24. fejezet
- Ethan, ne… - suttogta.
- Ez feldühítene, igaz? – kérdezte a férfi vigyorogva, a remény szikrájával a szemében.
- Kérlek… - Cassy hangja megremegett. – Penelopé, menj vissza apukád irodájába! – kiáltott oda a kislánynak, de akárcsak Cassy, Penelopé is híresen makacs természetű volt. A kislány azonban nem érthette, mekkora veszélyben van. Hogyan is érthette volna? Hiszen nem volt ott más, csak Cassy, és apja társa, akit születése óta ismert.
Mikor meglátta a lányt, Cassy úgy érezte, a megfulladás felüdülés lenne ahhoz képest, amit akkor érezne, ha vele történne valami. Átkozta magát, mert biztos volt benne, hogy amikor lejött az edzőterembe, nyitva felejtette az ajtót. A bújócskázó kislány, aki előszeretettel lógott be apja irodájába, hogy a csillogó fegyvereket nézegesse, kihasználta a felkínálkozó lehetőséget. Persze, hogy így tett. Cassy sem cselekedett volna másként az ő korában.
- Penelopé, kis hercegnő – szólt Ethan behízelgőn, így elaltatva a kislány gyanakvását és maradásra kényszerítve őt. – Gyere ide egy percre, kérlek!
- Ethan, nem teheted ezt!
A férfi nevetve válaszolt: - Csak figyelj!
- Fuss, Penelopé! – kiáltotta el magát Cassy, ám ebben a pillanatban valami váratlanul olyan erősen lökte meg oldalról, hogy elesett. A földről felpillantva vette észre, hogy Ethan meglendítette a bokszzsákot, ami keményen beleütközött Cassy bordáiba.
Egyetlen öröme volt a lánynak: a látottaktól Penelopé rájött, hogy kire érdemes hallgatnia és a lépcső felé fordult. Cassy teljes nyugalommal áldozta volna fel magát azért, hogy a kislány feljuthasson a biztonságos emeletre, de szerencsére nem kellett ezt tennie. Az edzőterem bejáratánál ugyanis megjelent Theo.
- Egy újjal sem nyúlhatsz hozzájuk, Árnylény!
Ha nem lettek volna életveszélyesek a körülmények, Cassy nagyon megindítónak találta volna Theo hősies belépőjét, de abban a pillanatban csak arra tudott koncentrálni, ahogy Ethan elneveti magát, majd szemmel alig követhető mozdulattal előránt egy tőrt, ami a derekánál, a nadrágja övébe tűzve rejtőzött addig.
- Nem megy senki sehová – mondta félelmet keltő nyugalommal a hangjában, majd Penelopé felé hajította a fegyvert.
- Ne! – Cassyből és Theoból egyszerre tört ki az éles sikoly, de amíg Cassy távolról nézte a repülő tőrt, addig Theo ösztönösen cselekedett és a kislány elé ugrott.
A legszörnyűbb pillanatok attól is olyan rémesek, hogy képesek vagyunk lassított felvételként érzékelni azokat, és így, még tovább nyúlnak az elkerülhetetlen, borzasztó események. Látjuk, halljuk a történések minden apró momentumát. Hirtelen jósokká válunk, és kirajzolódik előttünk a pár másodperccel későbbi kép, ám tehetetlen szemlélők vagyunk csupán. Nézőtéren ülő közönség, akiknek a színpad történéseibe semmilyen beleszólásuk nincsen. Csak egy büdös edzőterem padlóján kuporgunk, és nem tehetünk mást, csak sikítunk.
Cassy egyetlen pislogás erejéig bízott még a váratlan, pozitív fordulatban. Csak egy pislantásnyi időre. Ám utána már Theo mellkasából állt ki Ethan tőre, a bátor fiú pedig élettelenül esett a padlóra.
Penelopé zokogása ébresztette rá Cassyt, hogy a kábult sokk most nem uralkodhat el rajta. Eddigi életének legerősebb tettének minősítette, hogy képes volt elfordítani tekintetét Theoról, és a benne fortyogó dühtől életre kelt testét mozgásra kényszerítette. Amikor hátraesett, akkor gerincének nyomódott valami kemény és hideg… Valami, aminek pikkely mintája volt.
Odakiáltotta Penelopénak, hogy fusson fel és kérjen segítséget, mindeközben pedig elővette Ezüst Sárkányt. Nem volt többre szükség, csak egyetlen ezredmásodpercre. Ennyi ideje volt arra, hogy kihasználja, amíg Ethan a kislány felé nézve hátat fordított neki, és Cassy máris útjára bocsájtotta a sárkányát. Sebes, ezüst villanás volt csupán a félhomályba burkolózó teremben, de a lány végig tudta követni az ívet.
Ezüst Sárkány tette a dolgát. Mikor a penge mélyen belefúródott Ethan lapockái közé, Cassy visszafojtotta a lélegzetét. Ethan… Az Árnylény térdre rogyott, majd arccal előre bukott. A lány kiengedte a levegőt.
- Theo… - bukott ki száján szeretett testvérének neve, és kétségbeesetten indult meg felé.
Mikor elhaladt Ethan holtteste mellett, ösztönösen lehajolt megbízhatónak bizonyult, hűséges sárkányáért. Kihúzta azt ellensége hátából, és továbbindult. Nem látott már mást, csak Theo testét, az összerogyott, nyúlánk, vézna testet, amit bemocskolt a mellkasából kiálló markolat. A terem összeszűkült, úgy érezte rádőlnek a falak, és nem marad már másnak hely a szobában, csak a fiúnak és neki, és ők ketten örökre itt ragadnak eltemetve, az alagsorban.
Először azt hitte, a falak súlya fojtogatja, de hamar rádöbbent, hogy az érzés annál jóval valóságosabb.
- Első lecke kicsi lány: mindig légy résen!
Ethan pont úgy szorította meg hátulról, ahogy azt első találkozásukkor is tette. Egyik karjával Cassy nyakát szorította, a másik kezével pedig a könyökénél fogva rántotta mellkasához. Azonban mozdulataiból ezúttal hiányzott a tanítószándék.
- Sok leckét megtanultam már! – hörögte Cassy, majd a Harcostól tanult mozdulattal erősen hasba ütötte a férfit, nyakát markoló karját megrántotta, amitől szorítása lazult, és Cassy kifordulhatott belőle.
Szemtől szemben álltak. Cassy tenyerébe barázdákat vájtak Ezüst Sárkány pikkelyei, Ethan ökölbe szorított a kezeit.
- Tudod, ez volt az utolsó próbálkozásom, de elbuktál – mondta Ethan halvány mosollyal. Cassy nagyon szerette volna már letörölni azt a mosolyt a képéről. – Ha nem lehetsz Árnylény, teszek róla, hogy Harcos se legyél!
- Nem vagy túl kitartó – vágta hozzá dühösen a lány, miközben lassan mozogva köröztek egymás körül.
- Izgalmasabb projekt van kilátásban – kacsintott Ethan. – A főnökömnek nagyon tetszik a pasid.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Cassy lépett egyet, előredöfött Ezüst Sárkánnyal, de Ethan ügyesen hárított. A lány nem gondolt bele, hogy egy tapasztalt Harcos áll előtte. Nem is akárki, hanem az a személy, aki az utóbbi időben őt tanította. A Mestere. A barátja. Egy áruló – csak erre tudott koncentrálni.
Ethan egy jól irányzott jobb horoggal tesztelte Cassy bordáinak strapabíróságát. A lány összegörnyedt, amit a férfi kihasznált: megfogta vállánál fogva, közelebb húzta magához és erősen hasba rúgta, majd elengedte, hogy a lány elessen. Cassy azonban belekapaszkodott a Harcos pólójába, magával rántotta a földre. Minden energiáját arra fordította, hogy olyan erősen markolja fegyverét, amennyire csak lehetséges. Tudta, hogy ha az kiesik szorításából, félelmetesen lecsökkennek az esélyei.
Ahogy Ethan ráesett, Cassy megvágta az oldalánál, ám korántsem annyira, amennyire szerette volna. Testhelyzetükhöz képest a lehető legerősebben próbált felfelé rúgni, hogy Ethant a legsebezhetőbb pontján találja el, de ennél rutinosabbnak bizonyult a férfi. Egyik kezét Cassy torkára szorította, amitől azonnal visszatért a már közeli ismerősként fogadott fuldokló érzés. A másik kezével Cassy tőrt szorongató kezét zárta erős bilincsbe és szegezte a padlóra.
Ethan borzasztóan erősnek bizonyult és jóval rutinosabbnak Cassynél. A lány tudta ezt, és kezdett nehezére esni, hogy ezt figyelmen kívül hagyja. Pedig muszáj volt másra koncentrálnia. Ha azt hajtogatja, hogy a Harcos mennyivel jobb, azzal együtt fel is adja. Ezt nem teheti. Theoért.
- Hé! – A két dulakodó Sagittariust váratlanul érte a felbukkanó harmadik hang. Kivételesen ugyanazt a meglepődöttséget lehetett kiolvasni mindkettőjük szeméből. – A saját súlycsoportoddal kezdj ki!
Ethan nevetett Nate szavain, és bár a közelharctól kissé nehezebben vette a levegőt, a következőket azért sikerült elég hangosan kimondania: - Akkor is inkább Cassyt választanám!
Szavai ellenére Cassy figyelmét nem kerülte el, hogy Ethant meglehetősen bosszantja, hogy a Bukott megzavarja őket. Egyik kezével próbálta kicsavarni Cassy kezéből Ezüst Sárkányt, és amikor a lány nem engedte, akkor erősen arcon vágta. Cassy úgy érezte, mintha megint betonba verte volna a fejét. Akaratlanul is ernyedt a szorítása a tőrön, amit Ethan így már könnyedén elvett. Mielőtt felállt volna Cassyről, még egyszer, a tőr markolatával az arcába csapott.
Mindez néhány másodperc leforgása alatt történt. Elég gyorsan ahhoz, hogy Nate dühösen feléjük rohanjon, de nem elég sebesen ahhoz, hogy időben odaérjen, és megakadályozza. Ethan eleget tett másik szabályának is: nem finomkodott. Minden egyéb szócséplés és időhúzás nélkül egyszerűen felemelte Ezüst Sárkányt és a Bukott felé dobta. A sárkány Nate bal combját találta el, de a fiatal Sagittarius olyan rezzenéstelen arccal fogadta ezt, mintha csak egy tűvel bökték volna meg.
Cassy, bár az eseményeket homályosan látta, Ethan arca mégis tisztán kivehető volt a számára akkor, amikor döbbenten végignézte, ahogy Nate egyetlen szó nélkül, lassan és magabiztosan kihúzta Ezüst Sárkányt a combjából.
Nate sem tétovázott. Az egyik pillanatban még kiállt belőle a fegyver, a következőben pedig úgy hajította azt Ethan irányába, mintha egész életében ezt gyakorolta volna.
Ezüst Sárkányban ezúttal sem kellett csalódniuk: úgy szelte ketté a levegőt, mintha valóban szárnyai lennének, és mérgesen, halálos tüzet okádva repült az ellenség felé, hogy végleg elpusztítsa azt.
Cassy látta a fölé tornyosuló Ethan arcának minden rezdülését. A döbbenetet, amikor ráeszmélt, milyen ereje is van egy Bukottnak. A felismerést, hogy elkésett, nem tehet már semmit a felé száguldó halállal. Az utolsó érzelem, ami akkor öntötte el, amikor a tőr beléfúródott, Cassy számára szívszorító volt. Ethan, a Harcos, halálának pillanatában megkönnyebbülten mosolygott.
✩
0 megjegyzés