Az "Így írok én" címmel ellátott bejegyzések az írással kapcsolatos saját tapasztalataimról, módszereimről fognak szólni. A cím nem véletlen. Szeretném most, a legelején kihangsúlyozni, hogy mindez csak az én véleményem, így teljesen természetes, ha valakinek ettől eltérő nézetei vannak, esetleg nem ért egyet a módszereimmel, vagy egész egyszerűen számára azok nem elég hatékonyak. Nem vagyok tanult, profi író, mindent, amit jelenleg írás címszó alatt csinálok az az évek alatt ragadt rám. Ezt figyelembe véve olvassátok a bejegyzéseket. Remélem, ettől függetlenül érdekesnek, esetleg hasznosnak is fogjátok találni. :)

Forrás: Pinterest

Egy teljesen kerek történet felépítése nagyon strapás meló. Az ember egy kósza ötlet miatt belefog, tudja honnan indul el és jobb esetben azt is, hová szeretne kilyukadni. Talán még egy vagy két szereplő neve, kinézete is kezd kirajzolódni a lelki szemei előtt. Aztán nekiáll.

Mivel 2019-et írunk nagyobb valószínűséggel nyit meg egy üres word fájlt, mint vesz elő egy füzetet és tollat. Felírja, hogy "Cím" azzal a gondolattal együtt, hogy: Ide majd valami tömör, de jelentőségteljes és hangzatos címet fogok kitalálni. Aztán belefog az első bekezdésbe. Rendszerint ez nagyjából annak a homályos gondolatnak a leírása, ami megfogalmazódott a fejünkben. Ennek köszönhetően persze kicsiben kezdünk: kis tér (egy szoba, egy terem), kevés szereplő (többnyire csak a főszereplőnk gondolatai, esetleg felbukkan egy legjobb barát/barátnő vagy szülő/testvér). Mivel még a főhősünk is épphogy csak körvonalazódik a fejünkben, valamilyen trükköt bevetve igyekszünk leírni a külsejét (például úgy, hogy tükörbe néz) korlátozva azt a szem és haj színére, a frizurára, a magasságra és esetleg megemlítünk valamilyen hibát, amit a szereplőnk nem szeret önmagán: szeplős arc, széles ajkak, túl  vastag szemöldök, akármi más. Mondván, hogy valami tökéletlenség kell, hiszen senki sem lehet hibátlan. Néhány bekezdés pipa.

Ha merészebbek vagyunk esetleg belecsempészünk valamilyen párbeszédet, vagy tágítjuk a teret azzal, hogy a főhősünk kilép a szobából vagy teremből, ahol eddig dekkolt. Ha romantikus lelkek vagyunk, akkor gyorsan utalást teszünk az aktuális Rómeónkra. Ha borzongatás a cél, akkor jöhet egy apró részlet valamilyen régen történt gyilkosságról egy újságcikknek vagy a híradónak hála. Ha kalandos lelkek vagyunk, akkor pedig főhősünk álmodozhat egy régen várt nagy utazásról. Tökéletes, még néhány bekezdés pipa.

Forrás: Pinterest

Akkor jöhet a lezárás. Tudunk mindent a főhősről, ismerjük a barátait, a legnagyobb vágyait. Már csak egy váratlan kopogás a bejárati ajtón vagy esetleg egy cikis párbeszéd az iskola folyosóján hiányzik a történet végéről. Egy-két adok-kapok egy újonnan felbukkanó szereplővel, aki rendszerint az egyik - ha nem a legfőbb - negatív karakterünk. Szócsata, vagy pusztán főhősünk gonosz leégetése, jobb esetben egy fontosabb vagy váratlan hír közlése. Függővég, bumm! Nesztek mézesmadzag, kész.

Az ilyen néhány oldal rögtönzött írások rendszerint folytatás nélkül végzik valamelyik mappánk almappájának az almappájában és a "Vázlat 1." címet kapja a fájl.

Igazán nem akarok mások nevében beszélni, így nem mondhatom azt, hogy mindenki így kezdi. Ezért csak annyit mondok: én így kezdtem. Gondolom, ez természetes. Ha nem tanítja meg senki, hogyan kell ezt rendezettebben kezelni, akkor magadtól nyilván ennyit fogsz megtenni. Sok időbe és sok felejtés mélyébe zuhanó "Vázlat 1" fájlba került nekem is, hogy rájöjjek: ezt sokkal jobban is lehet csinálni.

Mindig minden egy kósza ötlettel kezdődik. Az egyik legjobb érzés, amikor valamilyen kiváltó oknak köszönhetően felvillan a fejed fölött a villanykörte és megszületik pár baba gondolat egy karakterről, történetről, környezetről. Az alkotás kezdete. A TE alkotásod kezdete. Csodálatos. Ezt meg kell ragadnunk, semmiképpen se hagyjuk elveszni! Ám a ló túloldalára sem szabad esni. A baba gondolatok után ne essünk neki egyből az első fejezet megírásának. Ha mégis így tettünk, akkor se csüggedjünk, ha a fent levezetett - vagy ahhoz hasonló - folyamat végeztével elfogy a lendület, kifogy az ihlet és úgy érezzük, a múzsánk örökre elbúcsúzott tőlünk.

Forrás: Pinterest

Képzeljétek el, hogy az ihlet megérkezésének pillanata olyan, mint amikor egy domb tetején ülünk a szánkónkon és óvatosan egyensúlyozunk vele. Csak egy apró mozdulat, kicsit kell csak előre dőlni, de még hagyod, hogy a dombról utoljára megcsodáld a tájat, majd szembe nézel a rád váró hosszú lejtővel. A hirtelen jött ötlet utáni gyors fejezet írás maga a száguldás lefelé. Élvezed, felpörget az adrenalin, szinte sebezhetetlennek érzed magad. Aztán egy szemvillanásnyi idő alatt már le is értél a lejtő aljára. Nevetsz, az arcodat kicsípte a szél, izgatott vagy még néhány pillanatig. Aztán felállsz a szánkóról és felpillantasz a dombra, majd azt gondolod: A francba, most húzhatom fel ezt a dögnehéz szánkót. Nincs olyan gyerek, tinédzser, felnőtt vagy akár idős ember aki ennek ellenére ne húzná fel mégis legalább egyszer azt a szánkót, és ne csúszna le újra.

Az írásban azonban felmászni a dombra tényleg dögnehéz. Senkit nem szeretnék elbátortalanítani, de nem szokásom zsákba macskát árulni, úgyhogy őszinte leszek minden olvasómmal és bizony, ez az igazság. Viszont utána tudjátok mi következik: újra repülhetsz a szánkóval! Teljesen megéri, bármennyire strapás.

A baba gondolatokkal kapcsolatos tanácsom tehát végtelenül egyszerű: írd le! Nem kell, hogy egy szépen megfogalmazott körmondat legyen belőle, tele hasonlatokkal és különböző szóvirágokkal. Egyszerűen csak írd le a gondolatot nyers valójában. Pl.: Van egy lány, aki új iskolába kerül. Ez talán az egyik legtipikusabb, ezért használom ezt a példát, de itt tényleg bármi szóba jöhet!

Szerintem ez a legszebb az egészben: egyedül a képzeleted szabhat határt, semmi és senki más. A szabadság érzését nyújtja, méhozzá a lelked szabadságáét, ami az egyik legfontosabb dolog. Szóval csak bíztatni tudlak bennetek erre.

Forrás: Pinterest

Természetesen - ahogy a címben is láthatjátok - ez csak a kezdet. Ebből az apró gondolatból fognak megszületni a hatalmas, az átütő gondolatok. Ám ehhez alaposan szét kell cincálnunk a történetünk minden részletét. A következő Így írok én bejegyzésben erről fogok nektek bővebben mesélni.

Írjátok meg saját tapasztalataitokat, gondolataitokat, én nagyon kíváncsi vagyok rájuk. ;)

- Henna