Korábban a nyári tagnél már említettem, hogy több kapott kihívás is csak arra vár, hogy legyek oly kedves és válaszoljam már meg őket. A hét írói főbűn is ezen reklamálók közé tartozik, de nagy szerencsémre a "gazdája", azaz akitől kaptam, Moro nem követi a tag példáját és nem reklamál, amiért ennyire megcsúszok ezekkel. Gondolom, a háborúskodás elvonja a figyelmét. :P :D

Akárhogy is, most végre sikerült időt szakítanom arra a bizonyos hét főbűnre. Már a címe is megfogott, mert merőben más, mint az eddigiek. A kapott kihívások nagy része kedves, vidám és kreatív, úgyhogy jó egy kicsit elhagyni a szivárványos ösvényt, tiszta vizet önteni a pohárba és megmutatni a csontvázakat a szekrényben.

Moro azt rótta fel bűnömnek, hogy a Sagittarius című történetemmel (amit a Csillagtörténetek blogomon IDE kattintva megleshettek) a tervezettnél sokkal lassabban haladtam. Vagyis, szedjem már össze magam és fejezzem be! :D Abszolút jogos a követelés, az ihlet a nyáron valamiért elhagyott - gondolom beleveszett az ezernyi más programba. Azonban Moro "fenyegetése" abszolút hatásosnak bizonyult, ugyanis időközben a Sagittarius első részét sikeresen befejeztem. Juhú!

Ennek ellenére természetesen a kihívást teljesítem, úgyhogy lássuk is azokat a szabályokat és kérdéseket!

Szerintem soha nem volt ilyen. Sajnos olyan a személyiségem, hogy bár gyakran megyek a saját fejem után, mások véleményére sokat adok. Ráadásul saját magam vagyok önmagam legnagyobb kritikusa, úgyhogy inkább azt szoktam hitetlenkedve fogadni, ha valaki dicsérő szavakkal illeti az írásaimat. :D

Hűűűűha! Ez egy veszettül jó kérdés! :D Igazság szerint az eddigi legtöbb munkát Az elhagyott történetbe fektetem. Minden alkalommal eszembe jut még egy apró, plusz részlet. Még térképet is külön rajzoltam a vidékről. Kialakítottam egy új világot, új fajokkal, akik mind-mind eltérő, különböző szokásokkal és hagyományokkal rendelkeznek. Szóval ezért is haladok lassan ezzel a történettel, mert annyi minden van még, amit bele akarok sűríteni. Ha valaha is elkészülök vele, akkor azt hiszem, azt elmerném küldeni egy szerkesztőnek és igen, nagy elismerés lenne, ha valaki megvenné a könyvet. Viszont egyenlőre blog formájában teszem közzé a történetet, ami már önmagában elképzelhető, hogy ellehetetlenít egy későbbi kiadást, úgyhogy ki tudja mi lesz. És az a kérdés, hogy mennyit kérnék érte? Hát erről egyenlőre fogalmam sincsen, ugyanis nem tudom milyen szempontokat vesznek figyelembe egy-egy könyv beárazásánál. :D

Hm. Hát, már a tinédzserregényemben is volt egy ilyen rész. Még mindig játszom a gondolattal, hogy ezt a történetemet is közzé teszem, bár tény, hogy azóta rengeteget változott a stílusom és a szövegen is erősen érezhető, hogy tinédzser írta, de mégis az az első befejezett regényem, úgyhogy talán kap egy új esélyt. :) A jelentre visszatérve: az imént felsorolt problémák persze a korhatáros jelenetre is értendőek. Egy erőszakos, nem pedig romantikus jelenetről van szó. Bármennyire is sötét, kifejezetten büszke voltam arra a részre, és visszaolvasva sem gondolnám, hogy szégyenkeznem kellene miatta. Talán valóban csak néhány mondatot fogalmaznék át, vagy esetleg a leírásokon finomítanék.

Néhány fanfictionnel kapcsolatban tényleg el szokott fogni az irigység. Mások által kitalált világban, karakterekkel "hírnévre" szert tenni nem feltétlenül a legbecsülendőbb dolog. Bár, hozzá teszem, ezek többnyire tinédzserek által írt, néhány fejezetet megélt történetek. Én is olvastam már jó fanfictiont, sőt, volt amit többször is elolvastam, mert annyira tetszett, de a többségre nem ez a jellemző. Mégis, az ismert szereplők miatt sokkal nagyobb figyelmet kapnak ezek a történetek. A legnagyobb hibájuk szerintem a figyelmetlenség. Rengeteg a helyesírási hiba - és itt nem arra az egy-két elütésre gondolok, ami mindenkivel előfordul -, a megfogalmazás a legtöbbször nagyon felszínes, vagy zavaros. Mindez valószínűleg annak köszönhető, hogy nincs kidolgozott dramaturgiájuk, még az író sem tudja, pontosan milyen történetszálat kövessen, és ez csapongó fejezeteket eredményez. Természetesen, tisztelet a kivételnek!

Próbálkoztam, igen. Sőt, jelenleg is ezzel próbálkozom, de a végeredménye leginkább az, hogy teljesen elfogy minden ihletem és mintha kényszerből írnám csak a sorokat. Így persze van, hogy az összes történetem írásával leállok rövidebb/hosszabb időre. Könnyebb, ha csak egy felé koncentrálok. Összeszedettebbnek érzem magam. Viszont egy idő után kell, hogy más szereplők felé fordítsam a gondolataimat, más világba csöppenjek. Ilyenkor félreteszem azt, amivel addig dolgoztam, és egy kis időre előveszek mást. Ha például minden nap más történethez kellene írnom, az nagyon zavarna. Ha mondjuk havonta kellene váltani, az már kevésbé.

Ha-ha, még nem, de már játszadoztam a gondolattal. Azért nem valósult ez még meg, mert a jelenkori problémáimat, szituációkat és élethelyzeteket egy utópikus világban nem feltétlenül lehet egy az egyben áthelyezni. Pont azért írok, hogy abban az elképzelt világban minden máshogy alakuljon, mint a való életben. Aztán persze, lehet, hogy lesz még olyan személy az életemben, akit a történeteim egyikében "véletlenül" ér egy csúnya baleset. xD