Sziasztok Fecnikukkolók!

Minden családnak vagy baráti társaságnak megvannak a saját hagyományai. És itt most nem a karácsonyi ünneplésre gondolok, hanem olyasmikre, mint például, hogy minden évben együtt nézitek augusztus 20-án a tűzijátékot.

Nos, nálunk is él egy ilyen szokás, ami már több, mint tíz éve tart apukám és az irigylésre méltóan összetartó baráti társasága jóvoltából: minden év február első hétvégéjén elmegyünk hétvégére Kardosfára.

Mi ebben a pláne?

Nos, hallottátok már azt a kifejezést, hogy wellness disznóvágás? :D

Tudom, tudom, mindenki röhögőgörcsöt kap elsőre, mikor meghallja, és nem, NEM a szegény disznó kerül a jakuzziba! xD Viszont elismerem, hogy azért ez némi magyarázatra szorul.

Nos, ezen a csodás hétvégén egy hotelben szállunk meg, ami az isten háta mögött, az erdő közepén található. Nincs net. Elvétve van térerő. (Oké, hazudok, mert idén már volt saját wifi, de ez annyira csodaszámba ment, hogy majdnem kételkedni kezdtünk benne, hogy jó helyen vagyunk-e.)

A legjobb kikapcsolódás egy hétvégére.

Azonban a baráti társaság nem elégszik meg annyival, hogy a wellness részlegen úszkáljon vagy szaunázzon, esetleg a környékbeli erdőben sétáljon egyet. Nem hát, hiszen nem vagyunk mi olyan nagyon úri gyerekek, úgyhogy belecsempésztünk a programra egy kis disznóvágást.

Aki akar pihen egy könyvvel a medence mellet - jelen! -, aki pedig arra vágyik kimegy, és végignézi szegény állatka tortúráját.

Vicces kombináció, el kell ismernem, de minden évben alig várom, hogy február lehessen. Nem is barátok ők, családtagok, hiszen ha jobban belegondolok, a legtöbbjük végig nézte ahogy felnövök. Jó társaság, mesébe illő környezet, finom forralt bor, ínycsiklandozó ételek és egy kis wellness. Azt hittem, ezt a programot már nem lehet fokozni, néhány éve azonban bebizonyították, hogy tévedek.

El tudjátok hinni, hogy én, aki fékezhetetlen és hatalmas örömmel figyelem az égbolt minden csodáját, vagyok akkora mázlista, hogy egy CSILLAGPARK épüljön a szállodától körülbelül tíz perc sétányira?!

Bizony, a Zselici Csillagpark ott van a közelben, és idén volt szerencsém a planetáriumba is beülni. Nos, aki olvassa a Csillagtörténetek oldalam jelenlegi fő történetét, a Sagittariust, ő talán el sem hiszi, amit most mondok, de az igazság az, hogy én még soha életemben nem voltam planetáriumban! Bizony, nem is értem, hogy miért nem, de ezek után bakancslistám új tétele az lett, hogy Magyarország minden planetáriumába ellátogassak. :D

Idén pont gyönyörű hóesés volt azon a bizonyos hétvégén, ami bár téli álom világgá varázsolta a környéket, sajnos azt lehetetlenné tette, hogy meglessük a csillagokat. Ennek hiányában egy olyan "tárlatvezetésen" volt a csoport, ahol megmutatták a távcsöveket, elmondták mi a különbség a meteor és a meteorit között, továbbá néhány érdekes történetet is elmeséltek róluk. Az előadásmódban ugyan volt némi kivetnivaló, de én annyira izgatott és lelkes voltam, hogy ez számomra eltörpült a látottak és halottak mellett.

A program legutolsó részeként megnéztünk egy közel fél órás kisfilmet a planetáriumban. Nem volt olyan hatalmas terem, és az őszinteség kedvéért azt is bevallom, hogy a székek meglehetősen kényelmetlenek voltak, de amit ott láthattam.... TEJÓÉG! Könnybe lábadt a szemem, annyira letaglózott az egész.

Szinte levegőt venni sem mertem; féltem, hogy megtörik a varázs. Hirtelen olyan aprónak, borsószemnyinek éreztem nem csak magamat, de az egész bolygónkat, ami élettel telten kering egy végtelen univerzumban. Eltörpültem én és velem együtt a gondjaim is. Számomra nem rémisztő volt mindez, hanem felszabadító.

A csillagvizsgáló mellett építettek egy kilátót is, amelynek a tetejéről jól kivehető, hogy az épület mellé szétszórt farönköket nem találomra helyezte ki egy nem túl józan munkás, hanem valójában különböző csillagképeket mintáznak. Hab a tortán, hogy véletlenül a Sagittarius, vagyis a nyilas csillagkép is köztük van! ;)

Aki teheti, mindenképpen látogassa meg a helyet, mert ha nem is a csillagpark fogja lenyűgözni, akkor az eszméletlen környezet. Mindig fájó szívvel jövök el onnan, és talán egyetlen hétvége sem tűnik olyan rövidnek, mint február első hétvégéje.

Az erdő, a fák, a levelek, a friss levegő... Újra és újra rá kell döbbennem, hogy én ilyen környezetben érzem magam igazán szabadnak.

Te, kedves Olvasó, voltál már planetáriumban? Esetleg jártál már a Zselicben? Van kedvenc kirándulóhelyed?