Sziasztok!

Régóta adós vagyok néhány olvasmányi élményem beszámolójával, úgyhogy szeretném most az egyiket bepótolni.

Őszinte leszek, miközben ezt a könyvet olvastam, szinte végig azon járt az agyam, hogy a fenébe fogok én erről spoiler mentesen mesélni. Hát, lássuk, hogy sikerült.

John Marrs - The One - A tökéletes pár

Forrás: Pinterest

A tökéletes pár. Már a cím felkeltette az érdeklődésemet, elvégre ennek az elképzelése is meglehetősen abszurd. Alap hitem, hogy senki sem tökéletes, és nem is szabad másoktól elvárnunk, hogy azok legyenek. Persze, vannak jól működő kapcsolatok, na de tökéletesek, hááát, kételkedem. Viszonylag hamar kiderül azonban, hogy az író is hasonlóképpen gondolkozik, mint én.

Az alaptörténet arról szól, hogy létezik egy szolgáltatás, ami nagyon hasonló a ma is ismert párkereső weboldalakhoz, azonban mégis van egy lényegi különbség. Ugyanis ez a szolgáltatás a dnsed alapján határozza meg a számodra tökéletes párt. Ha az az illető is regisztrál, akkor máris jelzi a rendszer, hogy ti ketten bizony egymásnak lettetek teremtve. Teljesen mindegy, hogy eddig heteró voltál, ha most mégis egy azonos neműt dob fel neked a szolgáltatás. Teljesen mindegy, hogy házas életet élsz, gyerekeid vannak, ha kiderül, hogy a választottad bizony nem az, akivel a dnsed passzol. Lehet, hogy az egész addigi életed megváltozik, sőt talán el is kell dobnod, és egy díszes dobozba zárnod MÚLT felirattal, viszont cserébe azzal a személlyel töltheted a hátralévő éveidet, aki valóban a lelki társad.

Ugyanis az, hogy a dnsetek szerint egy pár vagytok, az azt jelenti, hogy már első látásra éreztek valamilyen vonzást, bizsergést, szikrát. Legalábbis egyeseknél. Vannak, akiknél beletelik egy kis időbe a kölcsönös szerelem kialakulása, de az biztos, hogy megtörténik és utána boldogan éltek, amíg meg nem haltok.

Érdekes elképzelés. Első regisztráló lennék, ha valóban létezne ilyen szolgáltatás, hiszen szerencsére vesztenivalóm nem sok lenne. Azonban a "minden tökéletes" alapfelállás hamar átfordul a történetben. Egészen bizarr párosítások alakulnak ki, amiket mi elejétől végigkövethetünk.

Öt szereplőn keresztül mutatja be Marrs az elméletét, és hol igazolja helyességét, hol bemutatja annak árnyoldalát. Akárhogy is, az olvasó akaratlanul is arra gondol újra és újra, hogy ő mit tenne az adott helyzetben. Elképesztő dilemmák elé állítja a szereplőit és ezzel együtt az olvasókat is. Ha még egyet is értünk egy-egy karakter döntésével, az író nem sokkal később már szembesít is annak következményeivel, amiktől már húzzuk is a szánkat.

Hát nem ilyen az egész élet? Nem ilyenek a párkapcsolataink is? Konkrét elvárásokat támasztunk magunkkal és másokkal szemben, aztán felháborodunk, ha nem azt kapjuk, amit "rendeltünk". Mit tehetünk ezután? Mit csinálunk azzal, amit végül kapunk? Mit kezdünk magunkkal, ha túlesünk a csalódottságon? Elfogadjuk, alkalmazkodunk, bevállalunk, kilépünk a régiből vagy megrekedünk benne? Sok kérdést felvetnek Mandy, Christopher, Jade, Nick és Ellie történetei.

Nem hazudok, mindegyik történet beteg egy kicsit a maga módját. Sőt, van, amelyik nagyon az. A végén már szinte nehéz volt eldöntenem, hogy melyik nyerheti el a legbetegebb címet, ám ettől volt izgalmas. Szürreális? Igen. Klisés? Néhol határozottan. Ám ennek ellenére is rabul ejt. Azért előnyös, hogy fejezetenként változik, hogy melyik főszereplő szemével láthatjuk ezt az új párkapcsolati szabályok szerint működő világot, mert így nem válik unalmassá egyik történetszál sem. Amikor kissé laposabbnak érezzük az egyiket, máris jön a másik, ahol éppen pörögnek az események.

Ha bármilyen kapcsolódási szálra vár az olvasó, akkor tévedni fog. A történetek közös pontja a dnsparod.com nevezetű oldal, ez indítja be mindegyikben a bonyodalmat, de azok mégis külön szálakon futnak. Az egyik személy szerelmi élete ugyan kihatással lehet a többire, dehogy melyikekre, azt már az olvasóra bízza az író, ami szerintem remek fogás John Marrstól.

Így, hogy eltelt már néhány hét azóta, hogy befejeztem a könyvet, nehéz megfogalmazni, hogy miért is volt az letehetetlen, de az volt. Magába szippantott, egyfajta folyamatos izgalmat, érdeklődést és feszültséget keltett bennem. Olyan érzés volt, mint amikor horror filmet nézel, nagyon jól tudod, hogy a következő pillanatban meg fogsz ijedni, próbálsz felkészülni, ám végül mégis megijedsz. Nos, ez a könyv nagyjából ezt az érzelmet váltotta ki belőlem.

Továbbá, megerősítést kaptam arról, hogy a tökéletes nem feltétlenül a legjobb.