Ritkán van a világon közel mindenki ugyanazon a véleményen, de megkockáztatom, hogy azt azért mindannyian elismerhetjük: a február még nagyobb szívás volt, mint a január. 2022 nem ismer kegyelmet, rendesen próbára teszi az emberiséget. Bárcsak mondhatnám, hogy álljuk a sarat, de nem akarok hazudni.

Sajnos a mostanában történtek miatt nem mondhatom, hogy ezúttal nem lesz a bejegyzésnek komorabb része, de amellé igyekeztem becsempészni néhány pozitív élményt is. Például egy lebilincselő könyv mindig jól jön, nem? Addig is, essünk túl a nehezén.

A hónap színe:

Nem szeretnék túl sokat beszélni arról az embertelen borzalomról, ami éppen történik körülöttünk. Nem élek tagadásban, nem dugom homokba a fejem, pusztán csak úgy gondolom, hogy már így is több, mint elegen fejtették ki a véleményüket ebben a témában.

Azt azonban elmesélem, hogy milyen volt legelőször hallani a háborúról. Háború. Még leírni csak mély döbbenettel tudom. Csütörtök reggel, amikor felébredtem, szokásomhoz híven bekapcsoltam a rádiót, hogy szóljon valami a háttérben a készülődés közben. Aztán elmondták, hogy a szomszéd ország legtöbb lakójának egészen máshogy indult a reggele. Ezután kezdtem el sírni. Nem túldramatizáltam, hanem egyszerűen csak olyan sok érzelem öntött el egyszerre, hogy ennyit nem tudott feldolgozni a szervezetem, ezért könnycseppek formájában kiadta magából. Legalábbis egy részét. Sírtam, mert nem értettem, hogy történhet meg ilyesmi 2022-ben. Sírtam, mert csalódtam az emberiségben. Sírtam, mert féltem. Sírtam, mert féltettem számomra teljesen idegen, de pont ugyanolyan ártatlan embereket. Sírtam, mert nem tudtam mást tenni, de ennyit muszáj volt.

A hónap szava:

SZABADULÁS

Nos, persze, néha csak úgy egyszerűen a saját világomtól, de ebben a hónapban sokkal megfoghatóbb dolgokat jelentett számomra ez a szó. A legfontosabb, hogy felmondtam a jelenlegi munkahelyemen. Alig fél éve dolgoztam ott, és ez a fajta gyors váltás egyáltalán nem jellemző rám, úgyhogy nagy adag félelem is van bennem, ugyanakkor mégis örülök, hogy meghoztam ezt a döntést. Megkerestek egy minden szempontból jobbnak tűnő lehetőséggel, amit ostobaság lett volna magamraerőltetett lojalitás miatt elszalasztani. Így tehát megszabadulok a munkámtól, ami szép lassan kiszorította belőlem a szakma iránti lelkesedésemet és nem utolsó sorban egy kolleganőtől, aki egyszemélyben megtestesítette számomra a stresszes munkahelyi környezetet. Bár vannak emberek, akiket kifejezetten sajnálok magam mögött hagyni, de hiszem, hogy ez a fél év pont azért kellett az életembe, hogy velük találkozzam és egy reményeim szerint hosszú távú kapcsolatot alakíthassunk ki. Mostanában sokszor eszembe jut az a mondás, hogy minden ember, akivel valaha találkozunk hatással van ránk és mi is rájuk. Ahogy telnek az évek egyre igazabbnak érzem ezt a mondatot.

A legjobb film/sorozat, amit láttam:

UNCHARTED / OUTER BANKS

A legjobb könyv, amit olvastam:

STEPHEN KING: BILLY SUMMERS

Mit tanultam ebben a hónapban?