Azért köszi, 2020!
január 02, 2021 |
| Forrás: canva.com |
Kedves 2020!
Sokan utálnak. Joggal. Volt, amikor én sem vágytam másra, csak arra, hogy múlt időben beszélhessünk rólad. Igen, tudom: már véget értél. Mégis olyan mély sebet ejtettél a világunkon, hogy egy levakarhatatlan heg maradt utánad, ami örökre emlékeztetni fog minket mindenre, amit át kellett élnünk: ajtókat zártál be és még az ablakot is elfelejtetted nyitva hagyni. Fájdalmat okoztál, sőt mi több, változást - pedig tudod, hogy azt milyen nehezen viseli az emberiség!
Sorolhatnám még, de tudod mit? Azt hiszem, minden létező szitokszót hallottál már, úgyhogy valami mással próbálkoznék: hálát szeretnék mondani. Sok dolgot tanultam tőled, amikre nem lett volna lehetőségem, ha nem kapok néhány pofont. Szóval nem, nem akarlak sem szidni, sem elfelejteni. Leckéket és tanulságokat adtál nekem, amik nélkül ma valószínűleg kevesebbnek és boldogtalanabbnak érezném magam.
Köszönöm, hogy megmutattad, hogy nemet mondani nem rossz dolog, sőt, szükséges, ha őszintén önazonos akarok maradni. És nem arra gondolok, amikor nemet mondok a hasábburgonyára és salátát kérek köretnek. Én most azokra a kegyetlen, fájdalmas, mégis szükséges és felszabadító nemekre gondolok, amiket emberi kapcsolatokra kell véglegesen kimondanunk. Nemet arra, ami szomorúságot és fájdalmat okoz, vagy egyszerűen csak azt az érzést, hogy "ez nem én vagyok".
Ezért köszönöm azt is, hogy erőt adtál ahhoz, hogy önmagam merjek lenni. Senki és semmi kedvéért nem fogok többé olyat mondani és olyat tenni, ami miatt úgy érzem, hogy saját magamat csalom meg. Igen, ez azt is jelenti, hogy vállalom az összes rossz döntésemet - biztos temérdek lesz még! Vállalom a véleményemet, még ha egyedül is maradok vele. Vállalom az igeneket és a nemeket és főleg a változtatás jogát arra, hogy néha egyikről áttérjek a másikra. Nem hazudok: ezer és ezer hülyeséget fogok még csinálni, de mindet úgy, ahogy én akarom, és nem befolyásol vagy mondja meg más, mit csináljak.
Köszönöm, hogy figyelmeztettél: a saját mentális és lelki egészségem másoké elé helyezése nem önzés, hanem alapvető hozzávalója a boldog életnek. Akinem ez nem tetszik vagy nem érti meg, ő csak visszahúz az önbizalomhiányba és úgy általában a bizonytalanságba.
Köszönöm azt az életre szóló leckét, amit talán a legfájdalmasabban tanítottál meg: ha valaki elárul és elveszíti a bizalmamat, nem feltétlenül kell második esélyt adnom, hanem meg kell tanulnom elengedni. Te tanuja voltál, amikor adtam új esélyt akkor is, amikor minden porcikám tiltakozott ellene. Miért? Mert azt hittem, ettől jobb ember leszek, hogy ettől könnyebben megy majd a felejtés és a megbocsájtás. Tudod, mert így majd én leszek rendes. Mikor lettem úgy igazán jobban? Amikor nem érdekelt már, hogy mások rendesnek látnak e vagy sem, hanem rájöttem, hogy nem a fájdalmat, hanem a fájdalom okozóját kell elfelejtenem és saját magamnak megbocsátanom.
Köszönöm, hogy egy független, segítő társsal karöltve elfogadtattad velem, hogy az előző gondolatok miatt nem vagyok rossz ember.
Köszönöm, hogy szóltál, hogy jobban ügyeljek a testi egészségemre is és igenis menjek normális dokihoz, ne érjem be az "olcsóbb megoldással". Bár nem volt egyszerű menet, de végső soron így történhetett meg az, ami már régen nem: remekül érzem magam a bőrömben!
Köszönöm, hogy felnyitottad a szememet azzal kapcsolatban, hogy mennyit érek a munkahelyemen és arra, hogy van, ami nem tarthat örökké.
Köszönöm, hogy emlékeztettél, hogy van az életemben őszinte barátság, bármilyen változás is törétnik - vagyis arra, hogy van, ami tényleg örökké tart.
Köszönöm a merészséget és nyitottságot, amikkel az új kapcsolatok felé fordulok és szintén örök hálám, hogy bebizonyítottad, hogy néhány csalódás még nem a világ vége és van más megoldás is a kezelésükre, mint az, hogy depressziósan ücsörgök a lakásomban egy doboz fagyival az ölemben.
Köszönöm, hogy gyengéd voltál velem, amikor rájöttem, hogy a kreativitást, az ihletet, az írást és az olvasást nem lehet erőltetni, kicsikarni magamból a szeretetüket. Igenis van, hogy szünetet kell tartani és ezzel semmi gond. Ha valami, a "Lassíts le, tarts szünetet!" üzenet tényleg átjött, köszi, 2020!
Volt, akit elvettél tőlem, így azt nem mondhatom, hogy szerettelek. Ugyanakkor olyan sokat tanítottál, hogy el kell ismernem: tisztellek.
Így, végezetül, meg kell köszönnöm az összes nevetést és sírást, sebet és simogatást, mert a végeredményt, ezt a jelent, amit teremtettél számomra, pont olyan őrültnek szeretem, amilyen.
 |
| Forrás: canva.com |
0 megjegyzés