Cassandra Gale egész életében tudta, hogy nem tartozik az emberek közé. Úgy nevelkedett, hogy ezzel nagyon is tisztában legyen.

Sagittarius volt. Egy olyan csillag leszármazottja, aki úgy döntött, hogy lelkét és erejét egy emberi testbe költözve hasznosítja tovább. Kinézetüket tekintve egy Sagittarius sem tért el az emberektől, csupán egy apró, tetoválásnak tűnő jel, egy csillag felé mutató nyíl árulkodott valódi énjükről.

Ám nem tagadhatta, hogy egy Bukott távoli rokona volt, és ereiben ott csörgedezett ősének tudása és képessége. Az emberekénél gyorsabb reflexei és kiélezettebb érzékszervei voltak, de ezek sem múlták felül szívét, amely minduntalan afelé a faj felé húzta, amelynek világában élt.

Egy Sagittarius nem szívesen vegyül Kívülállókkal, Cassy legjobb barátnője, Terry mégis az volt. Teljesen szokatlannak minősült, hogy Cassy pizsamapartira jár és az sem volt véletlen, hogy titokban nézte a Disney meséket. A Sagittarius gyerekek – más néven Csillagifjak – a saját népük legendáit hallgatva aludnak el éjszakánként és nem igénylik a Kívülállók világához tartozó dajkameséket. A lánynak komoly szócsatákat kellett vívnia szüleivel, hogy ne csak a Sagittariusok által elismert Tanító Mestertől kapjon leckéket, hanem a Kívülállók által felügyelt iskolából is. Ám Cassy legjellemzőbb tulajdonsága a makacsság mellett a kitartás volt. Ha ő valamit eltökélt, mindent megtett, hogy célját elérje.

Cassy Gale tehát két külön világban alakította ki saját életet, és bokros teendői között fel sem merült benne, hogy olyan határvonalon egyensúlyozik, amelyről előbb vagy utóbb az egyik oldalra fog esni és akkor meg fogja ütni magát. Nagyon fájdalmasan.

Ám természetes, hogy közel húsz évesen sem ember, sem bármilyen lény nem aggódik a múlandóság és a sebesülések miatt. Az ereikben fortyogó energia következtében megállíthatatlannak érzik magukat. Világmegváltó ötleteiket szilárd meggyőződéssel viszik előre és bizony van, hogy gondolataik nyomán a világ meg is változik.

Cassy úgy vélte, az ilyen ambíciók egyenlőre várhatnak. A Vizsga után másról sem fog szólni az élete, csak a tudatlan világ múlékony békéjének és fel sem ismert nyugalmának a védelméről. Egy Sagittarius számára ugyanis a Vizsga jelentette a start mezőt, ami után már a valódi élete kezdődik. Minden huszadik életévét már betöltött Sagittariusnak kötelező részt vennie az elméleti és gyakorlati megmérettetésen. Ez jelenti a felnőtté válást. Ezt követően lesznek Csillagifjakból a Sagittarius nép teljes jogú tagjai.

A Vizsga eredménye alapján a nép vezetői, az Ősök bírálják el, hogy ki milyen szerepet tölthet be a saját társadalmukban. Cassy minden kétséget kizáróan tudta, hogy belőle Harcos lesz. Bár Tanító édesapja és Gyógyító édesanyja minduntalan már irányba szerették volna terelni, idővel be kellett látniuk, hogy lányuk más életet választott magának. Betéve tudta az összes hősről szóló regét és még a seprűnyéllel is harcmozdulatokat gyakorolt.

Épp ilyen eltökéltséggel győzködte szüleit arról is, hogy Kívülállók iskolájába szeretne járni. Cassynek meggyőződése volt, hogy ha az emberiség védelmére esküszik majd fel a Vizsgán, akkor talán nem ártana minél jobban megismerni őket. Végül aztán Anthony és Celestine Gale megállapodtak abban, hogy Cassy beiratkozhat a kisváros, Green Village gimnáziumába. Úgy vélték, az általános iskolában még túl nagy lenne a kockázata annak, hogy lányuk kifecsegi népük titkát, de tinédzserként remélték van annyi sütni valója, hogy erre figyeljen. Nem kellett csalódniuk.

Cassy négy éven keresztül járt a helyi gimnáziumba és igazi kiléte mindvégig rejtve maradt osztálytársai és tanárai előtt is. Szülei remélték, hogy ezzel a pár évvel Cassy megelégszik, kamaszkori lázadása enyhül az érettségi megszerzése után, és végre csak a Vizsgára való felkészülésre fog koncentrálni. Bár ezt soha nem vallották be hangosan, titkon abban is bíztak, hogy ez idő alatt lányuk ráébred arra, hogy a Sagittariusok miért nem barátkoznak Kívülállókkal.

Tévedtek. Anthony és Celestine ugyanis nem gondolt egy apróságra, ami azonban az egész elképzelésüket romba döntötte. Őt hívták Terry Freemannek. Az energiabomba, örök optimista és rendkívül cserfes vörös hajú, langaléta lány szikra volt Cassy életében. Megismerkedésük után minden sokkal izgalmasabbnak és érdekesebbnek tűnt a Kívülállók között, hiszen Cassynek ez a világ jelentette az ismeretlent, az újat.

Így tehát nem mondhatjuk, hogy túlságosan meglepő fordulatnak számított, amikor Cassy bejelentette, ő bizony egyetemre megy. Mivel szülei a gimnazista évek alatt láthatták, hogy lányuk valóban megbízható, és szorgalmasan végezte Sagittarius tanulmányait is a Kívülálló leckék mellett, ezért nem az egyetemi tanulmányok elvégzésével volt a probléma. A fő gondot az jelentette, hogy Green Village-ben nem volt felsőoktatási intézmény. Pandorában található a Gale család farmjához legközelebb eső egyetem.

Pandora ugyan korántsem nevezhető világvárosnak, Green Village-hez képest mégis nagy változást jelentett. Volt külvárosi része rendesen karbantartott kertes házakkal és a központhoz közel elhelyezkedő, sűrűn egymás mellett álló társas és emeletes házak rengetege sem hiányzott. A város szívében egy hatalmas park kapott helyet, ami tele volt zegzugos kis ösvényekkel, tágas szabadterületekkel, sportpályákkal és még egy kisebb csónakázótavat is kialakítottak a park déli részén. Cassy évente egy-két alkalommal ellátogatott ide szüleivel és Terryvel, de ahogy szülei rávilágítottak, az teljesen más, mint az, hogy oda is akar költözni.

- A városokban több az ember, így tehát több a gonosz is – vélekedett apja, aki hajthatatlan volt ebben a kérdésben.

Cassy javára írható, hogy a Pandora Egyetem Csillagászati szakára adta be titokban jelentkezését, ami érthető módon a Sagittariusokhoz legközelebb álló tudományos területnek számított. Azonban Anthony és Celestine csak azt a részt hallotta meg, hogy titokban jelentkezett.

A felháborodásuk hatalmas volt és Cassy határozottan állította, hogy a Gale család történelmének legnagyobb vitája kerekedett ebből a kérdésből. A lánynak az volt a szerencséje, hogy egy teljes nyarat kapott megbékíteni szüleit. A kezdeti ellenkezést sikerült megtörni ésszerű érvekkel, és a nyár vége felé Cassy azon kapta magát, hogy már nem az a beszélgetés tárgya, hogy mehet e egyetemre, hanem hogy miképpen oldhatnák meg, hogy a városban biztonságban legyen.

Egy rettenetes héten keresztül a szülők azt mérlegelték, hogy visszaköltöznek a városba és akkor az egész család együtt maradhat, de szerencsére az alaposabb tervezgetésnél arra jutottak, hogy a farmot nem érdemes feladni. Cassynek egyébként sem a diploma megszerzése volt a fő célja, hanem a tapasztalatszerzés. Azért akart egyetemre menni, hogy a Vizsgáig még annyit megtudjon az emberi természetről és szokásokról, amennyit csak lehet. Márpedig ő hamarosan betölti a huszadik életévét, így az egyetemen csupán egy évet maradhat.

Miközben ehhez hasonló elmélkedésekbe bocsátkoztak minden közös vacsora alkalmával, Cassy a nyár derekán megkapta az értesítést a felvételi eredményéről. A jelentkezésnél levelezési címnek Terryét adta meg, hiszen akkor még álmaiban sem mert arra gondolni, hogy szülei egyáltalán fontolóra veszik a kérését.

- Itt van, itt van! – lelkendezett hangosan a telefon másik végén Terry. Cassy szinte látta maga előtt, ahogy a lány az ágyán ugrál izgatottságában.

Folyton ez történt. Terry lelkesedése fél perc alatt átragadt Cassyre és őt is magával rántotta. Néhány óra múlva már közösen ültek Terry almazöld szobájának közepén. Egyszerre tépték fel a kapott levelüket és hangosan olvasni kezdték:

- Gratulálunk, Ön felvételt nyert a…

- ÁÁÁÁ! – A levél tartalmából azóta sem derült ki sokkal több, mert a két lány teljesen elvesztette a kontrollt önmaguk felett már az első pár szót követően.

Cassy mindig irigyelte Terry és szülei kapcsolatát. Jelen volt akkor is, amikor Terry közölte a jó hírt, és szemtanúja volt annak, hogy mekkora örömöt jelent ez számukra. Terry szüleié volt Green Village egyetlen csillagvizsgálója. Az egyetemről is gyakran jöttek ide a hallgatók, hiszen itt nem zavarta őket annyira a város ezernyi apró fénypontja. Terry sosem lelkendezett úgy a csillagászatért, mint szülei, de ebben a közegben nevelkedett, így eszébe sem jutott, hogy talán más életutat is választhat ennél. Ez volt az első közös pont benne és Cassyben. Ebből épült ki az alap, amelyre barátságuk támaszkodott.

Cassy imádott abban a csillagvizsgálóban lófrálni, de még jobban szerette hallgatni Terry hétköznapi gondokról szóló csacsogását. Így ő is elhitette magával pár röpke perc erejéig, hogy csak egy egyszerű ember, egyszerű problémákkal és általános életúttal. Ezt soha nem merte elmondani még a szüleinek sem. Egy Sagittariustól ez már a szokatlannál is több volt.

Így jutott tehát el ehhez a pillanathoz. Épp Terryvel akartak moziba menni, amikor édesanyja telefonált, hogy menjen haza, mert vendégük lesz. Cassy ennél jobban nem is lepődhetett volna meg. Sagittariusként szülei nem igazán barátkoztak Kívülállókkal, a környéken pedig csak egy hozzájuk hasonló család élt, Cooperék. Ám az ő látogatásuknak közel sem lett volna akkora hírértéke, hogy Celestine azonnal hazaparancsolja lányát.

Cassy kénytelen-kelletlen felült egy buszra Green Village központjában. Miközben a kátyúktól foltos aszfalton végig száguldó fehér buszon zötykölődött, eszébe jutott egy pár évvel ezelőtti emlék. Nem sok tapasztalata volt ennek a közlekedési eszköznek a használatában, így első gimnáziumban töltött napján le is késte azt. Előre rettegett attól, hogy szülei mit szólnak majd, ha nem ér haza időben, úgyhogy futásnak eredt.

Cassynek az emberek között folyamatosan kordában kellett tartania az erejét és ügyelnie rá, hogy ne csináljon semmi rendkívülit. Így felszabadító érzés volt számára, amikor megszabadulhatott ezektől a béklyóktól. Ügyelt rá, hogy olyan területen fusson, ahol senki nem veszi észre. A buszt bőven a háta mögött hagyta, lábával nagy port kavart fel a szántóföldeken. Szinte repült, legalábbis Cassy úgy érezte. Amikor belegondolt, hogy a Vizsga után elkezdheti a Harcos kiképzéseket és ereje csak nőni fog, szinte beleszédült. Már most megállíthatatlannak érezte magát, fel sem tudta fogni milyen érzés lesz, ha kétszer ilyen gyorsan száguldhat majd. A mámoros érzés figyelmetlenné tette, és túl későn vett észre egy nagyobb követ. Csúnyán megsérült. Egy életre megtanulta, hogy minél nagyobb a lendület, annál nagyobb lesz az esés.

Persze egy nap elég volt hozzá, hogy sérülései begyógyuljanak, de szülei rendesen leszidták. Nem elég, hogy bármelyik Kívülálló megláthatta, majdnem a nyakát is kitörte. Márpedig egy Sagittarius sem épülhet fel a halálból.

Azóta már bölcsebb lett, ha másban nem is, hát a tömegközlekedés használatában mindenképpen. Mikor a busz megállt a Gale farmnál, búcsút intett a sofőrnek, Maxnak, majd átlagos tempóban elindult a családi házhoz.

Green Village lakói leginkább a mezőgazdaságból éltek, így a kisváros környékén számos kisebb-nagyobb farm terült el. A Gale farm nem tartozott a legnagyobbak közé, de a család igényeit bőségesen kielégítette. A nehéz vaskaputól egy almafákkal körülvett földút vezetett a sötét, vastag gerendákból épült családi ház felé, amit széles tornác ölelt körbe. Bár a bevezető útról nem látszott, Cassy jól tudta, hogy a ház mögött édesanyja büszkesége, az illatozó, színpompás virágokkal teli kert húzódott. A ház előtt az út elkanyarodott balra, a vörösre festett pajta irányába. Az épület magas ajtaja, mint mindig, aznap is csukva volt. Az előtte elterülő pár soros szőlőkert már epekedve várta a szüret idejét.

Cassy séta közben elmélázva figyelte a jobbra elterülő legelőt, ahol Villám, Mennydörgés és Napfény szabadon vágtázhatott. Anthony Gale az alapján választotta a neveket a gyönyörű, fekete andalúziai lovaknak, hogy születésük napján éppen milyen volt az időjárás. Ezek után Betty a tehén igazán szerencsésnek mondhatta magát, amiért vele kivételt tett a családfő, mert amennyire Cassy vissza tudott emlékezni, az ő világra jöttekor nagy köd ereszkedett a környékre. A számukra kialakított istálló ajtaja tárva nyitva várta, hogy lakói elvonuljanak éjszakára.

Mivel Cassy nem iparkodott túlságosan, negyed órába is beletelt, mire a tornáchoz ért. Észrevette, hogy a ház oldalánál a családi furgon mellett egy jóval elegánsabb, sötétített üvegű, fekete dzsip parkolt. Ebből csupán arra sikerült következtetnie, hogy egészen biztos, hogy nem Cooperék jöttek át.

Éles hallásának köszönhetően már a tornácról meghallotta a konyha irányából érkező ismeretlen férfi hangját. A szavait még nem tudta tökéletesen kivenni, de hangszín alapján hétköznapi, egyszerű baráti csevegésnek tűnt. Mielőtt belépett volna a házba, Cassy a terasz végében pihenő örökbefogadott keverék kutyához, Baileyhez lépett, majd megvakargatta a füle tövét. Bailey lustán intett egyet a farkával, majd elfordult, hogy tovább folytassa a délutáni sziesztáját. Elődje, Lucy egy hiperaktív beagle volt, így a két eb nem is különbözhetett volna ennél jobban. Cassy kiskorában sokat kergetőzött Lucyval, de Bailey valószínűleg értetlenül nézett volna a lányra nagy barna szemeivel, ha elkezdett volna körülötte futkározni.

Magára hagyva Baileyt, Cassy belépett a házba. Az otthon melege üdvözlően körülölelte őt. A napsárga falak, a sötét fa gerendák és az a kis rendetlenség, ami igazán otthonná tesz egy házat, mind megnyugtatóan hatott a lányra. Bár hónapok óta azért kardoskodott, hogy elköltözhessen innen, azt egy percig sem kérdőjelezte meg, hogy az igazi otthona örökké ez a farm lesz.

Cassy felakasztotta a táskáját egy ismeretlen zakója mellé, kibújt a piros edzőcipőjéből, majd követve anyja hangjának csilingelését, belépett a konyhába.

- Örülök Patrick, hogy a humorod semmit nem változott.

- Ahogy a te szépséged sem, Celestine – bókolt egy mély, rekedtes hang.

Cassy épphogy belépett a helységbe, érzékeny orrát azonnal megcsapta a kamilla jellegzetes illata. Celestine éppen teát töltött a konyhaasztalnál ülő férfinak, aki láthatóan nagyon lelkesen osztott meg egy történetet Cassy apjával. A furcsa hármas úgy tett, mintha észre sem vették volna Cassyt, holott a lány biztosan tudta, hogy legalább tíz perce tudjátok, hogy a farmon van. Cassynek még sokat kellett tanulnia ahhoz, hogy olyan kifinomultak lehessenek az érzékszervei, mint nekik.

Alig pár másodpercig játszhatta el, hogy láthatatlan, aztán édesanyja köszöntötte és kérte, hogy foglaljon helyet ő is az asztalnál. Cassy maga sem tudta, hogy miért, de az idegen jelenléte a házban idegesség tette. Ugyan próbálta ezt leplezni könnyed mozdulataival, de gyorsan dübörgő szíve sajnos elárulta.

Cassynek ekkor nyílt először alkalma jobban szemügyre venni a vendéget. Arca kissé barázdás volt és erősen kopaszodott már. Mindezekből könnyen következtetni lehetett volna korára, ám fizikuma ezt meghazudtolta. Széles vállai és erős felsőteste bizonyítékul szolgáltak sportolói múltjára. Cassynek felrémlett egy kiskori emlék, amiben ő szerepelt, igaz kevesebb ránccal és több hajjal. A lány tudta, hogy ki ül vele szemben. Patrick William. Mindenkinek ismernie kellett őt, hiszen ő volt a Pandora Központ Vezetője és egyben Tanító Mestere is.

Minden, a Sagittariusok számára fontos városban létezett egy Központ, ahol a nép tagjai mindig menedékre lelhettek. Egy hely, ahol bölcs és tapasztalt Mesterek segítették a városban és annak környékén élőket. Pandora pont az egyetem miatt volt jelentős, ugyanis az intézet egyik alapítója maga is Sagittarius volt.

Cassy akkor találkozott Patrickel, amikor édesapja elment az akkori Központba, hogy könyveket kérjen kölcsön a Vezetőtől a lánya oktatásához. Cassy tanulhatott volna a Központban is Patrick útmutatásait követve, de mivel Anthony nagy tiszteletnek örvendő Tanító volt, ezért abba a kivételes helyzetbe került, hogy magántanulóként a farmon maradhatott. Legalábbis addig, amíg a lány meg nem makacsolta magát, és el nem ment Kívülállók közé tanulni. Többek között Patrick engedélye is szükséges volt ahhoz, hogy mindez megtörténhessen.

- Emlékszel Patrickre kislányom? – kérdezte Anthony Cassytől, ám költői kérdésnek szánhatta, mert nem hagyott időt a válaszadásra. – Régen volt már, hogy találkoztatok.

- Örvendek – biccentett a lány Patrick felé.

- Szintúgy. Nagyon sokat változtál kedves Cassandra.

- Cassy – javította ki automatikus Patricket, majd finomított valamennyit a válaszon. – Kérem, mindenki csak Cassynek szólít.

- Mekkora szerencse, hogy én nem vagyok mindenki – kacsintott a férfi. Bár Anthony és Celestine a Vezetővel együtt kuncogott a megjegyzésen, Cassy úgy érezte inkább erőfitogtatás volt, mint tréfa. Oké, vettük a lapot, te vagy a főnök!

Cassy várta, hogy erőltetett kacarászásuk véget érjen, de már kezdte unni a bájvigyort. Apja ismerte őt, úgyhogy megköszörülte a torkát és gyorsan a kezébe vette az irányítást, mielőtt Cassy tette volna.

- Nos, Cassy, Patrick azért látogatott el hozzánk, mert a segítségét kellett kérnünk. – Cassy aggódni kezdett apja kijelentésén, hiszen azon túl, hogy Anthony nagyon bölcs volt, kellőképpen makacs is. Egy olyan esetet sem lehetett felidézni, amikor Anthony Gale segítséget kért volna valakitől.

- Valójában – vette át a szót Celestine, miközben ő is helyet foglalt az asztalnál -, elsősorban neked nyújt segítséget.

- Nekem? Mégis miben? – Cassy nem tudta elrejteni döbbenetét. Az érzelmek elrejtésében volt még hova fejlődnie. Ösztönösen tarkójához kapott, ahol az ő Sagittarius jele volt. Önkéntelen mozdulat volt ez a részéről mindig, amikor ideges lett.

Igazából maga sem tudta, hogy mitől rémült meg ennyire. Patrick a Vezetőjük volt, ami tulajdonképpen annyit jelentett, hogy a védelmezőjük. Biztosan semmilyen ártó szándéka nem volt, mégis Cassy valahogy úgy érezte, bármit is mondanak ezután, az változást jelent számára. 

Sorsfordító változást.