Az utóbbi hetekben nagyon eltűntem, és bár ennek több oka is van, én ezek közül a legjobbat szeretném nektek elmesélni: megint elutaztam egy csodálatos helyre!

Bátran kijelenthetem, hogy mára már hagyománnyá vált az októberi családi hosszú hétvégés "nyaralásunk". Tavaly nagyon színes és kalandos élményekkel gazdagodtunk Lisszabonban, amiről nektek is írtam egy hosszabb bejegyzést. Aki esetleg nem olvasta, vagy csak szeretné felfrissíteni az emlékezetét IDE kattintva nyugodtan megteheti. :)

Ezúttal északabbra mentünk, az én legnagyobb örömömre. Nem kérdés, hogy imádom a déli országokra kollektíven jellemző laza hangulatot. Azt, hogy kevés dolgot tartanak érdemesnek arra, hogy igazán aggódjanak miatta. Ez szimpatikus hozzáállás. Viszont amikor felmerül bennem az az évente előbukkanó, teljesen hajmeresztő gondolat, miszerint hol máshol tudnám elképzelni az életemet, akkor a szívem határozotton észak felé tekinget.

Így amikor idén kitűztük úti célunknak Brugget, akkor akaratlanul is nagy elvárások alakultak ki bennem.

Na oké, de hol a francban van Brugge?

Belgiumban van.

Előrebocsátanék egy javaslatot: nézzétek meg a 2008-ban bemutatott In Bruges című filmet! Magyarul - teljesen érthetetlen okból - az Erőszakik címet kapta, de higgyétek el, csak ez az elnevezés a szörnyű! Azon kívül, hogy személyes véleményem szerint Colin Farrell élete legjobb alakítását nyújtja, a film emellett tökéletesen bemutatja Brugge szépségét. Egyfajta házi feladatnak éreztem megnézni az alkotást még az indulás előtt, és nagyon jól tettem, mert csak fokozta bennem a várakozást.

Az utazásaim előtt szeretek néhány cikket elolvasni a célállomásról, hiszen mások tapasztalata, tanácsai segíthetnek abban, hogy saját utam még jobban sikerüljön. Akárhány írásba is ütköztem, úgy tűn az teljesen elfogadott tény, hogy Brugge egy tündér város. Ezt ezzel a bejegyzéssel én csak megerősíteni tudom.

A Blabla nevű, számunkra tökéletes elhelyezkedésű és kedves hangulatú hotelünk recepciósa segítőkészen egy térképet nyomott a kezünkbe érkezésünk után egy perccel. Megmutatta, hogy Brugge minden látnivalója a központi részen helyezkedik el, amit körbeölel az óceánból idáig felvezetett folyó. A víz így Brugge városán belül egy tojás alakot formál. A hölgy elmondása szerint azok, akik egy napra érkeznek, a tojás "közepét" tekintik meg, mert az elsődleges - vagyis a legjobban promotált - látnivalók mind ott vannak egy rakáson. Viszont mivel mi három napra érkeztünk, ajánlotta, hogy a külső részhez is látogassunk el - amit mi természetesen egyből tojásfehérjének neveztünk el.

Ilyen útmutatásokkal indultunk el felfedezni a várost. Brugge egyből belopta magát mindannyiunk szívébe. Nem volt nehéz rájönni, miért is használja mindenki a mesebeli jelzőt rá. Az egymás mellé szorosan épülő keskeny, magasba törő házak és a csipkézett tetejük ámulatba ejtő látványt nyújtanak. Némelyik valóban olyan apró bejárattal rendelkezett, hogy egyszerűen nem tudtál másra gondolni, mint arra, hogy itt valóban csak manók vagy tündérek élhetnek. Azt hiszem, ez adja meg igazán a város báját.

Tudni kell, hogy Brugge többek között azért híres, mert itt maradtak meg eredeti formájukban a legrégebbi épületek. A világháborúk persze Belgiumot sem kímélték, de Brugge még országon belül is annyira kívül eső rész - ráadásul már veszélyesen közel van az Egyesült Királysághoz is -, hogy az itteni épületek többnyire megúszták. Sok házra ki volt írva nagy számokkal, hogy melyik évben épültek, és mi csak lestünk, hogy milyen jó állapotban vannak a korukhoz képest. Én nagy kíváncsisággal kutattam nagyjából minden épület esetében, hogy mikori is lehet, de a legrégebbi, amit felfedeztünk az 1608-as dátumot viselte. 

Belgium lényegét össze lehet foglalni három szóban: csokoládé, sör és sült krumpli. Ezek természetesen a mi utazásunkat is végigkísérték. Minden harmadik üzletből tömény csokoládé illat szállingózott felénk, minden étterem ital kínálatának legnagyobb részét a különféle sörök foglalták el, továbbá nem volt más köret egyetlen ételhez sem, csak saláta és sült krumpli. Merem állítani, hogy Bruggeben ittam életem eddigi legfinomabb meggy sörét és ettem a legfinomabb étcsokiját! És itt egy apró tanács: ha szeretnénk elkerülni a pincér értetlenkedő, már-már megbotránkozó tekintetét, akkor semmiképp se kérjünk citromot a sörhöz! Lehet, hogy a hazai belga sörökhöz szívesen adnak, de ahogy a felszolgáló nevetve felvilágosított minket: a belga sör olyan jó, hogy ahhoz nem kell semmi más.

És ha már az éttermeknél tartunk, muszáj megemlítenem, hogy ismét micsoda szerencsénk volt a

legtöbb pincérrel. Sokszor tapasztaltam már - bár első sorban déli országokban -, hogy nagy szeretettel és odafigyeléssel fogadják a vendégeket. Mindig elmondják azt a néhány magyar szót, amit megtanultak a sok turista kedvéért, és ez bármennyire is klisé, nekem jól szokott esni. Bruggeben egyáltalán nem számítottam ilyesmire. Itt nem divat az, hogy az étterem ajtajában álljon valaki és az utcáról csábítsa be a vendégeket. Olyan ízléses vendéglők vannak, hogy már maga a dekor be fogja csábítani az éhes arra tévedőt. Viszont ennek ellenére is sikerült két olyan pincérrel is találkoznunk, akivel Magyarországról is tudtunk pár szót váltani. Első ebédünk - ami alatt én kipróbáltam a sült krumpli mellett tradicionálisnak számító fehér boros kagylót - alkalmával a pincér egy nehézkes étel rendelést követően rákérdezett, hogy honnan érkeztünk. Kevés magyar jut el Bruggebe, és valószínűleg az akcentusunk nem volt annyira megszokott számára. Mikor elmondtuk, hogy magyarok vagyunk, kiderült, hogy ő is járt már a csodás országunkban, majd kellemes, pár mondatos csevegés következett hazánk híres boraiból és a - szerinte - ihatatlanul erős
pálinkáról. Hiába, a pálinka mindig előkerül. A másik hasonló eset pedig pont az utolsó vacsoránk alkalmával történt: a pincér kihallotta a beszélgetésünkből a "köszönöm" kifejezést, és odajött, hogy elújságolja, hogy a barátnője magyar, és gyorsan felsorolta az összes szót, amit csak el tudott mondani a bonyolult nyelvünkön. Akármilyen apróság is ez, mindig feldobja a kedvem, hogy hazánk különlegességét külföldi személyek is elismerik. Felüdülés ezt tapasztalni azok után, hogy itthon másról sem hallani csak arról, hogy minden második ember elhagyja országunkat.

Az ott töltött három nap bőven elég volt ahhoz, hogy még a kötelezőn túli érdekességeket is megnézzük a városban. Mint azt megtudtuk, a legtöbb ide tévedt kiránduló maga is belga, és egy, maximum két napra szoktak érkezni. Mi úgy voltunk vele, ha már ennyit utazunk, akkor nézzük meg alaposan a várost, és azt hiszem, ennek maximálisan eleget is tettünk.

A városba érkezésünk kalandosabban indult, mint az eddigiek, de végül komolyabb problémák nélkül sikerült eljutnunk a brüsszeli reptértől Brugge városába. Tudni kell, hogy a repülőtér úgy van kialakítva, hogy annak aljában van a vasút is. Így csupán néhány emeletnyit kellett lefelé mennünk lifttel, és hirtelen a reptérről máris a vasúti sínek mellé kerültünk. Másfél órás vonatozás után érkeztünk meg úti célunkhoz. Hazafelé egy másik reptérről indultunk, ahová szintén másfél órás buszozással jutottunk el. Én élvezem a tömegközlekedést is, úgyhogy különösebben nem zavart, de tény, hogy Brugge nem a legkönnyebben megközelíthető hely.

A számomra legemlékezetesebb látnivalókat/programokat az egyszerűség kedvéért pontokba szedtem nektek:

Persze ezeken túl is sok érdekességet láttunk, mint például a "tojásfehérje" szélén található szélmalmok, a St Salvator Katedrális, egy sör gyár, ahonnan a föld alá rejtett csöveken át megy a frissen készített ital és természetesen azok a ki**ott hattyúk is rendületlenül a városhoz tartoznak. Ezekről még mutatok nektek pár képet. :)

Brugge mindenképpen csodás, és kívánom, hogy legalább egyszer mindenkinek lehetősége legyen felfedezni. Mivel valóban kisváros, és szerintem minden látnivalóját érintettük, nem hiszem, hogy a közeljövőben ismét eljutok oda. Egyrészt azért mert belga, vagyis irdatlanul drága egy magyar ember pénztárcájához mérve, másrészt azért, mert jövőre új helyek felfedezése van beiktatva! ;)

Ha kíváncsiak vagytok további részletekre vagy képekre, akkor jelezzétek bátran itt lent, hozzászólás formájában. :)