Az erősödő napsütés, a virágillattól terhes levegő, az egyre hangosabb madarak. Ó, április, nagyon szerettelek!
A hónap színe:
A hónap szava:
SZABADULÁS
Szabadulás sok mindentől és mindenkitől, de talán a legfontosabb, hogy úgy éreztem, a lelkem tárta ki a szárnyait és repült szabadon oda, ahová csak akart. Talán az új munkahely, talán a sok elképesztő élmény, talán a több világos órát ígérő napfény az oka, nem tudom. Nem is érdekel. Most csak úszom az árral és örülök, hogy tudok örülni a meleg napsugárnak és a világoskék eget átszelő habos-babos felhőknek.
Persze, hazudnék ha azt mondanám, hogy minden szép és jó. A természet már nem csupán ébredezik, hanem köszöni szépen, ő most már nagyon is ébren van és vidáman tombol. Ennek a jelenségnek egyetlen hátulütője, hogy egyre kevésbé érzem magam jól a panellakás négy fala között, egyre kevésbé jövök haza szívesen és egyre jobban feléled bennem az elvágyódás. Ezen a perióduson minden évben átesek, szóval nem nagy meglepetés, de idén próbálom magam lekötni sok sétával. Meglátjuk, elég lesz-e.
A legjobb film/sorozat, amit láttam:
TRUE DETECTIVE
A legjobb könyv, amit olvastam:
SARAH J. MAAS: ÜVEGTRÓN SOROZAT
Mit tanultam ebben a hónapban?
Hans Zimmer pont annyira csodálatos, mint amilyennek gondolod. A tíz ezres nézőközönség ellenére is közvetlen hangulatot tud teremteni, tiszteli a zenészeit és imáááááádja a zenét, ami minden egyes mozdulatán jól látszik. Egy régi, bakancslistát tételem valósult meg azzal, hogy elmehettem a koncertjére és már most alig várom a következő alkalmat!
Nápolyban és környékén nyaraltam hó végén. RENGETEG mindent tanultam - magamról és az utazótársaimról is, de főként az olaszokról. Annyi mindent el tudnék mesélni ezzel kapcsolatban, hogy azt inkább egy másik, külön bejegyzésben fogom megtenni. Mindenesetre az biztos, hogy az olasz sofőrök nem normálisak!
Imádom a szakmámat. Tudtam, hogy valahol mélyen ez bennem van, de már régen szembesültem olyan lelkesedéssel és motiváltsággal, mint amit az új munkahelyemen érzek, hogy már el is felejtettem milyen.
Felismertem magamon, hogy egy film vagy sorozat megnézése, egy könyv elolvasása (még ha fantasztikus is), a sport, a főzés, de még a takarítás sem köt le annyira, mint régen. Valahogy minden olyan laposnak és fénytelennek tűnik. Lehet, ráférne egy tavaszi nagy takarítás az életemre. Ha leporolnék, felmosnék, kicsinosítanék minden polcot a lelki szekrényemben, akkor talán valahogy továbblendülhetnék ezen a vekengésen. Nem szeretem ha valaki vekeng. Azt meg különösen nem, amikor én csinálom ezt.
(A bejegyzésben látható képek forrása: Pinterest.)
