Pergamen Helyett

Olyan régen foglalkoztam már ezzel a kihívással, hogy már-már el is felejtettem! Most azonban teljesen váratlanul megtalált az ihlet, és egyből neki is álltam a 4. nap kidolgozásának.

Nagyon érdekes élmény volt megírni ezt a történetet, és ezentúl teljesen más szemmel fogok ránézni arra a bizonyos tárgyra, ami (vagy aki?? o.O) a főszerepet kapta az írásomban.

A feladat a következő volt:

NEGYEDIK NAP:

Keress random egy tárgyat, és írd meg az utazását addig, míg meg nem találtad!

Nos, olvassátok el ezt a kis mesét. A végén ígérem, lerántom a leplet a szereplőnkről, de azért kíváncsi vagyok, hogy olvasás közben hányan találtátok ki, hogy miről is van szó, úgyhogy ne kíméljetek: írjatok véleményt! :)

Jó olvasgatást!

✩

Nos, ahogy láthatjátok a legutóbbi utazásomból hozott emlék, ez a csodás képeslap adta az ihletet. Miért pont ez? Az íróasztalomnál ültem (kivételesen nem kicsavarodva a kanapén gépeltem...), és magam elé bambultam, hogy miről is kéne írnom, amikor gyakorlatilag rám kiabált ez a kis szemtelen, és követelte a főszerepet - én pedig megadtam neki. :)

A prágai utazásról szóló beszámolómat egyébként olvashatjátok a Papírfecnik Hennától oldalon, amit IDE kattintva elértek. ;) A képeslapot a várból lefelé jövet láttam meg, ahol valóban egy kőlépcsőre volt kirakva egy nagyobb kartonlap, amin számos hasonlóan szép szuvenír volt kitűzve - tehát innen jött az "együtt lógunk" kifejezés is.

Ki találta ki, hogy miről van szó? Így már talán érthető a "szülő" kiléte is, ugyanis ez a gyönyörű képeslap festett, tehát nyilván az ecset volt az alkotóeszköz. :) Ti miről írnátok szívesen?

Izgatottan várom a véleményeteket! 

✩

Sziasztok Fecnikukkolók!

Mostanában viszonylag sűrűn jöttek utazással kapcsolatos bejegyzések, és hát gondolom nem nagy meglepetés, hogy én ennek kimondhatatlanul örülök! :D 

Ezúttal a március 15-ei hosszú hétvége adott alkalmat egy utazáshoz. Nem viccelek, évek óta tervezem már, hogy eljussak ebbe a bizonyos városkába, de valahogy soha nem jött össze, pedig még buszok is indulnak Budapestről, tehát elég egyszerűen kivitelezhető az eljutás oda.

Akárhogy is, végre valahára kipipálhatom Prágát az utazási listámon!

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy "Na, milyen volt Prága?", akkor sajnos az első, ami eszembe jut az, hogy hideg! Az időjárás nem járt a kedvünkben, mert az érkezésünket követő napon esett az eső, utána pedig már repkedtek a mínuszok és romantikus hóesésben sétáltunk egész nap. Nyilván ez rányomta a bélyegét a kedvünkre, mert átfagyva azért kevésbé volt élvezhető a városnézés. Ezek után még belegondolni is alig merek, hogy milyen lett volna, ha legalább plusz tíz fok van, mert még a zord időjárás ellenére is azt tudom mondani, hogy REMEK volt az egész utazás!

Csütörtökön késő délután értünk le, de mivel imádok autóval utazni, ezért valószínűleg még órákig ellettem volna a hátsó ülésen. Annyi minden váratlan szépséget fedezhet fel az ember autózás közben! Persze, repülővel gyorsabb, lehet ilyen közeli célállomás esetében még olcsóbb is, de nem láthattam volna olyan szép erdőket, dimbes-dombos vidékeket, mint így. Márpedig azt már ecsetelnem sem kell, hogy az erdő mennyire feltölt energiával!

A szállásunk a belvárosban volt, ami számtalan előnnyel járt, azonban egy hátránnyal is: nem tudtunk hol parkolni. A kocsikat egy városszéli parkolóba vitték a csapat sofőrjei - ahol utólag kiderült, hogy csúnyán le is húztak minket. A hétvége során azonban nem volt szükségünk a járműre, mert mindent elértünk gyalog.

A szállásunk egy nagyon hangulatos emeletes ház volt, ízlésesen berendezett szobákkal, jól felszerelt fürdőszobával (értsd: volt hajszárító! :D) és a csehekre jellemző csillogó - kissé szerintem csicsás - csillárral. Ami külön pozitív benyomás volt, hogy az első reggeli alkalmával észrevette a személyzet, hogy hoztam magammal gluténmentes kenyeret, és azt majszolom. Itt megjegyezném csendben, halkan, hogy mindig nagyon kellemetlenül érzem magam a szállodákban, amiért saját szatyorral megyek le reggelizni, mintha nem lennék hajlandó más ételt enni, csak amit otthonról hoztam. Bunkónak és még illetlennek is érzem magam ilyenkor, de eddig szerencsére mindig kiderült, hogy az ilyen irányú félelmeim teljesen alaptalanok. A személyzet ezúttal is pozitív csalódást okozott, mert ezt követően minden reggel hoztak nekem külön gluténmentes kenyeret! Jól esik az ilyen figyelmesség.

Ezen felül pedig tényleg remek helyen volt a hotel, mert a legtöbb látnivaló kényelmes közelségben volt. És mivel egy elég bulis városról van szó, természetesen rengeteg kocsma és szórakozóhely is volt a környéken. Ezt azért is említem meg, mert akit esetleg zavarna, hogy éjszaka hallja a bulizó tömeg hangját és a kiszűrődő zenét, ő lehetőleg ne belvárosban foglaljon szállást! :D

Az már egy nap után teljesen világos volt, hogy Prágában nagyjából ezek az üzletek sorakoznak egymás mellett: étterem/söröző, szuvenír bolt, csokoládé bolt, kürtöskalácsos (fagyival töltött!!!!!!) és mini marketek, ahol többek között füves (és igen, az itthon illegális fűre gondolok) söröket, teákat, de még nyalókát is lehet kapni. Azt kifejezetten kínzásnak éreztem, hogy az egész város kürtöskalácsoktól illatozott, és őszintén elgondolkodtam rajta, hogy lehet bevállalom a rosszullétet, de én akkor is eszek egyet! Ez végül nem következett be, de fogalmam sincs, honnan volt ennyi akaraterőm. Aki teheti, egyen helyettem is egy kürtöskalácsot!

Prága egy igazán barangolós város. Nyilván mindenkinek a sör ugrik be elsőre a fővárosról, de mivel abban is van glutén, ezért én ettől abszolút eltekintettem, és a sör-köd nélkül szemlélhettem ezt a mézeskalács városkát. Valamiért ezt a jelzőt érzem a legmegfelelőbbnek, de lehet kicsit befolyásolt a hópelyhek takarójába vont szűk utcácskák és nagy terek képe. Még hetekig tudtam volna céltalanul lődörögni ott. Imádtam, hogy bármerre tévedhettem - és akár szó szerint is eltévedhettem -, akkor is belebotlottam egy szép templomba, egy nyuszikkal és tojásokkal díszített térbe, és nem mellesleg rengeteg magyarba.

Többször viccelődtünk azzal a hétvégén, hogy tulajdonképpen olyan, mintha Budapesten lennénk, mert több magyar szót hallottunk, mint csehet vagy egyéb külföldit. Valószínűleg a fél ország ott töltötte a hosszú hétvégéjét - így azonban különösen oda kellett figyelnünk minden szóra, mert akár a mellettünk sétáló is könnyedén megérthette a szavainkat.

Legjobban határozottan a prágai vár tetszett, azon belül is a katedrális. Annyira lenyűgözött, hogy tátott szájjal bámultam felfelé, és próbáltam megkeresni a díszes csúcsát, de ez nem ment könnyen, mert elég hatalmas építményről beszélünk. Ezután, amikor beléptem és megláttam a színesre festett gigantikus ablakokat, amiken keresztül ezerfelé szóródó lila, kék és még ezerszínű fénynyaláb simogatta a betévedőket - nos, akkor teljesen elvesztem.

Meglátogattuk még az Arany utcácskát. Itt olyan kis házak sorakoztak szorosan egymás mellett, hogy - hála megint a hóesésnek - teljesen hihető történetté vált, hogy Télapó manói itt dolgoznak szorgosan. Ami érdekessége az utcának, hogy neve abból a legendából fakad, miszerint II. Rudolf idején olyan alkimisták lakták a törpe házakat, akiknek a feladatuk az volt, hogy jöjjenek rá az aranykészítés titkára. Jelenleg tizenegy ház van itt, és mindegyiket különböző módon rendezték be. Egyikben porcelán bolt van, a másikban játékokat lehet vásárolni, de vannak olyanok, amik a korhű konyhát, esetleg műhelyet mutatják meg nekünk.

Az egyik kedvenc eseményem is itt történt. A házacskák tetőterét ugyanis egybekötötték, és elejétől a végéig be lehet járni, és megcsodálni a lekülönbözőbb lovagi páncélokat és fegyvereket. Itt, ezen a szűk kis tetőtéri helyiségben botlottunk bele egy számszeríjba, amivel céltáblára lehetett lőni. Most komolyan? Számszeríjjal??? Hát mekkora királyság már! Nagyon élveztem, pedig összesen csak hármat lehetett lőni. Amellett, hogy ez nem egy szokványos program volt, még jól is jön írásnál majd ez a tapasztalat, ugyanis az egyik közelgő regényemben pont hasonló fegyvereket fognak használni. Imádok íráshoz élményeket, tapasztalatokat gyűjteni!

A fura/erőszakos hajlamaim kiélése után volt még egy program, amire soha életemben nem gondoltam volna. A szállodánk alatt ugyanis egy abszint bár üzemelt. Nem viccelek, jól olvastátok! Absinthe - mint azaz ital, amit ha jól rémlik, itthon már nem is igazán lehet kapni. Nos, ott van egy egész bár, ami e köré az ital köré épült. És tudjátok mi volt a legmeglepőbb az egészben? Az, hogy nagyon jó hely volt! A legbizarabb legjobb hely, ahol eddig jártam! Ahogy beléptünk az ajtón egy boltnak kialakított szoba fogadott minket, ahol a legkülönbözőbb abszintokat lehetett megvenni. Őszintén szólva én azt sem tudtam, hogy ilyen sokféle van! xD Elég röhej, hogy pont apukámmal jártam egy ilyen helyen, de hát így történt, és egy váratlan sugallatnak köszönhetően úgy döntöttünk, hogy maradunk egy italra. Azt hittük, a bolt melletti kis terem a bár rész, ezért igencsak meglepődtünk, amikor a helyes-kedves pultos srác két emeletnyivel lejjebb vezetett minket egy szűk csigalépcsőn. A pince úgy volt berendezve, hogy... hát... igazából sehogy. :D Ne haragudjatok, ezt annyira nehéz körülírni, mert úgy tűnt, mintha egy baráti társaság összeszedte volna az összes kidobásra ítélt, régi kacatját amit otthon - és a nagyszüleiknél - találtak, majd összevissza felraktál volna a falra. Az egyik téglába vájt lyukba egy rózsaszín, rendkívül gagyi műanyag mikrofon volt bedugva, a plafonon pedig egy horrorisztikus, öt kezű műanyag baba mászott. A sarokba meg persze egy többé-kevésbé pucér próbababát olyan pózba állítottak be, mintha éppen horgászna, a horogjába pedig egy üveg sör - suprise! - akadt. Ezek után jogos a kérdés, hogy miért is dicsérem a helyet, és igazából fogalmam sincs! Az összhatás már annyira beteg és őrült volt, hogy ettől teljesen jó lett. Segített a hangulaton, hogy nagyon jó zene - talán jazz?? - szólt, illetve a pultos srác, aki talán jobban zavarba jött attól, hogy milyen szürreális képet alkotunk a családommal a kanapén ülve a próbababa és egy abszinttal teli üvegszekrény között. Nekem fogalmam sincs az abszint elkészítéséről, de ez a cuki srác egyszer csak odatolt egy
zsúrkocsit (!!!!!!!), ami tele volt olyan eszközökkel, amiket leginkább Piton professzor bájitaltan óráján tudnék csak elképzelni. Tüzet gyújtott, tett a pohárba ebből egy picit, majd abból egy picit, megkeverte az egész löttyöt, majd az orrunk elé tolta, hogy egészségünkre. Mi meg megittuk - jó, én csak félig! Igazából abszolút úzó íze volt. Az a görögök egyik nemzeti itala, és ebéd vagy vacsora után szokták az éttermekben felkínálni, mert gyakorlatilag szétrobbantja a kaját a gyomrodban. Kissé mentolos íze van, de nem olyan jó értelemben, mint például az after eight csokoládénak. Lényeg, a lényeg, én ezt annyira nem szerettem, de a körítés miatt lehet hajlandó lettem volna meginni akár még egyet. :D A pultosnak még mondtam is, hogy olyan, mint egy varázsló, tehát ezek után nekem az a hely örökre Piton professzor tantermeként él majd az emlékezetemben.

Amit mindenképpen érdemes még megnézni Prágában az a John Lennon fal. John Lenno a kormányellenes csehek szimbólumává vált, és erre a falra írták fel a zenész dalszövegeit, béke motívumokat és gyakorlatilag bármit, ami lázadásuk jelképe lehetett. A fejesek persze ezt nem nézték jó szemmel, ezért egész egyszerűen fogták és lefestették a falat, ám a bátor lázadó prágaiak csak röhögtek rajtuk, majd elölről kezdték az egészet. Manapság emlékeztetőül szolgál azokra az időkre, amikor elnyomásban éltek az emberek, és bizonyítéka a kiharcolt szabadságuknak.

Ami nagyon meglepett még, hogy az üzletek elképesztően igényesen vannak berendezve. Ötletesen dekorált éttermek hada van Prágában! Azt hihetnénk - én legalábbis azt hittem -, hogy egymás konkurenciái, így előbb vagy utóbb "lemorzsolódik" az éttermek száma, de az a helyzet, hogy mindegyik hely tele volt emberekkel! Igazából kedvem lett volna mindenhová beülni egy kávéra, teára, borra, bármire, csak hadd töltsek el pár percet/órát az adott helyen és hadd csodálhassam a berendezést! :D

Ezen a hétvégén kiderült számomra, hogy eshet az eső, fújhat a szél, lehet hózivatar és mínusz fokok, egy utazást nem ezek a külső tényezők fogják befolyásolni, hanem kizárólag Te magad! Ha elhatározod, hogy igenis  jól fogod érezni magad, akkor csak azokat a dolgokat fogod észrevenni és megjegyezni, amik pozitívan hatottak rád. Ezután pedig kézenfekvő, hogy azzal a gondolattal érkeztem haza, hogy utazni jó!

Sziasztok csillaglesők!

Bizony-bizony, két hét félelmetesen gyorsan elrepül! És tudjátok, mi lesz még félelmetes? Nos, olvassátok végig a fejezetet! ;)

Annyira izgatott vagyok, hogy mit szóltok hozzá, hogy nem is szeretnék hosszabb bevezetőt írni! :D Úgyhogy hajrá, ne kíméljetek a megjegyzésekkel!

Jó olvasgatást és persze csillagos estét mindenkinek!

✩

Nem volt túl meglepő, hogy rosszat álmodott. Cassy azt hitte, el sem fog tudni aludni, ám miután ez bekövetkezett és fekete, kátrányhoz hasonló anyag piszkította be álmát, az egész éjszaka nyugtalan, öntudatlan forgolódással telt.

Nos, ezek voltak az én válaszaim, de kíváncsi lennék néhány olyan blogger válaszára is, akiknek a munkásságát nagyra értékelem - és akikhez tudtommal még nem ért el ez a játék! ;)

A kihívottjaim: 

Sziasztok Fecnikukkolók!

A Csillagtörténetek oldalon ketten is jelezték felém, hogy egy újabb szuper kihívásra invitálnának. Mivel ez most abszolút rólam szól, ezért úgy gondoltam, jobban megállja a helyét ezen a blogon. :)

A kihívást nagyon szépen köszönöm Moronak és R.Eszternek! (Katt a nevükre a csodás weboldaluk eléréséért!) Annyira jól esik, hogy mindig gondoltok rám! Nagyon-nagyon imádlak benneteket lányok! ^^

Az #ezvagyokén kihívás útjára indítását pedig köszönjük Bogie-nak, akinek az oldalát itt éritek el: Bogiethings.

És akkor essünk is neki!