Sziasztok!
A héten indított szavazás alkalmával dönthettetek, hogy milyen témájú legyen a mai bejegyzés. A nyertes a 4-es téma volt: "Érdekességek az egyik blogregényről." Ígéretemhez hűen tehát íme néhány érdekesség. ;)
Régen esett már szó a Sagittariusról, és őszintén megvallom: nekem már nagyon hiányzott! Éppen ezért úgy gondoltam, hogy most megleplek benneteket, és egy igazi "csemegét" hozok.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én imádom, amikor egy író a történet kialakulásáról, a karakterek megalkotásáról vagy a különböző miértek megmagyarázásáról mesél. Némi háttérinfó az általad kedvelt világról. Ezért szoktam kiegészítő novellákat is írni, mert sok esemény, amit a fő történetben lehet csak pár szóval említek, valójában ad annyi ihletet, hogy részletesebben is elmeséljem őket.
Forrás: saját készítés a Canva.com segítségével |
Most azonban nem novellát hoztam nektek, hanem nem kevesebb, mint TÍZ+EGY titkot, amit eddig csak én tudtam a Sagittariusról. Sok tervezgetéssel járt ennek a világnak a megalkotása, és persze ez sok elvetett tervet is jelent. Ezek közül is megosztok most veletek néhányat. Kíváncsian várom a véleményeteket, hogy melyik ötletet volt okos dolog elvetni és melyiket tarthattam volna meg. ;)
1.
Mielőtt még belefogtam volna a fejezetek megírásába, több napot szántam háttérkutatásra. Ez első sorban csillagászati információk begyűjtését jelentette, így több órát ültem a gép előtt és jegyzeteltem ki a számomra érdekes információkat. Persze a történetbe végül nem került bele a csillagképek fejlődésének története, a csoportosításuk vagy olyan szavak, mint például az ekvatoriális koordináta rendszer vagy az, hogy cirkumpoláris (csak hogy a két kedvencemet említsem xD), de ennek köszönhetően én sokkal közelebb éreztem magamhoz a témát.
Forrás: Canva |
2.
A legelső vázlataim szerint fejezetenként váltakozott volna Cassy és Nate szemszöge. Sajnos Nate még olyan kevesett tudott az elején, hogy féltem, a történet túlságosan elhúzódna, ellaposodna, így ezt az ötletet elvetettem, de megtartottam Az Elhagyotthoz. Ettől függetlenül néhány rövidebb novellát tervezek még, amelyekben Nate szólalna meg.
3.
Az előszót egy Penna feladatra írtam, az ihletett meg. Ebből indult ki a teljes történet a fejemben. Természetesen erről szóltam az oldal vezetőjének, Szattinak is, amikor már elhatároztam, hogy nyilvánosságra hozom Cassy életét. Mindenképpen biztosra akartam menni, hogy ezzel nem okozok bármilyen gondot, de szerencsére nem volt semmilyen akadálya a publikálásnak. Pár apró részletet átírtam a Pennára beadott pályázatban, majd közzétettem, mint a Sagittarius előszavát.
4.
Aki követte a Csillagtörténetek blogomat, ő talán még emlékszik rá, hogy több, a Sagittariushoz köthető kvízt is csináltam. (A legnépszerűbb a "Ki mondta?" kvíz volt!) Ám én akkoriban terveztem egy, a korábbiaknál nehezebb kvíz játékot is, amiből - egylőre - nem lett semmi. A korábbiakban úgy gondolom, hogy viszonylag egyszerűbb kérdéseket tettem fel, de ez tényleg azoknak szólna, akik a legapróbb részleteket is megjegyzik. Nem tudom, hogy lenne-e elég érdeklődő, ezért nem foglalkoztam vele még komolyabban, de teljesen azért nincs elvetve az ötlet.
|
5.
Több novellát is tervezek, ami a történet mellékszereplőiről szólna, azonban a fejemben halványan, de azért kirajzolódni látszik egy másik regény hosszúságú történet, ami ugyancsak a Sagittarius világában játszódna, csak más szereplőkkel. Ebben az esetben a Gale-farmtól nem messze élő Cooper családot helyezném előtérbe, akikről eddig csak néhány mondatot ejtettem el.
6.
A karakteralkotásnál nagy hangsúlyt fektettem a születési időpontokra. Fontosnak tartottam, hogy egy ilyen témájú történetnél a főbb szereplőknek meghatározzam a horoszkópját. Kis eltérésekkel, de ezeknek megfelelően alakítottam ki a személyiségjegyeiket is. Most összegyűjtöttem nektek ezeket az információkat:
- Cassy - szabadszellemű, nyughatatlan és szétszórt nyilas
- Nate - öntudatos, zárkózott, de önzetlen oroszlán
- Terry és Sasha - fejjel a falnak típusú kos
- Theo - nyílt természetű, találékony és álmodozó vízöntő
- Patrick - a megfontolt, logikus gondolkodású, szabálykövető szűz
- Lionel - bátor, szenvedélyes, makacs skorpió
- Inaya - jóságos, nemeslelkű, családcentrikus rák
- Penelopé - elragadó, kissé hiú, tudja, hogy mit akar típusú mérleg
- Ethan - sokoldalú, nyugtalan, mindig tudja, mit mondjon típusú ikrek
7.
Tinédzserkoromban gyűjtöttem a féldrágaköveket. Egyik barátnőmmel volt ez a közös mániánk. Külön füzetbe felírtuk, hogy melyik kőnek milyen a kinézete, régen mire használták fel vagy épp milyen erőt tulajdonítottak neki. Minden horoszkópnak megvan a saját féldrágaköve, innen jött az ötlet, hogy minden Sagittariusnak lesz a birtokában egy tárgy, amelyben megtalálható az ő saját drágaköve. Nem mindegyik tűnt fel a történetben, de most elárulom nektek, hogy kihez, milyen tárgyat, illetve féldrágakövet társítottam:
- Cassy nyakláncán az ametiszt medál
- Nate nyakláncán a kör alakúra csiszolt borostyán
- Sasha tőrén a vörös gránit
- Theo barna bőr karkötője, amiben egy ovális alakú zafír van
- Patrick jeggyűrűje, amiben egy apró jáspis van
- Lionel egész jeggyűrűje hematitból készült
- Inaya gyűrűjét pedig egy holdkő díszíti
- Penelopé apró turmalin kövekből fűzött karkötője
- Ethan fekete, bőr nyaklánca, amelyen egy durva szélű szürke achát lóg
Forrás: Pinterest |
8.
Kezdetben öt Ős lett volna, de úgy gondoltam, túl sok lenne a szereplő, így lecsökkentettem a számukat háromra. Nem bántam meg, ha ennél több karaktert hoztam volna be ebbe a szerepbe, túlságosan szétaprózodott volna minden, így viszont lehetőségem van mind a három Ős karakterét kicsit részletesebben bemutatni.
9.
A Sagittarius nép hierarchiája viszonylag hamar kibontakozott a fejemben, azonban többféle ellenség variációt találtam ki, és egy ideig nem tudtam eldönteni, hogy melyik verziót kellene felhasználnom. Az Árnylények lehettek volna démonok, alvilági teremtmények is, azonban ezt egy kissé elcsépeltnek tartottam, valami eredetibbel szerettem volna előrukkolni. Végül eszembe jutott, hogy nem lehet mindenki, akinek csillagfény van a lelkében jó. Elvégre minden társadalomnak megvannak a pozitív és negatív szereplői. Így jött hát a végleges ötlet, miszerint bármelyik Sagittariusból lehet Árnylény.
10.
A Bukott eredetileg Bukott Angyal lett volna, de úgy gondoltam, ez nem állná meg a helyét, hiszen nem angyalokról van szó. Nem mellesleg már ez is kezd lerágott csont lenni. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen névvel kellene ezt helyettesíteni, de aztán maradtam a legegyszerűbb variációnál. Úgy gondoltam, hogy a Bukott szó önmagában rosszat sejtett, és ezzel érzékeltethetem azt, hogy egyik Bukott élete sem fenékig tejfel. Ugyanakkor érdekes ellentét marad, hogy a negatív hang ellenére mégis egy olyan személyről van szó, akinek a léte biztosítja a Sagittarius társadalom fennmaradását.
10+1
Még a kezdetek kezdetén, amikor a történet nagyon gyerekcipőben járt, úgy terveztem, hogy Nate nem lesz árva. Az elképzelés szerint Alaszkában élt volna a családja, egykeként nőtt volna fel egy olyan fiú testében, aki mindenképpen a világra jött volna, azonban a lehullt csillag lelke "beléköltözött" és így jutott hozzá a különleges képességekhez, illetve így vált volna Sagittariusá. Ennél azonban egyszerűbb és a történet szempontjából jobb megoldásnak is bizonyult a végső, miszerint szegény Nate-et megfosztom a szüleitől és árvaházban kell felnőnie.
Mit gondoltok, a felsorolt titkokról? Melyiken lepődtetek meg a legjobban? Van esetleg olyan ötlet, amit a helyemben inkább megtartottatok volna?
Sziasztok!
Mindig arra törekszem, hogy folyamatosan sok-sok "finomságot" adhassak nektek. Érdekes témákat, játékos kihívásokat, izgalmas újdonságokat. Egy blogger számára az egyik legfontosabb dolog, hogy olyat mutasson az olvasóinak, ami számukra igazán érdekfeszítő.
Több témám is van, ám most bajba kerültem: nem tudok választani, melyikkel kezdjem! Így tehát a TI segítségeteket kérem, hiszen első sorban az számít, hogy TI mivel találkoznátok legközelebb szívesen a Pergamen Helyett oldalán.
Tudjátok, hogy ez mit jelent, ugye? Bizony, SZAVAZÁST! Személy szerint imádom az ilyesmit, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket, hogy ezúttal ezt a módszert választottam. A részletek tehát a következők:
Forrás: Pinterest |
Mi a szavazás célja?
Eldönthetitek, hogy milyen témájú bejegyzés jelenjen meg legközelebb az oldalon.
Mikor fog megjelenni az új bejegyzés?
2019.02.23-án szombaton nap közben.
Meddig lehet szavazni?
2019.02.22-ig, péntek 24:00 óráig.
Hol lehet szavazni?
Több opció közül is választhattok:
- Ez alatt a bejegyzés alatt hagyjatok egy megjegyzést.
- A facebook oldalon a **SZAVAZÁS** bejegyzés alatt kommentben.
- A blog chat felületén.
Mi a szavazás menete?
A felsorolt opciók közül minimum 1, maximum 3 lehetőségre szavazhattok. A legtöbb szavazatot kapott témához tartozó cikket fogom közzé tenni a fent említett időpontban. Annak érdekében, hogy a játék izgalmas maradjon, minden részletet nem fogok megosztani veletek a tervezett bejegyzésekről, csupán azt a kategóriát, amibe az sorolható.
Milyen témák közül lehet választani?
- Könyv vélemény
- Így írok én rovat
- Önismereti-kvíz
- Érdekességek az egyik blogregényről
- Filmajánló
A szavazásban természetesen BÁRKI részt vehet, aki kedvet kapott egy kis játékhoz. A saját voksodat nem kötelező megindokolnod, ám ha mégis megteszed, azt nagy örömmel veszem. :) Ha kérdésed van, akkor tedd fel azt bátran ez alatt a bejegyzés alatt, a facebook csoportban vagy akár chat felületen.
JÁTÉKRA FEL!
"Ez egyike volt azon különleges pillanatoknak, amik ritkán történtek meg vele, de utána felejthetetlenek maradtak. Egy pillanat, ami az ember szívén és agyán is örök nyomot hagy, és minden részletében bármikor felidézhető lesz élete végéig."
- Diana Gabaldon: Outlander 4. Őszi dobszó
Forrás: Pineterest |
Sziasztok!
Elérkezett a tizedik nap, és hát a kihívás nem hazudtolja meg önmagát az utolsó feladattal sem. Egy képet kell megmutatnom magamról. Csalhatnék is, és elmondhatnám, hogy a jobb oldalsávban látható kép a "Pennaforgató" alatt én vagyok, tehát máris teljesítettem a kihívást, de nem szeretném ennyire megkönnyíteni a dolgomat. (Bár tény, hogy az valóban engem ábrázol, csak sok nem látszik. xD)
10. NAP
1 KÉP ÖNMAGAMRÓL
Az alábbi kép nem a legfrissebb, ezt beismerem, de azért nem is sorolható az ősrégi kategóriába; 2018. júliusában készült. Akkor vágattam le épp a hajamat, előtte már olyan hosszú volt, hogy majdnem a derekamig leért. Az kezdett túl sok macerát és nyűgöt jelenteni, és mivel korábban már volt rövid hajam (igen, még ennél is rövidebb), ezért újra belevágtam - vagyis hát vágattam, mert nyilván nem én csináltam magamnak ezt a frizurát. xD Ez a hajvágás utáni első selfie. :D
Forrás: saját fotó |
Hát, ennyit az arctalanságról. :D
- Henna
Sziasztok!
1. Ludovico Einaudi - Nuvole Bianche
Az utolsó előtti, azaz kilencedik napon két dalt kell nektek megmutatnom. Természetesen ez sem volt könnyű feladat, de remélem tetszeni fognak nektek a választásaim.
9. NAP
2 DAL
1. Ludovico Einaudi - Nuvole Bianche
Már meséltem nektek, hogy a zongora az egyik kedvenc hangszerem (ezt egyébként ugyanannak a barátnőmnek köszönhetem, aki a Harry Pottert is mutatta nekem :D ). Sokszor szoktam hasonlókat hallgatni, mert egyszerre megindító, megnyugtató, ösztönző és lélekemelő. Félelmetes, mennyi érzést válthat ki az emberből egyetlen dal. Az egyik legrégebbi kedvencemet szeretném most megmutatni nektek. Indítsátok el, hunyjátok le a szemeteket és csak hallgassátok. Biztosra veszem, hogy mosoly fog kiülni az arcotokra közben. :)
2. Ed Sheeran - I see fire
Az egyik kedvenc előadőm Ed Sheeran - idén a koncertjére is elmegyek a Szigeten, amit már elmondhatatlanul várok! Számtalan zenéjét belinkelhettem volna, most mégis az I see fire címűre esett a választásom. Ennek két oka van. Egyrészt azért, mert ez volt a legelső szám, ami miatt igazán kedvencemmé nyilvánítottam őt, másrészt pedig azért, mert ezt a számot minden alkalommal lejátszom, amikor hegyek közelébe megyek. Olyan misztikus hangulatúvá változik a táj, miközben ezt hallgatom - imádom!
Nektek mi az aktuális kedvencetek? Esetleg van olyan, amit bizonyos helyeken vagy helyzetekben mindig meghallgattok?
- Henna
Sziasztok!
A mai napon három filmről kell nektek mesélnem. Sejthetitek, hogy most sem volt egyszerű csak hármat kiválasztani abból a rengeteg filmből, amit valaha eddigi életem során láttam. Tudom, hogy egy-két korábbi posztban megemlítettem már néhány filmet, így figyeltem rá, hogy azokat semmiképpen se vegyem bele ebbe a háromba. Szerettem volna újakat mutatni nektek. Nem volt könnyű, de végül azért megszületett a végleges lista.
8. NAP
3 FILM
1. Colonia
Egészen friss élmény, mert nem olyan régen néztem meg barátnőimmel. Kezdetben a szereplők, Emma Watson és Daniel Brühl miatt keltette fel a figyelmünket, ám szerencsére végül nem csak emiatt volt érdemes megnézni. A 2015-ös film egy megtörtént esetről szól. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem mindig jobban megráznak az ilyenek. 1973-ban járunk, Chilében, amikor a hadsereg puccsot hajtott végre az akkori kormány ellen. A főszereplő párosunk férfi tagját ekkor foglyul ejtik, és végül egy mindentől elzárt helyre viszik: egy kolóniába. Szerelme, akit Emma Watson alakít (és szerintem az egyik legjobb alakítása eddig), utánamegy, hogy kiszabadítsa, ám ez nem megy olyan egyszerűen, mint az eredetileg gondolta.
A film megrázó és döbbenetes. A végén valós tényeket, adatokat, információkat is megosztanak erről a kolóniáról, és ez az a pont, amikor igazán kirázza az embert a hideg. Ugyanis eddig még talán elhiteti magával a néző, hogy csak egy filmről van szó. Ám ezután rájön, hogy amit eddig látott az tényleg megtörtént (és még mennyi minden más, amit nem láttunk).
Aki szereti a bűnügyi thrillereket, annak alapmű. A 2006-ban oscar díjat nyert film a méltán híres Martin Scorsese alkotása, amiben nem kisebb nevek tűnnek fel, mint Leonardo DiCaprio, Matt Damon és Jack Nicholson. Erőszakos, rendkívül fordulatos, izgalmas és pörgős. Az alaptörténet szerint adott egy rettegett gengszterfőnök és az ő tanítványa, a másik oldalon pedig ott a a rendőrség, akinek szintén meg van a maga "sztárjelöltje". Jelölt - oké, de mire? Természetesen besúgónak. Már csak az a kérdés melyik bizonyul ügyesebbnek: a gengszterek veszélyes világába beilleszkedő tégla, vagy az oroszlán barlangjába, a nyomozóirodába beszivárgó férfi?
A film több, mint két és fél órás, de annyi minden történik ez idő alatt, hogy én személy szerint észre sem vettem, milyen sok idő telt el. Egy percig nem unatkoztam közben. Én teljes mértékben megértem, hogy miért nyerte el a legjobb filmnek járó díjat az alkotás. És azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy szerintem DiCaprio ezért a filmért - is - sokkal inkább megérdemelte volna az Oscart, mint A visszatérő című thriller-kalandfilmért.
Ezt a filmet egy hete láttam a moziban és mivel akkor már készen volt ez a filmlista, ez még eredetileg nem is szerepelt volna a három kiválasztott között. Azonban annyira nagy hatással volt rám, hogy miután kijöttem a teremből egyből tudtam: módosítanom kell a listát! (Az eredeti harmadik film a Szerelmes Shakespeare lett volna, ami egy klasszikus, romantikus film. Ha van hozzá kedvetek, azt is feltétlenül nézzétek meg!)
Egy családi vígjátékról van szó, így bizonyos értelemben könnyebben emészthető, mint az előző két ajánlásom, ám ennek ellenére ez is nagyon komoly témát dolgoz fel, ráadásul ez is igaz történet. Csak itt a rendező poénnal higította a komolyságot, hogy könnyebben befogadható legyen a nagyközönség számára. A terv bejött.
Mark Wahlberg és Rose Byrne által alakított házaspár nagy nehezen az örökbefogadás mellett dönt. Még azok is tudják, hogy ez mennyire macerás folyamat, akik nem is érintettek benne. Ám a teljes folyamat már annyira nem közismert. Ebben segít a film. Bemutat minden buktatót, hátrányt, nehézséget, de a végén mégis kikerekedik belőle az, hogy teljesen megéri. Nem árulnak zsákba macskát és talán ez tetszett benne igazán. Wahlberg és Byrne remek párost alakít, ám ez még kevés lenne ahhoz, hogy ütősnek nevezhessük a filmet, ám a gyerekszínészek hozzáadják azt a bizonyos plusz értéket, amit valójában mindannyian várunk egy jó mozitól.
Igazán meghatóvá - mint a legtöbb igaz történet esetében - a végén megmutatott családi fotók teszik a filmet, amiket olyanok készítettek, akik a való életben estek át az örögbefogadás nehézségein.
Nektek van kedvenc filmetek? Van olyan, ami igazán meghatározó volt számotokra: meglepett, megrendített vagy egyszerűen csak nagyon megnevettetett?
Egy családi vígjátékról van szó, így bizonyos értelemben könnyebben emészthető, mint az előző két ajánlásom, ám ennek ellenére ez is nagyon komoly témát dolgoz fel, ráadásul ez is igaz történet. Csak itt a rendező poénnal higította a komolyságot, hogy könnyebben befogadható legyen a nagyközönség számára. A terv bejött.
Mark Wahlberg és Rose Byrne által alakított házaspár nagy nehezen az örökbefogadás mellett dönt. Még azok is tudják, hogy ez mennyire macerás folyamat, akik nem is érintettek benne. Ám a teljes folyamat már annyira nem közismert. Ebben segít a film. Bemutat minden buktatót, hátrányt, nehézséget, de a végén mégis kikerekedik belőle az, hogy teljesen megéri. Nem árulnak zsákba macskát és talán ez tetszett benne igazán. Wahlberg és Byrne remek párost alakít, ám ez még kevés lenne ahhoz, hogy ütősnek nevezhessük a filmet, ám a gyerekszínészek hozzáadják azt a bizonyos plusz értéket, amit valójában mindannyian várunk egy jó mozitól.
Igazán meghatóvá - mint a legtöbb igaz történet esetében - a végén megmutatott családi fotók teszik a filmet, amiket olyanok készítettek, akik a való életben estek át az örögbefogadás nehézségein.
Forrás: Pinterest |
- Henna
Sziasztok!
Erről a könyvről már kifejtettem a hosszabb véleményemet, amit IDE kattintva elolvashattok. Számomra azért is volt nagyon meghatározó, mert biztos, hogy ezután több kémregényt fogok olvasni! Bámulatos, lendületes és megrázó történet.
Párszor már emlegettem ezt a könyvet, és nem véletlen: ez volt az egyetlen olyan kötelező olvasmány, amit töbször elolvastam. Nem egy szivárványos, rózsaszín történet, ám annál több mondanivalója van. Akárhányszor kézbe veszem, mindig elgondolkodtat. Már láttam színdarabban is, és bár könnyen emészthetőnek azt sem nevezném, de még így is sikerült elvarázsolnia.
És én még azt hittem, a nyolc félelem lesz a legkeményebb dió! Közeledik a kihívás vége, és esküszöm, egyre nehezebb kiválasztani, hogy miket is említsek meg a válaszaimban. Egyáltalán nem volt könnyű csak négy könyvről mesélnem, de azért megembereltem magam, és azokat választottam ki, amik a közelmúltban valamilyen formában újra, vagy újként felbukkantak az életemben.
7. NAP
NÉGY KÖNYV
1. Jason Matthews - Vörös veréb trilógia
Erről a könyvről már kifejtettem a hosszabb véleményemet, amit IDE kattintva elolvashattok. Számomra azért is volt nagyon meghatározó, mert biztos, hogy ezután több kémregényt fogok olvasni! Bámulatos, lendületes és megrázó történet.
2. Fredrik Backman - Mi vagyunk a medvék
Fredrik Backman az utóbbi fél évben keltette fel rendkívül a figyelmemet, méghozzá a Nincs időm olvasni kihívásnak köszönhetően. Erről bővebb információt IDE kattintva találtok. A kihívás facebook csoportjában időről-időre felmerül a neve, és mindig elismerően beszélnek róla. A Mi vagyunk a medvék című könyvét most olvasom, és az író stílusa tényleg magával ragadja az embert. Mr. Backman komoly és kemény témákat szeret feszegetni, de nem azért, mert minél nagyobb olvasóközönséget szeretne verbuválni, hanem saját bevallása szerint ő csak egy történetet szeretne elmesélni, miközben reméli, hogy ez a történet másokat is érdekel. Ezt egy vele készült interjúban olvastam, amit IDE kattintva ti is elérhettek. Engem ez az interjú győzött meg véglegesen arról, hogy jobban meg kell ismernem Fredrik Backmant. Azért kapott helyett ezen a hármas listán, mert ez talán az első alkalom, amikor előbb fogott meg az író, és aztán az ő egyik könyve, nem pedig egy történetnek köszönhetően szerettem bele annak kitalálójába.
3. Madách Imre - Az ember tragédiája
Fredrik Backman az utóbbi fél évben keltette fel rendkívül a figyelmemet, méghozzá a Nincs időm olvasni kihívásnak köszönhetően. Erről bővebb információt IDE kattintva találtok. A kihívás facebook csoportjában időről-időre felmerül a neve, és mindig elismerően beszélnek róla. A Mi vagyunk a medvék című könyvét most olvasom, és az író stílusa tényleg magával ragadja az embert. Mr. Backman komoly és kemény témákat szeret feszegetni, de nem azért, mert minél nagyobb olvasóközönséget szeretne verbuválni, hanem saját bevallása szerint ő csak egy történetet szeretne elmesélni, miközben reméli, hogy ez a történet másokat is érdekel. Ezt egy vele készült interjúban olvastam, amit IDE kattintva ti is elérhettek. Engem ez az interjú győzött meg véglegesen arról, hogy jobban meg kell ismernem Fredrik Backmant. Azért kapott helyett ezen a hármas listán, mert ez talán az első alkalom, amikor előbb fogott meg az író, és aztán az ő egyik könyve, nem pedig egy történetnek köszönhetően szerettem bele annak kitalálójába.
Forrás: Pinterest |
Párszor már emlegettem ezt a könyvet, és nem véletlen: ez volt az egyetlen olyan kötelező olvasmány, amit töbször elolvastam. Nem egy szivárványos, rózsaszín történet, ám annál több mondanivalója van. Akárhányszor kézbe veszem, mindig elgondolkodtat. Már láttam színdarabban is, és bár könnyen emészthetőnek azt sem nevezném, de még így is sikerült elvarázsolnia.
4. Daniel Glattaurer - Gyógyír északi szélre
Az első levélregény, amit tervezek elolvasni. :D Igen, tudom, furcsa, hogy olyan könyvet említek meg, amit még nem olvastam, de tekintve, hogy valami újba kóstolok majd bele, igenis meghatározó az életemben. Nagyon sok jó kritikát olvastam róla; letehetetlen, rabul ejt - ezekkel a szavakkal találkoztam a legtöbbet a könyv kapcsán, ráadásul a Nincs időm olvasni facebook csoport tagjai közül sokan mondták, hogy a végén tűkön ülve várták, hogy olvashassák a folytatást is. Na, én pont az ilyen könyveket imádom! A Mi vagyunk a medvék után egyből ezt fogom elkezdeni, és már alig várom, hogy elmondhassam nektek a bővebb véleményemet róla.
Ti mit olvastok jelenleg, vagy mit olvastatok legutoljára? Ha csak egy könyvről mesélhetnétek, melyik lenne az?
- Henna
Az első levélregény, amit tervezek elolvasni. :D Igen, tudom, furcsa, hogy olyan könyvet említek meg, amit még nem olvastam, de tekintve, hogy valami újba kóstolok majd bele, igenis meghatározó az életemben. Nagyon sok jó kritikát olvastam róla; letehetetlen, rabul ejt - ezekkel a szavakkal találkoztam a legtöbbet a könyv kapcsán, ráadásul a Nincs időm olvasni facebook csoport tagjai közül sokan mondták, hogy a végén tűkön ülve várták, hogy olvashassák a folytatást is. Na, én pont az ilyen könyveket imádom! A Mi vagyunk a medvék után egyből ezt fogom elkezdeni, és már alig várom, hogy elmondhassam nektek a bővebb véleményemet róla.
Forrás: Pinterest |
- Henna
Sziasztok!
A mindenmentes étrend sok új dolgot megismertetett velem, de aminek eddig a legjobban örültem, az a csicseriborsó fasírt volt. Egy budapesti utcai étkezdében vettem először ilyet. Annyira finom volt, hogy azóta is visszavágyom.
6. NAP
ÖT ÉTEL
1. Anyukám gulyáslevese
Anyukámnak már meg sem kellett kérdeznie, hogy mit kérek szülinapi ebédre: gulyáslevest és tojásos nokedlit. Semmi sem fogható ezekhez. Sajnos az élet megviccelt, és eredeti formájában már egyiket sem ehetem, de ha valaki megkérdezi, hogy mi a kedvencem, akkor még mindig ezt a kettőt mondom. Persze, szigorúan csak az anya-féle verzió felel meg! ;)
Anyukámnak már meg sem kellett kérdeznie, hogy mit kérek szülinapi ebédre: gulyáslevest és tojásos nokedlit. Semmi sem fogható ezekhez. Sajnos az élet megviccelt, és eredeti formájában már egyiket sem ehetem, de ha valaki megkérdezi, hogy mi a kedvencem, akkor még mindig ezt a kettőt mondom. Persze, szigorúan csak az anya-féle verzió felel meg! ;)
2. Gomba
Kiskoromban kifejezetten utáltam, most viszont szívem szerint gombát ennék gombával. Mindegy, hogy szószban, húsba töltve, rántva - bárhogy jöhet!
3. Csicseriborsó fasírt
Kiskoromban kifejezetten utáltam, most viszont szívem szerint gombát ennék gombával. Mindegy, hogy szószban, húsba töltve, rántva - bárhogy jöhet!
Forrás: Pinterest |
A mindenmentes étrend sok új dolgot megismertetett velem, de aminek eddig a legjobban örültem, az a csicseriborsó fasírt volt. Egy budapesti utcai étkezdében vettem először ilyet. Annyira finom volt, hogy azóta is visszavágyom.
4. Nyári tekercs
Tavaly ettem először, de már odáig fajult a szeretetem eziránt, hogy barátnőimmel mi magunk is készítettünk otthon. Könnyebben ment, mint gondoltuk volna, de tény, hogy azért kihívás volt. Nyilván megvan, hogy a klasszikus nyári tekercsbe mit illik tenni, de valójában úgy alakíthatod, ahogy akarod. Sok oldaló, különleges és finom. Mogyorószósszal az igazi!
5. Méz
Jó pár éve kattantam rá teljesen a mézre. Eddig sem volt bajom vele, de különösebben nem mozgatta meg a fantáziámat. Azóta ezt teszem a kávémba, teámba, kenyeremre, sőt, többször főzök olyasmit, amihez mézet is használhatok.
Nektek mi a kedvenc ételetek?
- Henna
Tavaly ettem először, de már odáig fajult a szeretetem eziránt, hogy barátnőimmel mi magunk is készítettünk otthon. Könnyebben ment, mint gondoltuk volna, de tény, hogy azért kihívás volt. Nyilván megvan, hogy a klasszikus nyári tekercsbe mit illik tenni, de valójában úgy alakíthatod, ahogy akarod. Sok oldaló, különleges és finom. Mogyorószósszal az igazi!
Forrás: Saját fotó |
Jó pár éve kattantam rá teljesen a mézre. Eddig sem volt bajom vele, de különösebben nem mozgatta meg a fantáziámat. Azóta ezt teszem a kávémba, teámba, kenyeremre, sőt, többször főzök olyasmit, amihez mézet is használhatok.
Nektek mi a kedvenc ételetek?
- Henna
Sziasztok!
Hat hely. Hat. Na, számomra EZ az igazi kihívás. Kis utazó, kalandor lelkemet folyamatosan táplálom a bakancslistám bővítésével, és ennek legnagyobb része különböző helyekből áll. Így az, hogy CSAK hatot említhetek meg, valóban nem könnyű feladat - még úgysem, hogy az egyik pontnál kicsit csaltam. Pszt! :D
Számtalan helyet meg tudtam volna még nevezni - és ezek közé nem csak meseszép, távoli vidékek tartoznak, hanem a helyi kedvenc kávézóm, a lakhelyemhez legközelebb eső erdő vagy túraútvonal is. Azonban ritkán tudok kicsiben gondolkodni - családi vonás/átok -, és amikor megláttam, hogy "six places" nem bírtam magammal, muszáj volt képzeletben a legjobban vágyott helyekre utaznom. Remélem, nem bánjátok. ;)
5. NAP
HAT HELY
1. Skócia
Talán nem meglepő azok után, hogy a második, azaz a "9 dolog, amit szeretek" napon már megemlítettem, hogy mennyire odáigvagyok Skóciáért, és jelenleg ha bárhová mehetnék, odamennék. Kár is ezt tovább taglalnom. Aki még nem érti a rajongásomat, csak üsse be a google képkeresőjébe, hogy "Skócia" és eldobja az agyát! Ilyen helyek csak a tündérmesékben léteznek... vagy Izlandon. xD
2. Izland
És igen, ha már tündérmese, akkor egyértelműen Izland számomra a második (bocs, de a skótokat senki nem előzi meg :D ) választás. Kell magyaráznom? Szerintem nincs élő ember ezen a Földön, aki ne akarna legalább egyszer Izlandra menni! Nagyon nem mellesleg pedig innen is megtekinthető világunk szerintem egyik legcsodásabb égi jelensége: az északi fény. Nagyon szeretnék egyszer egy olyan szállodában aludni, ahol a szobák plafonja üvegből van, így az északi fény alatt aludhatnék el. Tudom, hogy ennek az esélye minimális, már csak azért is, mert az északi fény észleléséhez némi mázli is kell, de hát álmodozni azért szabad nem?
Bár kétségtelen, hogy az északi vidék számomra vonzóbb, azért nem utasítanék vissza egy utazást dél felé sem. Nagyon szívesen megnézném egyszer a Kilimandzsárót Tanzániában, izgalmas lenne részt venni egy afrikai szafarin és bizonyára egy életre szóló élmény lehet a helyi kultúra megismerése. Az ottani gyermekek segítése, iskolák építése, megfelelő orvosi ellátás biztosítása - az ilyen önkéntes munkák mindig könnyeket csalnak a szemembe és egyszer jó lenne megtapasztalni, hogy a valóságban hogyan történnek ezek a dolgok, mert eddig csak képeken láttam.
4. Norvégia / Svédország / Finnország
Egyszerűen képtelen voltam a három országot szétválasztani, mert mindegyik ugyanannyira vonz! A kultúrájuk, az elképesztő természeti csodák és a számunkra olyan szokatlan és idegen életstílus. Az ottani vidékre jellemző több sötétség számomra inkább vonzó, mint ijesztő. Nagyon érdekes tapasztalat lehet kint élni. Szeretem azoknak a történeteit hallgatni, akik hónapokat, vagy akár éveket éltek/élnek északon. Mindenkitől csak jót hallottam eddig.
5. Szardínia
A delfin imádatomnak köszönhetem, hogy felfigyeltem Szardíniára. Bakancslistás tételem, hogy egyszer lássak delfineket. És nem, nem a fogságban tartott, cirkuszi bábként használt delfineket, hanem a tengerben szabadon élőket. Tudom, hogy őket nem simogathatom meg és nem úszhatok velük, bár nyilván egy éltreszóló élmény lenne mindezt megtenni. Szardínia környékén rengeteg kisebb sziget van, amelyek között rendszerint lehet delfin néző túrákra menni. Így kezdődött az egész, de aztán jobban beleástam magam Szardínia vidékeibe, és rájöttem, hogy rengeteg titkot és meseszép csodát rejt ez a kis sziget. Sajnos ennek köszönhetően ez sem a legolcsóbb uticélok közé tartozik, de azért én remélem, hogy egyszer ide is eljutok.
6. Feröer-szigetek
Forrás: Pinterest |
És ha már szigeteket említek, akkor muszáj a Feröer-szigeteket is megemlítenem. Szintén az elképesztő tájai miatt vonz. A változatosság kedvéért itt is több napos túrára mennék szívesen, hogy a vidék lehető legnagyobb részét bejárjam. Az a rengeteg zöld, a monumentális hegyek és mindezt körbeöleli a hihetetlen óceán - kell ennél több?
Ti hová utaznátok el szívesen?
- Henna
Ti hová utaznátok el szívesen?
- Henna
Sziasztok!
A negyedik nap hét kívánságról szól. A tegnapi félelmetes témák után kifejezetten üdítő volt egy kicsit álmodozni és azt képzelni, hogy megtaláltam Dzsinn lámpását, és puszta mázliból nem hármat, hanem egyenesen hetet is kívánhatok! Ezúttal - kivételesen xD - próbáltam a realitás talaján maradni, és nem egyből a világbékét, az éhínség és az ártatlanok szenvedésének megszűnését ideírni, hanem olyan dolgokat, amiken egymagam is változtathatok.
4. NAP
HÉT KÍVÁNSÁG
1. Több ihletet
Az íráshoz. Vannak napok, amikor olyan sok ötlet tobzódik a fejemben, hogy azok rendszerezése, majd leírása komoly kihívásnak tűnik. Viszont vannak olyanok is, amikor egy üres lap fölött ülök, kezemben egy tollat kattogtatok egyre idegesebben, mert tudom, hogy írni szeretnék, csak azt nem, hogy mit. Nagyon szeretnék ezért tehát több ihletet kívánni, hogy soha se kelljen magamat megfosztanom az írás csodás érzésétől.
2. Több energiát
Sportolni. Meg ahhoz, hogy reggel könnyebben - szívesebben - kikeljek az ágyból. Néha úgy érzem, még a légzéshez is szükségem lenne több energiára. xD Viccet félretéve: ha csak egy dologhoz kérhetek energiát, az tényleg a több mozgás lenne. Soha nem voltam nagy sport fanatikus, de ez első sorban annak köszönhető, hogy nem vagyok túl jó a sportokban. Ám ettől függetlenül igényem volt rá, így jártam tornázni, vagy csak itthon fogtam hozzá. Sajnos tavaly ősztől azonban nem csináltam semmi érdemlegeset, ezért idén elsődleges célom a sportot visszavezetni a hétköznapokba. Ezt elősegítendő: vettem egy hullahopp karikát. :D Sokkal több kedvem van húsz percet azzal "játszani", mint ugyanennyir felülésezni. Tök jó móka, formálja az alakot és nem olyan unalmas, mint a többi agyon gyakorolt mozdulat.
A nyelvvizsgához. Már csak egy szakmai, középfokú angol nyelvvizsgányira vagyok a teljes diplomámtól, úgyhogy idén nagyon illene rávennem magam a tanulásra és pontot tenni ennek az egész egyetem témának a végére. Szurkoljatok!
4. Több bátorságot
Nekivágni az ismeretlennek, akár egyedül is. Folyton elvágyódom. Mindig voltak időszakok, amikor másra sem vágytam, csak összepakolni egy táskába, felülni egy buszra, vonatra, repülőre, hajóra, bármire és menni amerre csak akarok. Azonban ez az utóbbi egy évben már nem csak időszakonként jut eszembe. Egyre inkább arra felé hajlok, hogy rettenetesen szeretnék Skóciába költözni. Csak nem merek. Jó munkám van itthon, aminek segítségével fenntartom magam. Van egy albérletem, ami oké, hogy nem az enyém, de mégis itt élek évek óta, jó helyen van, biztonságot ad. Itt él a családom, itt várnak tárt karokkal a barátaim. Mivel foglalkoznék kint? Hol élnék? Kivel/kikkel? Egyelőre még túl gyáva vagyok ahhoz, hogy mindent hátrahagyjak, majd belevágjak egy ismeretlenbe. Egyelőre.
5. Több időt
Barátokra, családra, önmagamra. Azt hiszem, ez az, ami mindenkinek a kívánságlistáján szerepel. Mindig mindenre, mindenkire több időt akarunk. Soha nem érjük be annyival, amennyit kaptunk. Valakinek többször mondhatnánk, hogy szeretjük. Valakinek elmondhatnánk, hogy ne raboljuk egymás idejét. Magunkat pedig rá kéne vennünk, hogy személyes igényeinkre is figyelmet szenteljünk. Ez nagyon nehéz, de ha igazán odafigyel az ember és megtanulja, hogyan ossza be úgy az adott időt, hogy ne szenvedjen hiányt senki - mi se! -, akkor azért nem lehetetlen. Az idő nem végtelen. Számunkra nem. Használjuk ki.
6. Több nevetést
Mert nevetni jó! Ehhez nem is tudok többet hozzáfűzni. :D
7. Több fát
"Életet kaptál; kötelességed (és mint emberi lény jogod is), hogy találj valami szépséget ebben az életben, nem számít milyen csekélységről van szó."
- Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love
Forrás: Pinterest |
Sziasztok!
Az emberek társas lények, úgyhogy aki azt mondja, nem tart a magánytól, szerintem hazudik. Ez nem azt jelenti, hogy nem találom fel magam, ha egyedül kell töltenem egy egész hétvégét. Régóta élek így, nekem ezzel komolyabb problémám nincsen. Ám attól igenis tartok, hogy életem vége felé nem lesz, aki fogja a kezemet és bátorítón megszorítsa, így kimondatlanul is azt üzenve: "Nyugi, itt vagyok, nincs mitől félned."
Több családtagomat elvesztettem már a rák miatt, így pontosan tudom, hogy ennek a szörnyű betegségnek ezer arca van. Volt, akit alig fél év alatt elvitt, és az illető az utolsó hónapokban már a saját fiát sem ismerte fel. Volt, aki évekig küzdött vele, tiszta tudattal, de végül így sem ő győzött. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy vajon kiket kell még így elveszítenem, és bár nem vagyok hívő, ilyenkor mégis elsuttogok egy könyörgést, hogy ne kelljen ezen átmennie senkinek.
Rettenetesen szeretném elkerülni ezt az érzést életem végén. Nem szeretném úgy itt hagyni ezt az életet, hogy azt érzem, valamivel nem végeztem, valamit nem tettem meg, amit mindig is akartam. Szeretnék olyan életet élni, amivel maradéktalanul elégedett lehetek majd és ha ki is hagytam valamit a bakancslistámról, még akkor is azt mondhatom: nem hiányzik semmi, minden teljes.
Utolsó félelmem egyik oka az, hogy eléggé ragaszkodó vagyok... mármint ha tárgyakról van szó. Talán annak köszönhető, hogy elvált szülők gyermekeként, anya és apa között ingázva hurcolásztam magammal egész kiskoromban a csecsebecséimet. Talán ez, talán nem, mindenesetre tény, hogy sok kis mütyüröm van, amikhez kellemes emlékeket társítok, így fontosak is a számomra. Így nagyon félek attól, hogy egy lakástűz, esetleg rablás áldozata leszek és elveszítem ezeket. A másik nagy aggodalmam, hogy a történeteimmel kapcsolatos jegyzeteim fognak egyszer csak eltűnni. Ennek az esélyét úgy csökkentettem, hogy vettem egy külső meghajtót, így ha a gépem váratlanul tönkre is megy, a legfontosabb dolgaim megmaradnak.
A félelmeinkről soha nem könnyű mesélni, ezt beismerem. Ha mégis van, amiről Te is mesélnél nekem, írj kommentet bátran! ;)
- Henna
A 10 napos kihívás harmadik napjánál tartunk. Ma nem másról, mint a félelmeimről kell mesélnem nektek. Talán mondanom sem kell, hogy ez ismét nem volt egyszerű feladat, bármennyire is annak hittem. Nyolc félelem felsorolása nem tűnik túl nagy kihívásnak, ám mégis az, hiszen amikor mesélsz róla, akkor egy kicsit szembe is kell nézned vele.
3. NAP
8 FÉLELEM
1. Pókok
Brrr. Ha pókokról van szó, akkor kezetfoghatok Ron Weasleyvel. Kiskoromban egész konkrétan sikítófrászban törtem ki, amikor megláttam egyet a szobámban. Az évek alatt ez a reakcióm csillapodott, de a borzongás ettől még nem múlt el. Mivel egyedül élek meg kellett tanulnom, hogyan tüntessem el én magam ezeket a gusztustalan lényeket a lakásomból, de továbbra sem bírom őket.
Az emberek társas lények, úgyhogy aki azt mondja, nem tart a magánytól, szerintem hazudik. Ez nem azt jelenti, hogy nem találom fel magam, ha egyedül kell töltenem egy egész hétvégét. Régóta élek így, nekem ezzel komolyabb problémám nincsen. Ám attól igenis tartok, hogy életem vége felé nem lesz, aki fogja a kezemet és bátorítón megszorítsa, így kimondatlanul is azt üzenve: "Nyugi, itt vagyok, nincs mitől félned."
3. Betegség
Több családtagomat elvesztettem már a rák miatt, így pontosan tudom, hogy ennek a szörnyű betegségnek ezer arca van. Volt, akit alig fél év alatt elvitt, és az illető az utolsó hónapokban már a saját fiát sem ismerte fel. Volt, aki évekig küzdött vele, tiszta tudattal, de végül így sem ő győzött. Összeszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy vajon kiket kell még így elveszítenem, és bár nem vagyok hívő, ilyenkor mégis elsuttogok egy könyörgést, hogy ne kelljen ezen átmennie senkinek.
4. A haldokló Föld
Az utóbbi időben szerencsére egyre többet hallani olyan mozgalmakról, amik a Földünket óvják. Ám a szorgalmazott cselekedeteket véghez is kell vinni. Nagy bánat és egyben düh uralkodik el rajtam, amikor látom, hogy mennyire ostobák és felelőtlenek vagyunk, amikor a saját otthonunk védelméről van szó. Olyan sok gyönyörű hely van ezen a bolygón! Jó lenne, ha nem tennénk tönkre őket, hanem vigyáznánk rájuk. Nem kiírtanunk kellene a környezetünket, hanem minden erőnkkel védelmeznünk.
Az utóbbi időben szerencsére egyre többet hallani olyan mozgalmakról, amik a Földünket óvják. Ám a szorgalmazott cselekedeteket véghez is kell vinni. Nagy bánat és egyben düh uralkodik el rajtam, amikor látom, hogy mennyire ostobák és felelőtlenek vagyunk, amikor a saját otthonunk védelméről van szó. Olyan sok gyönyörű hely van ezen a bolygón! Jó lenne, ha nem tennénk tönkre őket, hanem vigyáznánk rájuk. Nem kiírtanunk kellene a környezetünket, hanem minden erőnkkel védelmeznünk.
5. A maximalista félelme
A saját teljesítményemmel azt hiszem, soha nem leszek maradéktalanul elégedett. Ez részben még jobb teljesítményre ösztönöz, ám egyben azt is jelenti, hogy nehezen veszem észre az elvégzett munkám valódi értékét. Sőt, egyáltalán azt, hogy értékes. Maximalistaként ráadásul nem csak saját magamnak akarok mindenáron megfelelni, hanem azoknak is, akik bíznak a munkámban, számítanak és támaszkodnak rám. Ez az örök megfelelési kényszer többnyire azt eredményezi, hogy mindig azt hiszem, gyengének, bénának, alkalmatlannak látnak mások. Ez persze, színtiszta hülyeség. Az, hogy ezt tudom, észrevettem, felismerem, már egy apró győzelem. Innentől már tudatosan terelhetem a gondolataimat olyan irányba, amik fejlesztik és nem pedig rombolják az önbizalmamat.
A saját teljesítményemmel azt hiszem, soha nem leszek maradéktalanul elégedett. Ez részben még jobb teljesítményre ösztönöz, ám egyben azt is jelenti, hogy nehezen veszem észre az elvégzett munkám valódi értékét. Sőt, egyáltalán azt, hogy értékes. Maximalistaként ráadásul nem csak saját magamnak akarok mindenáron megfelelni, hanem azoknak is, akik bíznak a munkámban, számítanak és támaszkodnak rám. Ez az örök megfelelési kényszer többnyire azt eredményezi, hogy mindig azt hiszem, gyengének, bénának, alkalmatlannak látnak mások. Ez persze, színtiszta hülyeség. Az, hogy ezt tudom, észrevettem, felismerem, már egy apró győzelem. Innentől már tudatosan terelhetem a gondolataimat olyan irányba, amik fejlesztik és nem pedig rombolják az önbizalmamat.
6. A "valami még hiányzik" érzés
Rettenetesen szeretném elkerülni ezt az érzést életem végén. Nem szeretném úgy itt hagyni ezt az életet, hogy azt érzem, valamivel nem végeztem, valamit nem tettem meg, amit mindig is akartam. Szeretnék olyan életet élni, amivel maradéktalanul elégedett lehetek majd és ha ki is hagytam valamit a bakancslistámról, még akkor is azt mondhatom: nem hiányzik semmi, minden teljes.
7. 4-es egyik félelme
Ki olvasta A beavatatott című könyvsorozatot? Esetleg látta valaki az első részét filmen? (A többit igazán nem is érdemes megnézni.) Nos, abban a történetben a barátnőmmel csak Atyaúristennek keresztelt csodás Theo James által megtestesített 4-esnek volt ugyanaz a félelme, ami nekem is: tériszony. Az évek alatt ez is javul valamennyit, már nem kapok hányingert és nem is szédülök annyira, ha magasan vagyok, de még mindig jelen van az életemben. Most már "csak" akkor kezd el forogni körülöttem a világ, amikor ki kell hajolnom magasról. Folyton felrémlik előttem a kép, ahogy éppen zuhanok, majd nem túl vidáman és még kevésbé szépen földet érek a kemény betonon. Nem kellemes érzés erre gondolni.
8. Veszteség (tárgyak, lakás pl ellopása, leégése)
Forrás: Pinterest |
Utolsó félelmem egyik oka az, hogy eléggé ragaszkodó vagyok... mármint ha tárgyakról van szó. Talán annak köszönhető, hogy elvált szülők gyermekeként, anya és apa között ingázva hurcolásztam magammal egész kiskoromban a csecsebecséimet. Talán ez, talán nem, mindenesetre tény, hogy sok kis mütyüröm van, amikhez kellemes emlékeket társítok, így fontosak is a számomra. Így nagyon félek attól, hogy egy lakástűz, esetleg rablás áldozata leszek és elveszítem ezeket. A másik nagy aggodalmam, hogy a történeteimmel kapcsolatos jegyzeteim fognak egyszer csak eltűnni. Ennek az esélyét úgy csökkentettem, hogy vettem egy külső meghajtót, így ha a gépem váratlanul tönkre is megy, a legfontosabb dolgaim megmaradnak.
A félelmeinkről soha nem könnyű mesélni, ezt beismerem. Ha mégis van, amiről Te is mesélnél nekem, írj kommentet bátran! ;)
- Henna
Sziasztok!
Folytatódik a 10 napos kihívás! Ahogy a képen is láthatjátok, ezúttal kilenc olyan dolgot kell megemlítenem nektek, amiket szeretek. Nem volt könnyű csupán ennyi dolgot kiválasztanom, de ezt abszolút pozitívan fogom fel, hiszen ez azt jelenti, hogy rengeteg dolog van, amit szeretek. :D Ti miket sorolnátok fel?
2. NAP
9 DOLOG, AMIT SZERETEK
1. Az eső illata és a vihar hangja
Néha olyan sok mindenen jár az agyam, hogy képtelen vagyok lecsillapítani a gondolataimat, és ez alvási problémákhoz vezet. Azokon az éjszakákon, amikor nehezebben megy az alvás, a telefonomon az esőnek, a mennydörgésnek és a szél zúgásának hangját játszom le, mert a vihar hangjai nálam hatásosabbnak bizonyultak a báránykák számolásánál. Ennél már csak az a jobb, amikor tényleg esik kint az eső - ha csak pár percre is, de ilyenkor mindig kinyitom az ablakot, hogy a finom illat belepje a szobát.
2. Mesék
Imádom a meséket. Soha nem fogok kinőni belőlük, ez van. :D Felnőtt fejjel sokkal több poént észreveszek bennük, így számomra még mindig nagyon szórakoztatóak. Az elmúlt években az Aranyhaj, a Hős6os, az Így neveld a sárkányodat és Az öt legenda voltak a kedvenceim.
3. Stresszoldó színezés
Elég nagy divat lett egy-két éve, de akárhogy is, nekem bejött. Soha nem rajzoltam valami szépen - a családban mások örökölték ezt az irigylésreméltó tehetséget -, de mindig szívesen "firkálgattam" geometriai mintákat és annál is szívesebben színeztem ki őket. Így a mai napig, egy-egy fárasztóbb vagy idegörlőbb munkanap után előveszem a Bűvös Erdő című színezőt és nekiesem.
4. Zongora és hegedű
Forrás: saját fotó |
A két kedvenc hangszerem. Szeretek szöveg nélküli, ám szerintem ennek ellenére is rettenetesen kifejező zenéket hallgatni. Régebben tanulás mellé, most íráskor szoktam hasonlókat betenni háttérzenének. A két nagy kedvencem Ludovico Einaudi és Lindsey Stirling.
5. Hegyek és erdő
Ha válaszatni kellene tengerpart és erdő között, nekem nem sokat kellene gondolkodnom. Sokszor megemlítettem már, így most nem részletezném, egész egyszerűen csak elképesztőnek tartom a hegyvidéket. Mindig úgy érzem, hogy ilyen környezetben kapok igazán levegőt.
6. Főzőműsorok
Különösen főzés közben szeretem hallgatni a különböző főzőműsorokat. Legutoljára a Konyhafőnök részeit néztem, és szerintem tök jó praktikákat meg lehet tanulni. Profi szakács azért nem leszek, illetve a mindenmentes életmód miatt nem minden esetben tudom hasznosítani a hallottakat/látottakat, de ennek ellenére érdekesnek találom őket.
7. Illóolaj
A két kedvenc illatom a fenyő és a levendula. Amikor csak tehetem, ilyen olajakat csepegtetek a tartóba. Ha épp nem is illóolajat, akkor illatos gyertyát gyújtok. Az új nagy kedvencem a cukoralma és fahéj illatosítású.
Ezzel nem mondok nagy újdonságot, tudom, de hát ha egyszer ezt tényleg imádom! Bárhol, bármikor, bármeddig. Autóval a legjobb, mert akkor olyan csodás helyekre is tévedhet az ember amikre nem is számított. Ha megkérdeznétek, hová szeretnék elutazni, akkor tíz helyet kapásból fel tudnék sorolni egy másodperc alatt. Bárhová is megyek, mindig hozok haza magammal képeslapot, hűtőmágnest és egy füzetet. Számtalan - még - kihasználatlan füzetem van itthon, de hát olyan gyönyörűek! Sőt, ha nem is én utazom, hanem egy ismerősöm, akkor őt is megkérem, hogy hozzon haza nekem képeslapot, én azt is kiteszem a falamra. Nem baj, hogy én még nem jártam ott, majd fogok. Ráadásul ezek a képek emlékeztetnek rá, hogy mennyi csodálatos hely van ezen a bolygón.
9. Skócia
Nem véletlenül ezt hagytam utoljára: tudtam, hogy miután szóbahozom, teljesen elveszek és másra sem tudok majd gondolni. Minden vágyam a skót felföldet bebarangolni. Loch Ness, Skye szigete, Glencoe-völgy - csak egy-két hely a kívánságlistámról. A legkirályabb munka lehet a Földön skót túrákat tartani. :D
- Henna
Sziasztok!
Anne oldalán, a Magánsivatagon találtam rá erre a kihívásra. Egyszerű, de nagyszerű - gondoltam az elején. Aztán belefogtam, elkezdtem összeszedni a válaszaimat és rájöttem, hogy ez a kihívás sokkal komolyabb, mint az elsőre látszik.
Szabályok nincsenek, Anne is a google böngésző segítségével akadt rá a lentebb látható képre, így most jelöltjeim sem lesznek a kihívás végén. Azonban ha valakinek felkeltette az érdeklődését, nyugodtan másolja ki a képet Anne posztjából, amit IDE kattintva értek el.
Az első napon 10 titkot kell megosztanom veletek. Ezek nyilván olyan tények, amiket néhány engem jól ismerő, hozzám közelálló családtagnak vagy barátnak már ismerősek, de igyekeztem olyan dolgokat összeszedni, amiket a legkevesebben tudtak rólam... eddig a pillanatig. :)
1. NAP
TÍZ TITOK
1. Az írás
Furcsa lehet, hogy ezt jelölöm meg elsőnek, hiszen itt, a saját blogomon másról sem beszélek, mint hogy mennyire szeretek írni. Azonban a magánéletemben sokkal visszafogottabban kezelem ezt a kérdést. Szégyenlősen mesélek róla, ha egyáltalán szóba kerül. Még a családtagjaimnak és barátaimnak is remegve mutatom meg egy-egy írásomat; a legtöbbet a mai napig nem is olvasták. Nem azért alakult így, mert nem kapnék tőlük elég támogatást, vagy mert csak negatív kritikákkal bombáztak volna. Nem, erről szó sincs. Ám az írásaimban a lelkem legrejtettebb zugából mutatok meg egy kis szeletet, és bizony szemtől szemben ezt kiteregetni mások előtt nem könnyű. Hála tehát az internet arctalanságának, ami sokkal több bátorságot és önbizalmat ad. Mióta belevágtam a fejszémet a saját blog elkészítésébe, azóta valamennyivel bátrabban hozakodok elő ezzel a témával a családom előtt is, de azért még továbbra is bőven belefér a titok kategóriába.
2. A kritikus
Nem vagyok jó kritikus. Anyukám többször is megkérdezte, hogy miért nem könyv vagy film kritikusnak készültem, hiszen sokat olvasok és sok filmet látok. Viszont képtelen lennék rá. Az én alapelvem, hogy mindenben meg kell látni a jót, arra koncentrálni, azt az érzést megragadni, majd magammal vinni. Ebbe nem igazán fér bele az, hogy kritikus szemmel vizsgáljam a dolgokat. Nyilván van saját véleményem, de attól, hogy én valamit egy módon látok, nem mondom, hogy más nézőpont rossznak számít. Így ha a jövőben könyvekről, filmekről vagy bármi másról írok, akkor sem fogom kritikának nevezni, mert annak harmatgyenge lenne, inkább csak saját véleménynek.
3. Texas Hold'Em
Túl nagyképűnek érezném, ha egyszerűen csak kijelenteném, hogy tudok pókerezni, hiszen profi szinten soha nem űztem és nem is akartam űzni ezt a játékot. Ennek ellenére tény, hogy ismerem a texas hold'em pokerjátékot. Vicces ennek is a története. Fiatal tinédzser voltam, amikor egy sítúrán apukám egyik barátja jó ötletnek tartotta, ha a gyerekeket megtanítja pókerezni. Sósmogyoró volt a tét, úgyhogy nyilván komolyan vette mindenki. Emlékszem egyszer, amikor az említett barát és családja nálunk töltötte a hétvégét, annyira belemelegedtünk a játszmába, hogy hétfőn is folytattuk, így nem kellett aznap iskolába mennünk, szülői igazolással otthon maradhattunk. :D
4. 1992
Egy apa és a tinédzser lánya kapcsolata mindig elég macerás, hiszen elég kevés közös témájuk akad. Mi ezt apukámmal úgy oldottuk meg, hogy találtunk egy közös szenvedélyt: a filmek világát. Ezen belül is első sorban az akciófilmekét. Soha nem felejtem el a történetet, amit apa is sokszor elmesélt: születésemkor, 1992-ben őt még nem engedték be a szülészetre, így kint kellett várakoznia, amíg meg nem jön a hír, hogy első gyermeke megszületett. Azonban a hír váratott magára, így apa és barátja addig is beültek a moziba és megnézték a Halálos fegyver harmadik részét. Így később alap volt, hogy nekem azt az akciófilm sorozatot látnom kell, hiszen a születésemhez köthető. Itt kezdődött minden. Aztán jött a Die Hard, majd a 24 című sorozat és a többi és a többi. A mai napig imádom az akciófilmeket.
Forrás: Pinterest |
5. A kém
Kevesen tudják, de kiskoromban kém akartam lenni. Azon az állásponton voltam, hogy rólam senki nem feltételezné, hogy az vagyok, ezért lennék kivételesen jó benne. Egy kis háttérinformáció a kinézetemről: 152 centi vagyok, szemüveges, nagy, barna szemekkel és általában kb tíz évvel néznek fiatalabbnak a rendes koromnál. Tökéletes kémjelölt, ha engem kérdeztek! :D
6. Az anti-macskás
Nem szeretem a macskákat. Igen, tudom, most mindenki kap egy percet, hogy felszedje az állát a padlóról. :D Fogalmam sincs, mikor és miért alakult ez ki bennem, mert gyerekkoromban a mamámék kertes házánál mindig legalább öt-hat macska lófrált és a tesómmal imádtunk velük játszani (az már más kérdés, hogy a macskák mennyire szerettek minket xD). Aztán eltelt pár év, amikor valamilyen oknál fogva nem volt a környezetemben macska. Végül anyukámékkal kertesházba költöztünk és ők jó ötletnek tartották, hogy ismét legyen cicánk. Már az akkori jövevénnyel sem jöttem ki túl jól, és az évek alatt ez a viszony csak tovább romlott. Nyilván, ne értsétek félre, soha életemben nem tudnék bántani egy macskát, illetve elismerem, hogy cukik és aranyosak - fotókon... maximum. Csak tartsuk meg egymás közt a kétszáz lépésnyi távolságot és akkor nincs gond.
7. Vers a matematikáról
Apai nagymamám hobbiból verseket írt. Többnyire a természetről vagy a családról. Az egyik egész konkrétan arról szól, amikor elegem lett a matematikából, és áthajítottam a könyvet a szobán. xD Általános iskolás koromban ugyanis a suli után mindig a közelben lakó nagyszüleimhez mentem fel ebédelni és tanulni. Így aztán szegény drága mamám sok hasonló kifakadásomnak szemtanuja lehetett.
(A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN OROSZLÁNKIRÁLY SPOILER KÖVETKEZIK, ÍGY AKI MÉG NEM LÁTTA A MESÉT ELŐSZÖR GYORSAN SZÉGYELLJE EL MAGÁT, AZTÁN UGORJA ÁT A 8-AS PONTOT ÉS FOLYTASSA A 9-SEL!)
8. Hakuna matata
Kedvenc mesém az Oroszlánkirály volt és lesz is mindörökké. Ám már gyerekként is elég érzékeny lélek voltam. Akárhányszor ahhoz a részhez ért a történet , hogy Simba apukája, Mufasa meghal én rettenetesen elkezdtem zokogni. Annyira, hogy a szüleim kénytelenek voltak leállítani a videót. Így előfordult, hogy egymás után háromszor-négyszer (ha nem többször) nekifutottunk a mesének, míg végül sikerült átvészelni a jelenetet és továbbnézhettük. Nyilván az szóba sem kerülhetett, hogy megállítjuk a történetet, aztán folytatjuk tovább. Nem. Előről kellett kezdeni. Szerintem akaratlanul is teszteltem magam, de elég sokszor csúfos vereséget szenvedtem. xD Akárhányszor sírva mentem ki a nappaliból, szüleim csak ennyit kérdeztek: "Megint meghalt Mufasa?" Sok évvel később, amikor egy családi, otthoni mozizás alkalmával ismét az Oroszlánkirályt vettük elő, a drága szüleim és testvéreim árgus szemekkel figyelték a reakciómat. Igen, pityeregtem. Talán még most is ez történne. xD
Forrás: Pinterest |
9. A virág gyilkos
Rengetegszer írtam már arról, hogy mennyire szeretem a természetet. Fontos számomra, hogy közel érezzem magamhoz. Abszolút az erdős, hegyvidékes tájak jelentik nekem a favoritot és nagyon boldog lennék, ha egyszer hasonló helyen élhetnék. Azonban az, hogy én szeretem a növényeket, sajnos nem jelenti azt, hogy ők is szeretnek engem. Akárhányszor virágokat hozok haza, szegénykéim nem bírják nálam sokáig. Fogalmam sincs, mit rontok el, de azt hiszem sok évnyi próbálkozás után most már ideje kijelentenem: virág sorozatgyilkos vagyok. :(
10. Részekből egész
Három öcsém van. Én vagyok az egyetlen lány, és ráadásul a legidősebb is. Ecsetelhetném ennek az előnyeit és hátrányait (nem is rossz bejegyzés ötlet, hmmm), de most csak egy titkot szeretnék megosztani. Gyerekkorunkban a tesóim mindig legót, vagy másfajta összeszerelős játékot kaptak, én pedig szép ékszerdobozokat, babákat meg hasonló, "tipikus" lányos ajándékokat. Szerettem azokat is, nem panaszkodom, azonban titokban mindig arra vágytam, hogy én is kapjak legót. Imádtam összerakni őket! Akárhányszor az öcséim kaptak ilyen játékot, a vége mindig az lett, hogy én összeszereltem nekik, ők pedig az elkészült játékkal játszottak. Ez a vágyam azonban sokáig csak az én kis titkom volt, mert a szüleimnek már csak évekkel később, vicces sztoriként meséltem el, hogy valójában miért "nyúltam le" a fiúk legóit.
Forrás: Pinterest |
Ti milyen titkotokat osztanátok meg szívesen? Meséljétek el itt, kommentben. ;)
- Henna
Sziasztok!
Jason Matthews művével elnyerte az Edgar Allan Poe-díjat a legjobb első-regényes amerikai szerző kategóriában és ez vitathatatlanul jogos érdem. A történet magával ragadó, sokszor lélegzetvisszafojtva olvastam a sorokat. A karakterek rendkívül részletesen kidolgozottak - és nem csak a főszereplők! Ezzel a precizitással maximálisan tudok azonosulni, talán engem ezért vett le könnyedén a lábamról az író. Ennek ellenére igaz, hogy ez az aprólékosság megtöri a történetet. A különböző szereplők háttérsztorijai kitekintést jelentenek az aktuális események rengetegéből és ez néha valóban kissé terjengősre sikerül, ám mindeközben ezek is nagyon informatívak és érdekesek. Olyan szakmának a sajátosságait - kifejezéseket, technikákat, módszereket - ismerteti meg velünk, ami a titokzatosságról szól. Éppen ez adja meg ennek a trilógiának a sajátosságát és pont emiatt tudom ajánlani mindenkinek, akit a kémtörténetek érdekelnek.
Az ínyencek számára is sokat adhatnak ezek a regények, ugyanis Mr. Matthews nem elégedett meg az érdekes sztorival, ő még egy csavart szeretett volna belevinni a történeteibe: minden fejezet végén egy receptet olvashatunk. Egy olyan étel vagy ital elkészítésének leírását, amit fogyasztottak, vagy legalábbis megemlítettek az adott fejezetben. Mivel sok kultúrát, sok országot érint a történet, ezért nagyon színesre sikerült ez a szakácskönyv. Már önmagában ezekért is érdemes belekezdeni a sorozatba!
Ígértem nektek, hogy idén többet mesélek majd arról, hogy éppen milyen könyvet olvasok, illetve mi arról a véleményem. Ezt az ígéretet betartva szeretném nektek bemutatni az alábbi trilógiát:
Mielőtt belemennék a részletekbe, amik ígérem, hogy spoiler mentesek lesznek (azaz nem lövök le semmilyen poént - a könyvben úgyis lövöldöznek eleget), olvassátok el az első rész hátoldalán található kedvcsinálót:
"A Vlagyimir Putyin vezette Oroszországban az orosz hírszerzés tisztje, Dominyika Jegorova keservesen próbálja kiismerni és túlélni a posztszovjet hírszerzés veszedelmes dzsungelét. Épp csak kikerült a Verébiskoláról – ahol hírszerzési célokat szolgáló csábításra képezik ki a hallgatókat –, és egyből Nathaniel Nash CIA-tisztre állítják rá. Ő a kapcsolattartója az amerikaiak egyik legértékesebb kémének, akit valaha sikerült beépíteniük az oroszok közé.
A lélegzetelállító sebességgel pörgő cselekmény Oroszországból indulva Finnországon, Görögországon és Olaszországon keresztül az Egyesült Államokba vezet minket. Jegorova és Nash halálos össztűzben találják magukat, amely már nem csak az ő életüket, hanem másokét is veszélybe sodorja. Titkos hűségeskük köttetnek és szegődnek meg, miközben minden hírszerző ügynökség veszélybe kerül Moszkvától egészen Washingtonig."
(Forrás: Moly)
Titkos találkák, életüket veszélyeztető névtelen hősök, közelharcok és váratlan támadások, mindez megfűszerezve egy kis szenvedéllyel? Ez így a legmenőbb főfogás az étlapon!
Jason Matthews igazán tudja, hogy mitől döglik a légy... vagy a veréb, ha már itt tartunk. Az író jelenleg már közel jár a hetvenedik életévéhez, ám ennek a szép kornak a megérése már csak azért is nagy szó az ő esetében, mert Mr. Matthews több, mint harminc évig szolgálta hazáját a CIA alkalmazottjaként. Ennek a karriernek köszönheti azt, hogy a Vörös veréb története rendkívül hiteles.
A kémtörténetek nagyon könnyen túlzóvá válhatnak, már-már sci-fi kategóriába kacsingatnak át néha a sok kütyü miatt. Persze néhány elképesztő technikai megoldást Matthews sem hagyhatott ki, de nem esett túlzásba, így az olvasót úgy vezeti végig a történeten, hogy ő úgy érzi, mindez jelenleg is zajlik a nagy világban. És szerintem nem is tévedünk olyan nagyot mi, olvasók.
Ez a trilógia megmutatja a hétköznapjainkat körülvevő, biztonságot, ám egyben vakságot is jelentő függöny mögötti világot. Egy olyan helyet, amit a bennünk rejtőzködő örök kíváncsi, az izgalmakat kereső énünk mindig is látni akart, ám amikor végre megpillanthatja, azt kívánja, bár soha ne látott volna semmit. Végigolvasni a trilógiát pont ilyen érzés volt.
Teljesen magába szippant, elvarázsol, elbűvöl, az író letehetetlenné tette a könyveket, míg a végén arcul csap és figyelmeztet, hogy menj csak vissza a tudatlan hétköznapjaidba, ne akarj a függöny mögött lenni. Az események rendkívül gyorsan zajlanak, ám ennek ellenére több év is eltelik a három regény ideje alatt. Annak köszönhetően, hogy hol az orosz kémet, hol az amerikai tartótiszteket figyeljük nagy rálátásunk nyílik a teljes képre. Ettől lesz kerek a történet, ez szünteti meg a hiányérzetünket. Matthews egyáltalán nem veszi félvállról a dolgot, minden mellékszálat elvarr a nagyobb eseményeknél - számol a következményekkel, a mellékszereplőkkel, a háttéresemények befolyásával.
Ám mégis érzek egy kis haragot iránta. Pont ezt az alapos elvarrást hiányoltam a befejezésnél. Az első rész többé-kevésbé egy egész történetet dolgoz fel. Érezhető a függővég, a folytatás előszele, de korántsem olyan váratlan, mint a második köteté. Az árulás palotáját olyan gyorsan tettem le, majd vettem kezembe a lezáró, azaz harmadik részt, a Kreml jelöltjét, mintha csak egyik fejezet után lapoztam volna a következőhöz. Akkor még ez megbocsátható volt, hiszen volt folytatás, amit olvashattam, azonban egy trilógia befejezésénél kissé aljas húzás az olvasóval szemben. Azt azonban el kell ismernem, hogy ezzel nálam azt érzékeltette, hogy valójában ennek soha nincs is vége. Mindegy, hogy happy end ez a sztori vagy sem, a nagy egészet nézve nem két-három ember sorsa számít, hanem millióké. És mi az a pár, ismeretlen élet a milliókkal szemben?
Forrás: saját fotó |
Az ínyencek számára is sokat adhatnak ezek a regények, ugyanis Mr. Matthews nem elégedett meg az érdekes sztorival, ő még egy csavart szeretett volna belevinni a történeteibe: minden fejezet végén egy receptet olvashatunk. Egy olyan étel vagy ital elkészítésének leírását, amit fogyasztottak, vagy legalábbis megemlítettek az adott fejezetben. Mivel sok kultúrát, sok országot érint a történet, ezért nagyon színesre sikerült ez a szakácskönyv. Már önmagában ezekért is érdemes belekezdeni a sorozatba!
A könyvből film is készült (amit annak ellenére, hogy a könyvnek semmi köze nem volt kis országunkhoz, Magyarországon forgattak), és be kell vallanom: előbb láttam azt, mint hogy kezembe vettem volna a könyvet. Ennek elsősorban az az oka, hogy bár filmek terén szeretem ezt a témát, kémregényt még keveset olvastam. A mozi nagyon tetszett, így utánaolvastam, majd megtudtam, hogy ki is Jason Matthews - így kezdődött ez a szerelem. Tavaly születésnapomra végül megkaptam a trilógiát, ráadásul ez az első díszkötetes regénysorozat a polcomon. Úgy fogtam bele az olvasásába, hogy biztosra vettem, a Vörös verebet ismerem, maximum a második és harmadik rész tartogathat komolyabb meglepetéseket. Ó, én naiv! Nem meglepetés, hogy a filmben sok mindenen változtatnak, de arra azért én sem számítottam, hogy ennyi mindenen! Szóval aki azt hiszi, hogy csak azért, mert már látta a rendezést ismeri is a sztorit, őt el kell keserítenem: nagy tévedés. Rengeteg meglepetéssel találkoztam így is, úgyhogy ez ne legyen visszatartó erő senkinél.
Mindent összevetve tisztelettel adózom Jason Matthews előtt, és a leírtak ellenére nem feltétlenül a története, a karakterei vagy a remekül csavart eseményszálak miatt, hanem a bátorságáért. Elég kényes, aktuális témákat feszeget, és keveseket tüntet fel jó színben. Kíváncsi vagyok, hogy van-e/lesz-e kormányfő, vagy bármely más politikus, aki bepereli a soraiért - lenne egy elég tuti tippem, hogy ki haragszik a trilógia megjelenéséért a legjobban. Szívesen leülnék Mr. Matthewsal iszogatni, mert biztosan rengeteg hajmeresztő sztorija van még!
Zárásként néhány személyes adat a regénysorozatról:
Trilógia elkezdésének ideje: 2019.12.25
Trilógia befejezésének ideje: 2019.02.03
Így jutott hozzám: 2018-ban születésnapomra kaptam
Így jutott hozzám: 2018-ban születésnapomra kaptam
Kedvenc főszereplőm: Dominyika Jegorova - Nem is kérdés. A saját országát szolgálja azzal, amit tesz, és ez olyan vakmerő bátorság, ami csak tiszteletet érdemelhet.
Kedvenc mellékszereplőm: Marty Gable - A stílusa fenomenális. Szerintem az ő megszólalásain nevettem a legtöbbet. Mindig is imádtam a kemény, de nagyszívű mentor karaktereket.
Aki a legnagyobb meglepetés volt: Nathaniel Nash - Számtalan tettével sikerült meglepnie, és tény, hogy nem minden esetben volt ez pozitív, de az események lezárása volt vele kapcsolatban számomra a legmegdöbbentőbb. Bír így utólag nem is értem, miért lepődtem meg annyira.
Kedvenc idézeteim:
"A világ túl kicsi ahhoz, hogy el lehessen rejtőzni benne."
"De vannak a kötelességnél fontosabb dolgok. A tisztelet és becsület."
"A jövő villával van a vízre írva."
"Az ember azt fogadja empátiával, amit maga is átélt, és azt szimpátiával, amit nem ismer."
Ti olvastátok a regényt? Mi a véleményetek róla? Esetleg kedvet kaptatok hozzá?